Hálaadó istentiszteletet tartottak október 13-án Vágfarkasdon a község legrégibb épületéért, a 230 éves református templomért és annak felújításáért. A hálaadó istentiszteleten jelen volt főtiszteletű Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, Dobai Sándor, a komáromi egyházmegye esperese, Csáky Pál volt miniszterelnök-helyettes, Biró Ágnes volt államtitkár, Iván Gyula vágfarkasdi polgármester és több hazai és külföldi egyházi elöljáró, illetve a környező települések polgármesterei és képviselői.
A templomban összegyűlt híveket és vendégeket a vágfarkasdi református gyülekezet nevében annak lelkésze, Erdélyi Pál, a komáromi egyházmegye nevében pedig Dobai Sándor esperes köszöntötte. Az istentiszteleten az igét Fazekas László református püspök hirdette, aki a történelmi vonatkozások ismertetésén kívül elsősorban a templom fontosságát, annak megtartó erejét hangsúlyozta, ahol a sokat próbált farkasdi emberek mindig menedéket találtak. Ennek köszönhető, hogy a farkasdi gyülekezet tagjai a nehéz időkben sem veszítették el hitüket, bár nagy csapások és veszteségek érték, például a kitelepítések idején, amikor mintegy 1000 lelket telepítettek át Farkasdról Magyarországra, Nagybánhegyesre, de a gyülekezet mindig talpra állt, épített és alkotott. Az igehirdetés után a püspök úr megáldotta a felújított templomot.
Ezután Erdélyi Pál református lelkész ismertette a farkasdi gyülekezet egyháztörténeti múltját és a felújítási munkálatok legfontosabb mozzanatait. A lelkész úr többek közt elmondta, 1113-ból való az az írásosos emlék, amely először említi a falut Forcas néven. Bornemissza Péter egyik írásában olvasható, hogy a farkasdiak 1577-ben szakítottak a római egyházzal. Kedvező talajra talált itt az evangélium, hiszen abban az időben a településen nem volt római katolikus plébánia, sem plébános, a szomszédos Szímőhöz tartoztak. A református tanítás gyorsan terjedt a lakosok közt, nagy, önálló egyházközösséggé szerveződött, ami lényegesen megváltoztatta a község arculatát, megépült az első nádfedeles paticsfalú iskola és templom is a Vág partján. A gyülekezet egészséges fejlődésére utal az a tény is, hogy Kanizsai Mihály nagyszombati alesperes 1652. szeptember 12-én kelt levelében Farkasdra hívja össze a Felső-Dunamellék református zsinatát, s itt választják meg Nyikos János püspököt, majd ezután is több ízben Farkasdra hívják össze a zsinatot két-három napos tanácskozásra egészen 1663-ig.
Az 1724-es nagy árvíz megsemmisítette az első templomot, még a helyét is elsodorja. Egy 1774-ből fennmaradt kézirat szerint istenszolgálatra Kamocsára jártak akkoriban a farkasdiak, „a szertartásokat a negyedik plébános végzi, és azt kötelesek fizetni, noha Farkasdon vagyon református ember 1348″. Hatvan esztendőt kellett várni, hogy új lelkipásztorával együtt a farkasdi gyülekezet 1783. június 6-án elhelyezhesse az új templom alapkövét. Megkezdődik a második templom építése most már kőből és téglából, és 1785 ádvent első vasárnapján fel is szentelik azt, s immáron 230 esztendeje hívogatja ez a templom a megfáradt embereket, hogy a hirdetett isteni ige nyomán több legyen a békességből és örömből, a szeretetből, irgalomból és jóságból. „Egyháztörténetünket látva lelkünkben kirajzolódnak a hitvalló ősök, édesapák és édesanyák és szinte a síron túlról is halljuk a biztatásukat és bátorításukat: Ragaszkodjatok hitetekhez, magyarságotokhoz, és az igaz értékekhez” – mondta a farkasdiak lelkésze, aki egyúttal köszönetet mondott az előző lelkipásztorok áldozatos munkájáért, valamint a közösség gondnokainak, a presbitereknek és az egyházfiknak is, akik mindig becsületesen és Isten iránti szeretettel végezték a lelkészhivatal és a templom körüli szolgálatokat.
A lelkipásztor a továbbiakban elmondta, hogy a farkasdi református templom állaga a kilencven évek közepére olyannyira megromlott, hogy elkerülhetetlenné vált a felújítása, amely közadakozásból valósult meg. A felújítási munkálatok az anyagi lehetőségekhez mérten fokozatosan, több lépésben zajlottak és csaknem 15 évig tartottak. A felújításnak köszönhetően megvalósult a toronysüveg teljes cseréje, kicserélték a tetőcserepeket, a templomot teljes hosszában és szélességében szigetelték, a karzati részre is új padsorok kerültek, majd következtek a belső felújítások: álmennyezet és új oszlopfők kerültek kialakításra, majd később álmennyezet került a karzat alatti részekre is új lámpasorokkal, ami lényegesen javította a templom megvilágítását, és kicserélték az ablakokat is. A templom külső felújítási munkálatai az új óraszámlapok felrakásával kezdődtek, majd új külső vakolatot kapott a templom és kijavították az ereszcsatornákat is. Két évvel ezelőtt megtörtént a templom külső vízelvezető rendszerének a kiépítése is, és a templom köré kerítés is került.
Ezt követően a gyülekezet lelkésze köszönetet mondott minden támogatónak, aki valamilyen formában hozzájárult ezekhez a nemes munkálatokhoz, a helyi és távolabbi vállalkozóknak, akik a munkálatok megszervezésében segítették a templom felújítását, illetve a komáromi egyházmegyének is a támogatásáért. A lelkész úr köszönetet mondott többek közt a pályázat útján elnyert nagyobb összegű állami támogatásért Csáky Pál akkori miniszterelnök-helyettesnek és Biró Ágnes volt kulturális államtitkár asszonynak, valamint Iván Gyula polgármester úrnak és a község azon önkormányzati tagjainak is, akik a falu szűkös anyagi lehetőségei ellenére évi rendszerességgel anyagi juttatásban részesítetik a gyülekezetet. A hálaadó istentisztelet rövid kultúrműsorral és az egyházi elöljárók, illetve a főbb szponzorok megajándékozásával folytatódott, majd nemzeti himnuszunk eléneklésével ért véget.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma