Kassán, az augusztus 20-i megemlékezés ünnepi szónoka Kövér László volt. A nemzeti ünnepünk alkalmából kitüntetést kapott Havasi Péter, Duncsák Attila és Gábri Rudolf. (Frissítve)
Nemzeti ünnepünk alkalmából augusztus 19-én a kassai Löffler Múzeumban (Erzsébet u. 20) Magyarország kassai főkonzulátusa fogadást adott és Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke mondott beszédet.
Ezt követően került sor a kitüntetések átadására. Idén Havasi Péter újságírót, Duncsák Attila festőművészt és Gábri Rudolf projektmenedzsert érte ez a megtiszteltetés, akiknek gratulálunk.
Czimbalmosné Molnár Éva elmondta, a főkonzulátus kiváló kapcsolatokat ápol a felvidéki magyar szervezetekkel, intézményekkel, önkormányzatokkal. Így mi sem természetesebb, hogy együtt emlékezünk nemzeti ünnepeinkre. Ez így van és így is lesz.
Szent István államalapítása és az európai keresztény hit átvétele a magyarság megmaradását és európai nemzetté válását eredményezte. Egy ezredéven át ez az állam „testesítette meg a magyarok és az itt élő nem magyarok összetartozását.” Az összetartozás érzése az állam szétesése után is hatott. A részekre szakított magyarságot képesek vagyunk újra és újra egységesíteni – szögezte le. Majd üdvözölte Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, Veress László kabinetfőnököt és Dr. Balogh Csaba pozsonyi nagykövetet.
Ezután a házelnök osztotta meg velünk ünnepi gondolatait. Teljes beszéde ITT>>> olvasható.
Ezt követően a főkonzul bemutatta a díjazottak életpályáját.
Havasi Péter 1950. február 11-én született Kassán egy hétgyermekes család második tagjaként. Édesapja, Havasi Zoltán üzletvezetőként, majd üzemi ellenőrként dolgozott. Édesanyja, Mérten Erzsébet titkárnőként helyezkedett el. Havasi négygyermekes családapa. A kassai magyar gimnáziumban érettségizett. Politikai okoknál fogva sikertelenül felvételizett. Végül a Csehszlovák Rádió magyar adásánál kötött ki. 1971-76 között szerkesztőként dolgozott, majd szülővárosába tért vissza, ahol a Járási Népművelési Központ felnőttoktatási szakreferense lett. Színjátszó csoportot szervezett magyar középiskolásokból és egyetemistákból, mely szép sikereket ért el. 1984-88 között önkormányzati képviselő volt és egyben a Kulturális Szakbizottság elnöke. 1990-ben alapító tagja lett a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kassai szervezetének és annak elnökeként tevékenykedett a magyar pártok egyesüléséig. Közben munkahelyén a népművészeti osztály vezetője lett. Munkatársa nacionalista támadása miatt, beadta felmondását. Ismét rádiós lett. A Szlovák Rádió magyar adásának kassai szerkesztőjeként helyezkedett el. Nyugdíjba vonulásáig a Pátria Rádióban dolgozott. Ma is ennek külső munkatársa.
2003-ban Kassán megalapította a Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadót. Ez adja ki a régió egyetlen magyar sajtótermékét, a Kassai Figyelőt. A szerkesztőséget Kassa főpolgármestere kitüntette díjával. Havasi a Magyar Újságírók Szövetségének Aranytoll díjában részesült.
Ez alkalommal Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta.
A kitüntetett köszönetet mondott e megtiszteltetésért. Nem tartozik azok közé, akik hisznek a véletlenben. Köszönetet mondott szüleinek a keresztény nevelésért és tanárainak. Demecs Lászlónak, Duruttya Istvánnak és a jelenlevő Diószegi Árpádnak, valamint Reiter Gézának, hogy magyarságában megerősítették. Most bekerült egy képzeletbeli felvidéki magyar panteonba. A kitüntetést kihívásként kezeli, hogy továbbra is folytassa munkásságát.
Duncsák Attila méltatása következett. Édesapja, Duncsák János dekoratőrként templomokat restaurált. Megjárta a Gulágot is. Édesanyja, Kahán Margit három gyermeket nevelt. Attila 1940-ben született s így gyermekként megtapasztalta a háború borzalmait és a kommunista hatalom brutalitását. Későbbi felesége nagyapjának testvére volt az a Gojdics Péter Pál, eperjesi görög-katolikus püspök, aki a kommunizmus tett vértanúvá. Miután leérettségizett az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában, 1967-ben a Leningrádi Iparművészeti Főiskolán diplomázott üveg és kerámia szakon. A város pezsgő élete és tanárai nyitottsága nagy hatást gyakoroltak rá. Ezután szülővárosában tanárkodott és alkotott. Hat év várakozás után, 1982-ben jöhetett Kassára családegyesítés címén. A következő évben a Szlovák Képzőművészek Szövetsége tagja lett s azóta a festészetnek él. Főleg figuratív, „a 20. sz. utolsó évtizedei emberi problémáit fogalmazza meg szimbolikus jeleneteiben”. Festészetét mindmáig jellemzi az olvadt üvegmassza kavarodása, színkezelése. Több városban tartott önálló kiállításokat. Csoportos kiállításokon és részt vesz Oroszországban, Franciaországban, itthon és Magyarországon is. Munkáit megtaláljuk úgy Nyugat-Európában, Kanadában, mint az Egyesült Államokban. Amióta Kassára települt, nemcsak a kassai, de a felvidéki képzőművészeti közösség elismert és megbecsült tagja.
A köztársasági elnök tevékenysége elismeréséül a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.
A kitüntetett bevallotta, ez óriási meglepetés volt. Számára ez azért értékes, mert egy olyan anyaország küldte, mely egyre többet tesz a határon túli magyarokért. E megtiszteltetés azonban nem csupán az övé, a családjáé is. Apja élete egy morbid viccre emlékeztet. A monarchiában született, az első Csehszlovákiában élt, majd Magyarországra került és a Szovjetunióban halt meg. Ungvárt csak egy alkalommal hagyta el, amikor a Gulágra hurcolták el. Onnan fizikailag és lelkileg megtörve tért vissza. Attilát kisebbségi léte során a megismert számos kultúra és nyelv gazdagította. Színesebbé tette munkásságát, de gyökerei, anyanyelve, nemzetisége határozták meg egész eddigi életét. Miközben ő csöndben festeget, felesége tanárként történelmet, művészettörténetet, angolt tanít az itteni magyar fiatalságnak, hogy felkészülten vágjanak neki az életnek.
Gábri Rudolf 1961-ben született a bodrogközi Battyánban. Édesapja Gábri Béla vasutas, édesanyja, Miczák Ilona könyvelő. Rudolfnak három felnőtt fia van. Nagykaposon él. A nagykaposi Mezőgazdasági Magyar Szakközépiskolában érettségizett, majd a Humboldt Institut projektmenedzseri szakán Egységes Európai Gazdasági Oklevelet szerzett. 1978-tól a Csemadok tagja, 1989-től a nagykaposi alapszervezet vezetőségi tagja. 2007 óta a Csemadok Ung-vidéki Erdélyi János Területi Választmányának elnöke. 1990-ben alapítója lett az Együttélés politikai mozgalomnak, melynek járási elnöke és Országos Tanácsának tagja. A három párt egyesülése után felhagyott az aktív politizálással. A Nagykapos és Vidéke Társulás célalap alapítója, melynek 2002-től elnöke. A következő évtől kezdődően a nagykaposi Magyar Ház igazgatója, ahol 11 magyar szervezet működik. Hagyományos rendezvényeik közé tartozik a Mécs László és Erdélyi János Emléknapok. A Pannon Forrás Első Kárpát-medencei Fejlesztési és Tudásklaszter elnökségi tagja, a Rákóczi Szövetség által létrehozott Szülőföldön Magyarul Társulás elnöke, a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány elnöke és a Herczeg Károly Alapítvány kuratóriumi elnöke. Öt évig volt az Ungi Táj nagykaposi közéleti lap főszerkesztője.
A magyar államfő munkásságát a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel honorálta.
A kitüntetett számára jó érzés, hogy a keleti végekre is gondolnak. Köszönetet mondott családjának és barátainak, akik mindannyian segítségére voltak. Csak a nehéz dolgokkal érdemes foglalkozni! A nagykaposi óvodában korábban 75 gyermek járt, most 100. Egyedül ebben a városban nőtt a magyarok száma. Dobó István, a táj szülötte mondotta: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.” Külön köszönetet mondott Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulnak, hogy a nagy horderejű kérdésekben mindig segítségére volt.
A Himnuszt követően a győri születésű Horváth Anikó Liszt Ferenc- és Artisjus-díjas, valamint a budapesti születésű Elek Szilvia, mindkettő zongora-, fortepiano- és csemballóművész világhírű kettőse Fay István és kortársai műveit adták elő. A kassai születésű Fáy István munkásságát éppen Horváth Anikó hozta vissza az feledés homályából.
Gróf Fáy István (1807-1862) zeneszerző, zongoraművész, zenei író és a reformkori zene nagy mecénása évente háromszor négy napos Muzsikai Akadémiákat, vagyis zenei fesztiválokat rendezett Fájon. Az abaúji település kastélyában a kor leghíresebb zeneszerzőinek műveit mutatták be. A közreműködők a környék városainak – főleg Eperjesnek és Kassának – „rendes” és műkedvelő zenészei voltak. A gróf Régi magyar zene gyöngyei c. híres gyűjteménye (1857-60) a kor neves zenészeinek, cigányprímásainak verbunkosait, csárdásait dolgozta föl zongorára, négy kézre. Hallhattuk Lavotta első szerelme c. művet, melynek dallamát Kossowits József kassai zeneszerző komponálta. Csokonai Vitéz Mihály Reményhez c. verse e muzsikára íródott. Zomb József, akinek csárdásátiratát hallhattuk, a kassai főnemzeti iskola zenetanára volt. A hegedűs és gitárvirtuóz Fáy mestere volt és a fáji hangversenyek állandó közreműködője. Mosonyi Mihály alkotásai a sajátos magyar verbunkos-stílus képviselője. Erkel Ferencet és Liszt Ferencet már nem kell bemutatnunk. Az előadók elmondták, különös érzés volt Kassán játszani a Rákóczi-indulót.
Így ez az ünnepi koncert váratlan módon gazdagított bennünket olyan kassai magyar zenei hagyományokkal, melyek bizony már rég kiestek a köztudatból. Ezért is köszönet érte! Ezt követte a fogadás.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41222,41219,41196,41168,41248″}