A felsőszecsei Via Nova ICS jóvoltából megint jót mulathattunk a környéken elsőként megrendezett magyar bálon. Gazdag tombolával és fénnyel várták a szervezők a megjelenteket.
Kifogásokat mindig lehet találni arra a kérdésre, hogy miért nem működik valami, vagy miért nincs magyar rendezvény, vagy egyáltalán rendezvény a településeken. Általában erre az a válasz, hogy mert nincs rá igény, vagy ha igény lenne is, nincs aki energiát fordítson arra, hogy megszervezze. És sajnos a legtöbb esetben a második miatt pang főleg a falusi kulturális élet.
Azonban erre cáfolt rá a most szombaton, egy nagyon jól működő alapszervezet, a felsőszecsei Via Nova ICS, amikor megszervezte a lévai járás első bálját október 5-én. A mindig nagyon jó hangulatú rendezvényen bár idén nem voltak túl sokan a hirtelen hideg okozta influenzajárvány miatt, de aki eljött, annak felhőtelen szórakozásban lehetett része. Miután Végh Lilla, az alapszervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, Dálnoky Annamária két csodálatos énekkel: Kálmán Imre: Csárdáskirálynő egyik részletével, mégpedig Szilvia belépőjével és Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Messze a nagy erdő című betétdalával nyitotta meg a bált. Ezután mindenki kedvére vigadhatott a hajnalig tartó mulatságon, ahol immár hagyománnyá vált a fény nevezetű ital fogyasztása, amivel a vendéget várták a szervezők.
A rendezvény egy olyan magyarlakta peremvidéken valósult meg, ahol csak tizenhét százalék a magyarság aránya, mégis tizenkét lelkes fiatal fenntartja a kulturális életet, bálokat, magyarbulikat, versenyeket, és megemlékezéseket tartanak. Ha egy maroknyi ember csupán azért, mert szeretné, képes erre, akkor mely vidék engedheti meg magának, hogy kifogásokat keressen? Úgy gondolom, hogy amit ők tesznek, példaértékű és követendő. Tehát nincs más dolgunk, csak akarni kell…
Az eseményről készült képgaléria megtekinthető itt.
Hutura Beáta, Felvidék.ma
