Aki ismeri a felfuvalkodott békáról szóló mesét, melyben a béka azzal kérkedik társai előtt, hogy ha akarna, ő is tudna akkora lenni, mint a mezőn legelésző kövér ökör, s ezt bizonyítandó úgy felfújja magát, hogy végül szétreped, az találhat némi hasonlóságot a béka és az Európai Unió észt külügyi és biztonságpolitikai főképviselője legutóbbi megnyilvánulása között.
Kaja Kallas ugyanis vett egy mély levegőt és kijelentette, hogy ő a maga részéről összeállítja azon követelések listáját, amelyeket az EU békefeltételül szab Oroszországnak.
„Mindenkinek az asztal körül, beleértve az oroszokat és az amerikaiakat is, meg kell értenie, hogy szükség van az európaiak egyetértésére. Ehhez feltételeket is szabunk, és ezeket a feltételeket nem az ukránokra kell szabnunk, akikre már így is nagy nyomás nehezedik, hanem az oroszokra” – folytatta, hozzátéve: „Ha nem állunk ki semmiért, nincs értelme az asztalnál ülnünk”.
Igen, jól látták-hallották, a mostanra senki által komolyan nem vett Európai Unió főképviselője felfújta magát és azt hiszi, ha Rózsa Sándorként összevonja a szemöldökét, akkor kioktathatja az amerikaiakat és az oroszokat és feltételeket szabhat nekik.
Közben pedig az a szomorú helyzet, hogy még a zongoravirtuóz bohóc is csekkfüzetes idiótaként kezeli és paprikajancsiként ugráltatja az európai vezetőket, aki ha kiejti a száján, hogy még több pénzt akar, megszállottként hagyják jóvá az újabb milliárdokat. Mindennek ellenére Kaja Kallas azt képzeli, hogy az amerikaiak és az oroszok buzgón nekiállnak jegyzetelni, nehogy valamiről megfeledkezzenek a feltételek közül, amit Európa diktál nekik.
Hasonlóan tragikomikus baklövése ez a főképviselő asszonynak, mint amikor durván konfrontálódott Vang Ji kínai külügyminiszterrel, saját megfogalmazása szerint „felszólította Kínát” Oroszország-politikája teljes megváltoztatására.
Ezek a teljesen súlytalanná vált figurák, akik a tárgyalóasztal helyett az előszobában várhatják, míg a nagyok megbeszélik a fontos dolgokat, s akik az ukránok háborúja miatt tönkreteszik Európát – legújabban éppen az Ukrajnának jóváhagyott 90 milliárd eurós hitelcsomaggal –, azt képzelik, hogy mindezen súlyosan elhibázott, öngyilkos politizálás ellenére még komolyan veszi őket valaki.
Az egyedüli, aki egyáltalán odafigyel a szavukra, az Zelenszkij és a korrupt ukrán vezetés, részben, hogy még több pénzt zsaroljon ki tőlük, illetve hogy bátorítást kapjon arra, hogy minden logika és józan ész ellenére értelmetlenül tovább húzza ezt az országát pusztító háborút. Ez köti őket össze, hogy a nép sorsa egyaránt hidegen hagyja őket, csak a hatalmuk mentése lebeg a szemük előtt.
S ha már békás hasonlattal kezdtük, fejezzük is be azzal, mégpedig a „forró vízben főtt béka” szindrómával. A kifejezés az állatvilágból származik, és azt a biológiai jelenséget írja le, hogy a béka képes alkalmazkodni a víz fokozatosan növekvő hőmérsékletéhez, egészen addig, amíg a víz felforr, és a békának nincs már ereje kiugrani. Hogy valóban igaz-e ez a békára, azt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, viszont félő, hogy az ukrajnai háború tekintetében már tegnap is késő lett volna kiugrani a már elviselhetetlenül forróvá váló vízből…
NZS/Felvidék.ma
