A felvidéki magyarság kálváriájának nevezte Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár az 1947-ben kezdődött kitelepítéseket. Pénteken, április 12-én Budapesten gálán emlékeztek, amelyen felvidéki művészek, középiskolások alkotta kórus és néptáncosok műsora mellett dokumentumfilm, történelmi előadás is volt.
A Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból elüldözött, Magyarországra telepített több mint százezer magyar emberről emlékeznek meg Budapesten, a Magyarság Házában (Szentháromság tér 6) április 12-én.
Halzl József, a rendezvényt szervező Rákóczi Szövetség elnöke azt mondta: nagy öröm számukra, hogy ezt a régóta óhajtott emléknapot megrendezhetik, és erőt meríthetnek további küzdelmeikhez. Célként jelölte meg, hogy az európai normáknak megfelelő elbánásban részesüljenek a felvidéki magyarok, közlése szerint a szövetség szeretne továbbra is ennek jegyében munkálkodni. A legutóbbi népszámlálási adatokra utalva kiemelte: nem csak a rosszat szabad látni, 48 olyan település van, ahol a magyarság létszámaránya növekedett.
Répás Zsuzsanna a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján, a 66 évvel ezelőtti történteket felidézve azt mondta: a békés egymás mellett élést elutasítva a keresztény tolerancia és az európai humanizmus útját hagyta el a kollektív bűnösség elvét meghirdető egykori csehszlovák vezetés. Kitelepítés, kényszermunkára hurcolás, munkatáborok, vagyonelkobzás, a reménytelenség évei következtek – sorolta a helyettes államtitkár, hozzátéve: mindeközben a felvidéki magyarság szellemi vezetője, Esterházy János fogságban sínylődött.
Répás Zsuzsanna úgy fogalmazott: ami ekkor történt, az a felvidéki magyarság kálváriája volt. Ugyanakkor azt kérte, induljanak ki abból, hogy „a 21. századra még csaknem félmillió magyar nemzettársunk él a Felvidéken”, és a reménytelenség évei után elindulhatott az építkezés.
Megalakult a mai is országos erejű Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete), újraindulhattak a magyar iskolák, a felvidéki magyarság az őt ért csapás után újra magára talált, megerősítette és továbbadta kultúráját, nem hagyta el anyanyelvét – mutatott rá, hangsúlyozva: a felvidéki magyar értelmiség meg tudott újulni, és évek óta tartja ugyanazt a szintet a magyar iskolába beíratott gyermekek száma.
A helyettes államtitkár kiemelte: sok minden azonban a mai napig nem került még a helyére, és a Benes-dekrétumok emberiség- és Európa-ellenes cikkelyei „eltörlésért kiáltanak”. Szlovákia a saját alkotmányával, a külföldön élő szlovákokra vonatkozó gyakorlatával szemben fellép a kettős állampolgárság ellen. Szlovákia ma a 101 éves Tamás Ilonka felvidéki tanítónő ellen lép fel. „Mindannyian tudjuk, hogy ez tévút” – közölte.
Répás Zsuzsanna úgy fogalmazott: a kitelepítettek ügyében egyaránt várják a méltányos választ, a méltó főhajtást, és a múlt miatti megkövetést. Kiemelte, Pozsony és Budapest közeledését eredményezné, ha megtalálnánk a közös hangot, ami mi más lehetne, mint az emberiesség, a keresztény erkölcsiség, egymás tisztelete és a békés egymás mellett élés.
Répás Zsuzsanna szerint ki kell mondani: „mi soha nem tartjuk helyesnek a másik megvetésének, megalázásának hatalompolitikáját”.
Kijelentette: alapvető emberi elvárás a diszkrimináció tilalma, az alapvető emberi jogok biztosítása. Az igazság kimondása, az áldozatok megkövetése szükséges a meghurcoltak becsületének helyreállítása végett, illetve annak nyomatékosítására, hogy az üldöztetés útjára soha többet ne lépjen senki. Fontos tudatosítani azt is a felvidéki magyarság tagjaiban, hogy nem önmagukban állnak, hanem a magyar nemzet közösségének fontos részei – mondta. (mti)
A megemlékezésen nagyon sok újat feltáró visszaemlékezést mondott Skultéty Csaba a SzER nyugdíjazott külpolitikai szakértője, a csehszlovák áttelepítési bizottság 1946-ban volt összekötője, publicista, valamint értékes történelmi áttekintést nyújtott Simon Attila felvidéki történész a kitelepítést dokumentáló film kiegészítéseként.
A Gálaest kulturális műsorában fellépésükkel igen nagy sikert arattak: Agócs Gergely tárogatós, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katólikus iskola zenekísérettel bemutatkozott énekkara és szólistái, a Mátyusföldről áttelepítettek utódjaiból toborzott Bátaszéki Felvidéki Néptánc Egyesület, akik magas művészi színvonalon, valóban magukénak érezve tolmácsolták Zoboralja és Mátyusföld hagyományos dalait,táncait és zenéjét, – látszott rajta Juhász Sándor Zselízen élő koreográfus kezenyoma. A műsorvezető Erdélyi Claudia volt.
A koronát az egész ünnepélyre a pozsonyi SZŐTTES Kamara Néptáncegyüttes tette fel. Műsorrészükben bemutatták a Fonóbeli dalok, játékok és táncok a Zoboraljáról, A komáromi megyercse utcai szekeres gazdák indulója és csárdás a zenekar előadásában, valamint A „miskolci csárdában” gömöri táncokat: a vasvári verbunkot, az ügyes forgatású és verekedős pásztorbotolót, s a nagyon gazdag, sokszínű, sokrétű minden néző vérét megpezsdítő csárdást. Volt is aztán olyan taps, de olyan…,hogy az együttes négy órán keresztül tartó hazafelé utazásában is állandóan szólt tőle a jókedvű dal.
A est befejezését jelentő fogadáson a zsúfolt házat jelentő mintegy kétszáz néző is magával vitte a jó hangulatot. Köztük járkálva, a rendezésre és a műsorra vonatkoztatva a dicséretnek magas fokú megnyilvánulását hallottam, és ehhez én is teljes szívvel csatlakozom, számomra bizonyította a szülőföld kultúrájához ragaszkodás magas fokát, a hűséget – számolt be a Felvidék.ma-nak Takács András.
Az emléknaphoz kapcsolódva a Rákóczi Szövetség korábban irodalmi és történelmi pályázatot hirdetett magyarországi és határon túli középiskolásoknak, főiskolásoknak és egyetemistáknak, ennek díjátadóját is pénteken – a rendezvény keretében – tartották.
Felvidék.ma
Thaler Tamás további fényképeit a rendezvényről ITT>>> tekinthetik meg.
{iarelatednews articleid=”38934″}
