Mit is jelent valójában a „Martraszállás” felvidéki magyar szempontból? Samu István, a Via Nova ICs elnökhelyettese fejti ki véleményét:
„Csak akkor születtek nagy dolgok
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”
Ezen írás már két hete megíródott, lehetséges, hogy akkor „pátoszosra” sikeredett, frissiben, Martos után, de úgy érzem, ez akkor sem akadályozta volna meg az olvasót abban, hogy megértse és konstatálja velünk együtt, hogy a szervezők, az ötletgazdák az elképzeléseiket meg tudták valósítani és ennek sikerétől felerősödve írták le konzekvenciáikat… Csak sajnos a technika ördöge velem is kitolt, mivel félálomban (fiatal családosként csak éjjel volt időm) osztottam meg az írást egy közösségi portálon, majd mivel ez kétszeri megosztásra sikeredett, az egyiket törölni szerettem volna, de sajnos az eredetit töröltem és kész…. Oda a friss életérzésnek, a pozitív töltésből fakadó gondolatoknak. Nevezhetném magamat kapkodónak vagy egyszerűen „csak bölcsésznek”, de…
Végül is lehet, hogy ezek után, hogy újra írtam, tárgyilagosabb összegzést készíthettem el a magam részéről. Bár lesznek, akik ezt is majd túlságosan emocionálisnak tartják. Valószínű az is, hogy elfogult írásnak bélyegzik majd, pedig a leírtak megfigyeléseimre, tapasztalataimra támaszkodnak. Ennek ellenére csak pozitívan, hátha mindenki után szabadon írhatom le én is gondolataimat, mint egyike a főszervezőknek.
Igazán új megközelítést nem alkalmaztam, csak véleményemmel szeretnék ráerősíteni arra tényre, hogy a valódi szellemi rendszerváltozás a felvidéki magyarok (fiatalok) fejében a Martosi Szabadegyetemmel elindulhat.
„Csak akkor születtek nagy dolgok…”:
Az I. Martosi Szabadegyetemnek létre kellett jönnie. Elsősorban azért, mert 90 éve megszakadt egy addig természetes gondolkodása, személete közösségünknek. 1920 óta mind a mai napig a felvidéki magyarság hol külső kényszerek hatására, hol külső kényszer nélkül, belső megfelelési erők késztetésére szeretné megfogalmazni, ciklikusan újra értelmezni saját magát, de sajnos hibásan. Köszönhetően néhány olyan konformista, intellektuális véleményformálónak, akiket 90 év alatt sikerült fejben (és sajnos az utolsó húsz évben lélekben is) eltávolítani az addig természetes nemzet közösségétől. A „martraszállásban résztvevők”, kvázi szimpatizánsok vagy a Martosi Szabadegyetemre érkezők kilenc évtizedet nem tekintenek állandó örökkévalóságnak. Egy önbizalomra éhes, kárpát-medencei közösségben gondolkodók, akik természetesen rendelkeznek történelmi, lokális identitásokkal (palócok, csallóköziek stb.), azonban nem tudnak azonosulni vagy minimálisan közönyösek a „szlovmagyar” attitűddel szemben, amely az elmúlt kilencven év komplexusos, művileg kigondolt, illetve hamis megmaradási stratégiáját volt hivatott reprezentálni. Egyszerűen rossz „termék” vagy mai divatos fogalommal élve „hamis brand”.
„Ha bátrak voltak, akik mertek…”:
Mikor megálmodtuk, talán egymástól függetlenül a Via Nova ICs-ben, két markáns minta lebegett a szemünk előtt, az egyik Tusványos (kimondottan szabadegyetem), a másik a Tranzitos modell (fesztivál és szabadegyetem ötvözete szélesebb társadalmi korcsoportot megcélozva,, hangsúlyt fektetve a fiatal családosokra) leképezése Felvidékre. Mindkettő polgári konzervatív és keresztény liberális értékrendet felvonultató rendezvény, ahol megfér mindezek mellett a fiatalos minőségi szórakozás. Jómagam a tranzitos modellt tartottam hozzám közel állónak, de ha visszagondolok, akkor meg kell állapítanom, hogy mindkettőből kaptunk, talán többet a „tusványosi” verzióból. Éppen ezért sem értem a „fröcsögéseket”, egy rendkívül beteges szennyportálon – sajnos ilyen jelzőket kell használnom – amely váltig szélsőségekről vizionál szabadegyetemünk kapcsán, mivel a fentebb körvonalazott szellemiség, amely mindvégig dominált az I. Martosi Szabadegyetemen, befogadó volt.
A „martraszállásban” mindenki részt vehetett származástól, bőrszíntől, politikai látásmódtól, ideológiai nézettől függetlenül, széles volt a skála, bárki jöhetett a szabadegyetemre. Ez ugyanis a polgári értékrend része. Igen, mi kimondjuk, hogy a mi szabadegyetemünk nem független az értékektől, nem értéksemleges, hanem a szabad polgári értékrendet képviseli, amely közösségben gondolkodó. Vajon akkor mitől is lenne „agymosó egyetem”? Egyébként is csak annak lehet átalakítani az ideológiai nézetét, akinek nincsen logikailag és érzelmileg felépítve, s hajlamos a konformitást fetisizálni és mindent úgy elfogadni, ahogy azt éppen megmondják neki „valakik”… A „martraszállóknak” csak annyival kellett tisztában lenniük – az előzetes információk alapján – amit tőlünk, a szervezőktől kaptak, amelyből leszűrhették, hogy kilenc évtized után a Felvidéken egy olyan világba, miliőbe (Feszty Árpád Művelődési Park) csöppenhetnek majd bele, ahol divatos a magyar kultúrközösséggel együtt gondolkodni, együtt élni, együtt érezni, jó magyar embernek lenni. Erről szólt a megszólító kampányunk, ezért állítom biztosan, hogy hétezernél is több látogatónk elég nagy része tudta, hogy miért is jött el azon kívül, hogy a koncertek dominánsan befolyásolták választásukat. Szolgáljon példaként egy beszélgetés: egy fiatal „harmincas” kamionos barátom, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi a „Martraszállás”, illetve hogy mit takar pontosan egy szabadegyetem (hogy milyen széles spektrum szervezi), csak azt tudta, hogy Martoson a Via Nova szervez valami nagy akciót. Idézem őt: „Tudtam, hogy a Via Nova szervezi, gondoltam nem lesz egyhangú, látva a választékot. Már délután szombaton kimentünk a családdal, hallottuk, hogy gyerekeknek szóló programok is lesznek, este meg Rúzsa Magdi, de meglepődtünk, hogy addig is már voltak egészen érdekes műsorok, pl. színházi előadás, meg népviseletben történő néptáncok…” Mind ez idáig ezt a réteget, a fiatal házasokat vagy fiatal családosokat nem szólították meg a szabadegyetemeken, sem nem direkt, sem nem indirekt módon, legalább is itt nálunk a Felvidéken biztosan nem. Erről a közösségről megfeledkeztek a mindenkori tisztelt minőségi „jamboring” szervezők a Felvidéken. Az I. Martosi Szabadegyetemre ezt a réteget is „elcsaltuk”, hiszen ők a társadalom legaktívabb részei. Rajtuk keresztül érdemben is tehetünk felvidéki magyar közösségünkért. Ők azok, akik a minőségi magyar kulturális és szellemi élet hiányából fakadóan, közösségépítő akciók hiányában, valamint megfelelő magyar környezetben történő szórakoztatási lehetőség nélkül az asszimiláció célpontjai, és ami még ennél is fontosabb, „motorjai” is azáltal, hogy nem megfelelő környezeti-szellemi hatásoknak köszönhetően gyermekeiket szlovák oktatási intézményekbe adják mindjárt óvodás korszakban. Nélkülük sem minőségileg, sem mennyiségileg nem tudjuk nemzeti közösségünket megtartani vagy jobb esetben gyarapítani.
Ebből kifolyólag aki ismeri a Tranzit Fesztivál jellegét, tudja, hogy fő célkitűzése, hogy a családok (fiatal családosok) mindegyik tagja egy helyen, együtt találja meg a közös élményeket úgy, hogy mindeközben mindenki a saját érdeklődési körének megfelelően is találjon kulturális, szellemi, szórakozási élményeket. Ne érezzék azt, hogy azáltal, hogy családot vállaltak, kiestek volna a társadalom energikusabb részének vérkeringéséből. Vagyis ők is fiatalok, csak a szerepük többlettartalommal töltődött meg. Az I. Martosi Szabadegyetem sok minden mellett ezt is zászlajára tűzte. Ezen „martraszállók” számára is családbarát találkozási pontot kívánt nyújtani a társadalom közösségformáló és véleményformáló részével.
„S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek”:
Csak reménykedni tudok abban, hogy az idő nekünk, fiataloknak, „martraszállóknak” dolgozik, mivel minket talán annyi keserűség és csalódás „még” nem ért, mint az éppen előttünk lévő rendszerváltó generációt, amelyiknek sajnos egy része elkeseredettségében vagy rosszabb esetben (s ez a valószínűbb) megélhetési érdekei végett támadja az I. Martosi Szabadegyetem létrejöttét és sikeres megvalósítását. A legrosszabb az egészben az, hogy nem is arról cikkeznek, vitatkoznak egyesek, hogy ott miről folyt a diskurzus, mi hangzott el, mert minden vitadiskurzus a szabadegyetem sikerét erősíti, hanem, hogy a sikeren felbuzdult és az I. Martosi Szabadegyetem mögött álló támogatókat szeretnék tőlünk elriasztani. De miért? Teszem fel a kérdést, de nem azért, hogy megválaszoljam, mert az előző sorokból kiderülhetett az olvasó számára, hogy miért. Ha esetleg mégsem lenne a sorok közt olvasható, akkor talán azért, mert egy politikai erőnek nem érdeke, hogy egy közösség magyarként és ne „szlovmagyarként” gondolkodjon. Ők ugyanis politikai jövőképüket a szlovmagyar attitűdre, ennek lehetséges bázisára építették. Ha ez eltűnik, akkor megszűnnek ők is. Szóval az ifjú, de már életerős I. Martosi Szabadegyetemnek nem volt elég a kevés nyári időponttal megküzdenie, még a politikai csatározás kereszttüzébe is belekerült, pedig „csak” közösségerősítő szándéka volt. Már most tudom, hogy jövőre egy nagy csatát elkerülünk az időpontokat tekintve, még ha a nyár rövid is. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy akkor milyen muníciója marad az együttműködést hirdetőknek, akik most sajnos nem akartak egy közösségben velünk gondolkodni, pedig a vita az csak erősítené és közelebb hozná bármelyik oldalt és nézetet. Ezt nevezik értékteremtő és közösségteremtő konfliktusnak.
Azt hiszem, sőt tudom, hogy a sikerek minket igazolnak, a látogatóktól és visszajelzésekből kapott energiákból a szervező gárda, a szervezetek tagjai tudnak táplálkozni. Nagy szüksége van közösségünknek, a szülőföldjén boldogulni akaró felvidéki fiataloknak – valamint azoknak akik „return jeggyel” utaznak külföldre munkát keresni – arra a patrióta szellemű rendezvényre, ami létrejött Martoson, és talán most „nyári viharverten” is, de százszor bátrabban tudunk nekilendülni a következő nyár szabadegyetemének megszervezéséhez.
Samu István, Via Nova ICs elnökhelyettese – Martraszálló
Fotó: Virágh Mária
