Fura dolgokra csak furán lehet reagálni. Erre utal eszmefuttatásom címe is, ami nem véletlen. Karácsony előtt pár nappal kaptunk kormányfőnktől egy „szeretetcsomagot”, amelyet – ünnep ide vagy oda – nehezen fogunk lenyelni. Az ünnepekre való tekintettel azonban illik magasztosabb dolgokkal foglalkozni, ezért az alábbi sorok közlése átcsúszott az új évbe anélkül, hogy valamit is veszített volna az aktualitásából.
Egy ember, aki tartalékos káderként tagja volt Szlovákia Kommunista Pártjának és „nem vette észre” az 1989-es bársonyos forradalmat, bejelentette, hogy indul a 2014-es államfőválasztáson. Eloszlatta így „mély aggodalmaimat”, hogy Szlovákia leendő elnöke „véletlenül” nem kommunista lesz. A régi parlament épületében az egybehívott „mi kutyánk kölykei” és a feszengő diplomaták meghallgatták az okokat, hogy mi késztette „szeretett” kormányfőnket ekkora elszántságra. Úgy látszik, igaza van annak a politikai parafrázisnak, amely szerint „aki magához ragadja a kormányt, a parlamentet, az ügyészséget és a bíróságokat, az nagyobb gazságokra is képes”. Hát itt tartunk! Most már a beteges hatalomvágy beteljesüléséhez „csak” ez hiányzott: fickós kormányfőnk államelnök akar lenni!
Nem ártana azonban elgondolkodni az ok-okozat viszonyon sem, tehát mi is késztethette imádott kormányfőnket ilyen grandiózus elhatározásra.
Először is a már említett beteges hatalomvágy. A bejelentésen jelen levő diplomaták még fel sem ocsúdtak a sokkból, Fico már jelezte, hogy nem elégszik meg az államfő jelenlegi hatásköreivel, „némely” kormányhatáskört szeretne magához ragadni. Ehhez Gašparovič már sűrűn bólogatott a minap. Ugyanis a teljes bolsevik uralomhoz már csak ez hiányzik. Aki beteg – az beteg! Fico itt nem fog megállni. Kicsi a valószínűsége annak, hogy nem lesz köztársasági elnök – ezt tudja ő is – másképp nem ment volna bele ebbe a hatalmi játszmába. Az állam (és így a polgárok) pénzén könnyű kampányt csinálni. Majd az első elnöki mandátum után jön a második, és mivel a bolsevik nem vész el, csak átalakul, jön majd az újabb ambíció, pl. a luxemburgi bíróság elnöke, az EÚ elnöke, ENSZ-főtitkár, illetve megint kormányfő lehet stb.
Másodszor pedig tudni kell, hogy „szeretett” kormányfőnk nem buta ember – az SZKP nem szokott tartalékos káderek állományába hülyéket tenni. Tudja, hogy a pénzügyi világhatalom bajban van, és ennek súlyos, hosszantartó gazdasági válság lesz a vége (ha nem tör ki egy „korrigáló” háború, vagy nem száll magába a világhatalom). Tudja azt is, hogy a hatalomhoz juttatott „kutyánk kölykei” nehezen fognak lemondani a zsíros fazék közelségéről. Ezért szinte biztos az államadósság növekedése, ami majd megköveteli az „államadósságfék” bevetését (ami szigorúan kiegyenlített költségvetést igényel). Ha azonban új kormány alakul, akkor az két év haladékot kap eme kötelezettség alól. Két év alatt rengeteget lehet tovább eladósítani, na meg persze lopni… Valószínű, hogy államfőként parlamenti választások nélkül nevez majd ki új kormányt. Utólag meg majd „kiderül”, hogy minden törvényes volt – a Főügyészség és a Legfelsőbb Bíróság majd elmagyarázza a pórnépnek.
Harmadszor nem árt tudatosítani, hogy semmi sem örök ezen a sáros földgolyón. Még a SMER párt sem. Fico tudja, hogy nem lesz gazdasági növekedés – a multik elviszik a haszon nagy részét – nincs miből nagyon az országnak gazdagodnia a „mi kutyánk kölykeinek hathatós tevékenysége” mellett. Ezért nem engedheti meg magának azt, hogy a történelemkönyvekbe Mečiar-mintára úgy kerüljön be, mint a SMER sírásója. Okos fickó – előremenekül.
Negyedszerre azt sem szabad feledni, hogy a SMER-ben is kialakultak a klikkek. Egyesek kezdenek saját szakállukra „gazdálkodni, önálló pénzügyi életet élni”. Ennek szép példája a Gorilla-ügy (dacára annak, hogy ez még Dzurinda idejében indult), a védelmi minisztérium botrányai, illetve egyéb botrányok, mint például a Kombinált Erőmű ügye, vagy a legutóbbi, nem túl publikus botrány, miszerint több mint 180 millió eurót kell Brüsszelnek visszafizetnünk, mivel nem tartottuk be a EU támogatásokra vonatkozó előírásait (értsd: túl sokat loptunk, és észrevették). A pénzügyi körök befolyása már olyan nagy, hogy hosszú távon szinte tarthatatlan. Fico nem akar bűnbak maradni.
Ötödször pedig az sem mellékes, hogy ha egyszer kiborul a bili (Gorilla, stb.), ki fog amnesztiát adni a haveroknak? Ugye, ez sem lényegtelen – volt már ilyen ebben a facsúsztató országban!
Hatodszorra azt is tudomásul kell venni, hogy érvényben van még a dogma: mi, „ifjú baloldali szocialisták” (értsd: itt maradt és újratermelt bolsevikok) nem engedhetünk a (gottwaldi) negyvennyolcból – a hatalomnak csak nálunk van helye. Lefordítva a köznapi nyelvre ez a demokrácia folyamatos lebontását jelenti – persze csak olyan elfogadható mértékben, ami még nem nagyon ingerli az EU frankfurti neomarxista és balliberális korifeusait. Ezt talán Putyintól tanulta, ott nagyjából ugyanez megy.
A most még számára mellékes hetedik ok pedig megmutatta magát Besztercebánya (Kotleba – Maňka párbaj) és Pozsony (Beňová-Flašíková versus Frešo) megyében is. A SMER itt is, ott is totális vereséget szenvedett. Nő a nacionalizmus és az idegengyűlölet, Žáková Malina Hedvig Magyarországra emigrált. Fico nem lehet olyan kormány elnöke, akinek uralma alatt Dél-Szlovákiában is kiborul a bili a mélyszegénység miatt, mert ezt a területet ez a kormánygarnitúra nem érzi biztonságosan és hosszú távon a sajátjának. Ha a sajátjának tudná, akkor már régen fejlesztette volna, hasonlóan az ország többi részéhez.
Két éve fogadtam 5 liter borban, hogy Fico indul – megnyertem. Most fogadnék abban is, hogy miután kommunista elnökünk lesz, a SMER kormányfője nem lesz azonos a SMER pártelnökével. Ugyanis sok az eszkimó és kevés a fóka!
Agárdy Gábor, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43258,43254,43239″}
