Július utolsó napjának délutánján, másfél nappal a cigány holokauszt 2013. évi emléknapja előtt robbant be a hír a szlovákiai tömegtájékoztatásba, hogy Felsőkirályiban (Vágsellyei járás) géppisztoly-sorozatot adtak le egy emeletes lakóházra, amelyben egy kétgenerációs roma (cigány) család élt. A támadók, akik állítólag a két héttel korábbi kocsmai verekedés résztvevői is voltak „mocskos cigányok, jöjjetek elő” (Cigáni špinaví, vyjdite von) felkiáltással támadtak a családra.
„Azért jöttek ide, hogy kimondottan megöljék a cigányokat, másként ezt nem nevezhetem” (Oni sem prišli vyslovene pozabíjať cigáňov, inak to neviem nazvať), mondta az egyik érintett. A rendőrség azóta is vizsgálja a fegyveres támadás indítékát! – úgy látszik a támadók kihívó szavai nem voltak eléggé érthetőek, még ha szlovákul hangzottak el és a rendőrök is szlovákok voltak.
A romákra nem a származásuk okán lőttek, hanem üzleti kapcsolataik miatt, állítja a falu lakossága. (Na Rómov pri Šali strieľali pre kšefty, nie pre rasu, tvrdí dedina). Ugyanakkor a falu hangadó lakóinak a csoportra /közösségre/ vonatkoztatható értékítélete, előítéletessége nem hagy kétséget: nem lopnak (egyébként lopnak?). Rendesek (egyébként nem rendesek?). A fiataljaik azonban már mások (lopnak? rendetlenek?).
A www.krimi.noviny.sk honlapján megjelenő bejegyzések szerint a közvélemény hangulata változó. Az egyik peremén a támadók szakmaiságával kapcsolatos „súlyos” elmarasztalás jelenik meg: ha nem tudnak célozni, hogyan használhatnak fegyvert. (Értelmezzük: ha lőttek a cigányokra, miért nem lőtték le őket.)
A vélemények másik peremén az együttérzés munkálkodik.
Vanessa Shakur nyitrai diáklányt megbélyegzik amiatt, hogy együtt érez a megtámadott cigányokkal: csak nem fekete tésztából kevertek ki téged is?
Csillagová Mónika, szeredi gimnazista pedig azzal vág oda a cigányelleneseknek, hogy ne legyenek irigyek a cigányok házára és autóira, inkább dolgozzanak.
Valóban elképzelhető, hogy két üzleti csoport közötti számlakiegyenlítés adott okot erre a nem egyértelműen európai jellegű tárgyalási módra, de ha ilyen felhangok mellett zajlott a „tárgyalás”, akkor semmiképp sem zárható ki a faji indulat, amit ma egyszerűen cigányellenességnek nevezünk. Sem a módszer, sem az indulatok nem egyeztethetők össze a jóérzésű emberek lelkivilágával.
Az esemény sajátossága, hogy mindez alig másfél nappal a roma holokauszt emléknapja előtt történt. Az események július 31-én még némileg felkavarták a szlovákiai közvélemény állóvizét, augusztus elsején azonban már nem szerepelt a hírek között. Augusztus 2-án pedig nem megtörtént eseménnyé vált – ebben egy nevezőre jutott az összes közszolgálati és kereskedelmi tömegtájékoztatási fórum Szlovákiában.
Hogyisne: az Európai Szocialisták által minta államként minősített Szlovákiában nem zavarhatja meg ezt az emléknapot egy hagyományos cigányellenes erőszak. Amikor 2006-ban Szlovákiában a magát baloldalinak valló Smer kormányra lépett a cigányokat és a magyarokat gyűlölő szélsőjobb Szlovák Nemzeti Párttal, az Európai Szocialisták csupán a torkukat köszörülték, amikor pedig a Smer jobboldalról, tehát már-már a fasizmust súrolva előzte ezt a pártot a kizárólagos hatalom megszerzése érdekében, tapsoltak.
Talán nem érdemtelen megjegyezni, hogy Európában az első két fasiszta párt is baloldali volt. Az első Mussolini pártja, a másik Edvard Beneš (cseh-szlovák) pártja – mindkettő nemzeti szocialista párt volt (Hitler csak az ő sajátos követőjük lett). Érdekes, hogy az előbbiről ma is a fasizmus megalapozójaként (tehát a nácizmus nyitányaként) beszélünk, az utóbbiról, noha szellemiségében és kegyetlen következményeiben (főleg 1945-ben és utána) túlszárnyalta elődjét sok százezer áldozattal bizonyítva korábbi náci gyökereit azért hallgatunk, mert irányultsága a győztes hatalmak elnéző kegyeiben részesült.
Ennek a vetületében lehet, hogy (politikailag) érthetővé és értelmezhetővé válik az összes 1993 utáni csehországi és szlovákiai cigány gyűlölet-megnyilvánulás és egyéb szélsőség is.
Emlékezzünk az 1990-es évek második felében kirobbant botrányra a szlovákiai cigány nők intézményes ivartalanítása kapcsán. Ez csak 1998 után csitult el, amikor Szlovákia alárendelte magát a „nemzetközi” elvárásoknak. Ez az alárendelődés azonban azt is jelentette, hogy le kell kaszabolni minden sajátosságot. Parkoló pályára kell terelni a cigányokat (amiben némi kitérőt jelentett 2004 tájékán a cigányok éhséglázadása, aminek katonai leverése miatt semmilyen „nemzetközi” felháborodás nem tört ki), és a magyarokat is, akiknek a képviselőit tételesen megvették – a két ügy azonban nem azonos módszerrel zajlott, még ha van közötte némi azonosság is.
Mi az azonosság?
Akár magyar ügyet, akár cigány ügyet akkor lehet „nemzetközivé” tenni, ha van politikai indíték. Azaz, az adott országban az éppen hivatalban lévő kormányzat milyen helyet foglal el a „nemzetközi” politikában.
Az erdélyi (magyar) falurombolás ügyét azért lehetett 1988-89-ben „nemzetközi” üggyé tenni, mert a román diktátor elveszítette hitelét. Tehát vele szemben hihetővé vált a falurombolást ellenzők szava. Ez a meggyőződés akkor nyilvánvalóvá vált még az amerikai hírtelevíziókban is.
Egyébként a „nemzetközi politikai párbeszéd” az idióta süketek párbeszéde. Semmit nem értenek egymás szavából – csak a pártérdekek, azaz a politikai hatalmi érdekek érveit.
Ez a szellemiség járta be Európát 1914 tájékán is, meg 1918-1920 idején, 1940-41-ben, 1945-ben és utána is máig. A globalizmus vagy kommunizmus, szocializmus vagy szociál-liberalizmus csupán szótorna. Ami annyit jelent, hogy ha az én szocialista vagy liberális párttestvérem gyilkol, az nem baj, de ha a politikai ellenfelem fenekedik ellenem emiatt, az végzetes bűn.
Mi történt tehát a cigány holokauszt előestéjén Szlovákiában? Cigányokra tüzeltek géppisztolyból? A visszhangja: semmi.
Magyarországon Gyöngyöspatán ugyan 2010-ben felvonult a Magyar Gárda, ami miatt még az USA nagykövete is kivonult a helyszínre, noha – szerencsére – senki sem lőtt senkire.
Krasznahorka vára, a magyar történelmi beágyazódásban fontos helyet elfoglaló helyszín, ami jelenleg Szlovákiában található, 2012-ben leégett. Szlovákia jelenlegi kormányát alakító politikai párt választási győzelmének napján. Minden értelmes magyar és nem magyar ember felfogta, hogy ez kultúrtörténeti tragédia, mégsem akadályozta a Kotleba-szerű szélsőségeseket senki a szlovákiai hatalmi elit részéről, hogy cigány ellenes felvonulást szervezzenek emiatt, mert állítólag a tűzzel játszó cigánygyerekek okozták a tüzet. Még ha tudjuk is, hogy a környezetvédelmi hivatal a főbűnös, mert nem engedte kitisztíttatni a várfal körüli gazos területet, ami fészke lehetett minden hasonló tűzesetnek.
Mi történt 2013. augusztus 2-án Dunaszerdahelyen? Emlékeztünk az embertelenség cigány áldozataira. A mai Szlovákia területén csak itt áll erre emlékeztető hely. Nem véletlenül. A magyarok a 20. században megtapasztalták, mit jelent áldozatnak lenni.
Nem árt azonban tudatosítani, hogy az abszolutizmus francia és németalföldi cigány áldozatai a 16. és a 17. század idején számok rideg valósága szerint felülmúlják a nácik cigányellenes bűneit. Talán ebben kellene keresni a fasizmus és a nácizmus gyökereit is.
Duray Miklós
{iarelatednews articleid=”40989,40995″}
