A kassai Márai Sándor Alapiskola és Gimnázium érdekes rendezvényt szervezett. Abból a célból, hogy népszerűsítsék iskolájukat, kétnapos Márai-fesztet rendeztek, melyre nyilván már hosszabb ideje készültek. (Képgalériával kiegészítve)
Ebből az alkalomból Európa egyik legragyogóbb korszakát, a reneszánszt kívánták rendhagyó módon bemutatni az érdeklődő szülőknek, látogatóknak és az általános iskolai diákoknak.
Október 28-én és 29-én tehát bárki ellátogathatott az egykori Bethlen körúton álló iskolába, hogy megtekintse a vidáman kreatív kínálatot. Az ember belépett az épületbe és rögtön tököket láthatott, majd egy falra „festett” vörös angyalt.
Az első napon az érdeklődőket várták, a másodikon az általános iskolásokat. Tornaljától Királyhelmecig nagyjából tíz magyar iskola diákjai látogattak el Kassára.
Az alsó tagozatosok reneszánsz zászlókat festettek, majd egy újabb osztályba benyitva lovagavatási ünnepségen találta magát az ember. Egy másik teremben sötétségbe borult minden és a falon a kinti világ feje tetejére állított képe jelent meg a falon. Itt a camera obscurával ismerkedhettek a látogatók. Majd fiatalok csoportja ült ült erős fényforrás elé és bent meg lehetett nézni, miként állnak tótágast. Másutt az alkimisták vizsgálódásait ismertették. A másik osztályban a grafika és sokszorosítás világával ismerkedtek a látogatók. Azzal a világgal, melyet a számítógép megjelenése történelemmé tett. Egy következő osztályban a humanizmus korszakának ételei álltak az asztalon és a reneszánsz körtáncok bemutatóját láthattuk. A következő helyiségben maga Galilei Galileo ült távcsöve mellett és beszélt a naprendszer általa fölfedezett rendjéről. A következőkben a tök és a csikó népmesével ismerkedhettünk meg. A gyerekek részletekben lefestették a mese menetét s mint egy „lassított filmet” mutatták be a történetet. Ki lehetett próbálni, miképpen lehet ma lúdtollal írni.
Majd a papírgyártás rejtelmeivel ismerkedhettek a továbbiakban a látogatók. A kulináris örömök és a tánc művészete fogadott bennünket. Vesalius az emberi test rejtelmeibe vezetett be. A kódfejtés titkait ismertették a következő teremben…
A tornaterembe egy csoport reneszánsz táncokat mutatott be, majd a gyerekek A tétényi malomkő c. mesét adták elő remek humorral. Kiválóan tudták karikírozni a pályinka szopogatását. Ugyanis attól reméltek ihletett kapni, miképpen is nyúzzák meg a malomkövet, amit Mátyás király parancsára kellett volna elkövetniük. De a bíró lyánya jól kifelelt a királynak, így a szereplők boldogan, táncolva fejezték be a mesét. Tóth Mónika tanította azt be, aki a kulisszákat is „mozgatta”. Majd egy reneszánsz „szösszenet” következett A bál címmel. Shakespeare, Heltai, Janus Pannonius, Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén alkotásaiból „összerázva”. Capuletné, Ophelia, Hamlet, Gertrúd, Rómeó és Júlia, Mátyás király, maga Wiliam Shakespeare és Balassi Bálint, Károli Gáspár és Tinódi Lantos Sebestyén jelent meg a színpadon. A koreográfia Richtarcsik Mihály és Dezső Eszter munkája. Bodon Andrea rendezte az előadást. Ezen néhány nyugdíjba vonult tanár is jelen volt. Kár, hogy őket soha, semmilyen magyar rendezvényen sem látjuk. Pedig jelenlétükkel küldetést teljesíthetnének. Mielőtt nyugdíjba vonultak volna, akkor sem. Soha sincs idejük? Akkor tanárként nem küldetést teljesítettek, csak pénzt kerestek!?
Ez egy olyan kezdeményezés, mely megérdemli, hogy folytatása legyen.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
