Minden tragikuma ellenére is van valami bájos abban, amikor a zárt osztály folyosóján porszívót sétáltató bolond igyekszik leckét adni ápolóinak az ép elme működéséről. Valami hasonlónak lehetünk most szemtanúi, legfeljebb a léptékek nagyobbak egy hagyományos bolondok házánál. A porszívót ezúttal a szlovák ügyészség sétáltatja csilingelő sapkájával a fején, nagy lelkesen.
Arról a szlovák ügyészségről beszélek, amely ismét idézést küldött Malina Hedvignek, hogy ugyan jelenjen már meg elmeorvosi vizsgálatra. Azt szeretnék megtudni, hogy a beidézett személy hat esztendővel ezelőtt normális volt-e. Tetszenek ismerni a történetet, ő az az amazon, aki kékre-zöldre verte, majd még jól hasba is talpalta saját magát néhány évvel ezelőtt Pribina Nagyfejedelem ősi városában. Mindezt azért – amint ezt jóságos és bölcs belügyminiszterünk több ízben is kinyilatkoztatta – hogy hálátlan módon ártson vele Szlovákia jóhírének. Minden stimmel: amint ebben az országban azok tiporják páros lábbal a jogot, akik alkotják, úgy a hat évig elmebajosként viselkedők kutakodnak hat évvel korábbi elmeállapot után. Igen, mert errefelé a kémények szállnak a gólyákra…
No de, mi ne menjünk vissza hat évet, csak kettőt. Tetszenek emlékezni e sorokra? „A Szlovák Köztársaság kormánya elismeri, hogy a panaszos Žák-Malina Hedvignek az Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott panasza ügyében (51493/07 szám) léteznek bizonyos körülmények, amelyek kétségeket vetnek fel azzal kapcsolatban, be voltak-e tartva a panaszosnak az általános emberi szabadságjogok egyezményében biztosított emberi és állampolgári jogai. A Szlovák Köztársaság kormánya ezért egyetértett az ügy megbékélés útján történő megoldásával, amit az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011. november 8-án tudomásul vett és a panaszt kihúzta az ügyek jegyzékéből. Szlovák Köztársaság kormánya sajnálatát fejezi ki a panaszos Žák-Malina Hedvig 51493/07 számú panasza ügyében, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságához lett benyújtva”.
Jó, tudom, akkor még Iveta Radičovának hívták a szlovák miniszterelnököt, aki azért minden hibája ellenére is nagyságrendekkel tovább jutott az evolúcióban, mint elődje-utódja. De pontosan ez a legjobb mutatója annak, mi a becsülete errefelé az adott szónak s annak, mit is értenek valójában egy ügy „megbékélés útján történő megoldása” alatt az állam vezetői. Végtére is nem ismeretlen az eljárás, a „magyarkérdés” megoldásán is pontosan ezzel a munkamódszerrel dolgoznak: egy sor sajnálkozás, egy sor tűz…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42279″}
