Azt találta mondani gyöngyszem miniszterelnökünk, hogy Szlovákiában a magas munkanélküliséget elsősorban a cigányok okozzák. Ennek mondott ellen a Pénzügyi Politika Intézetének főnöke, szerinte ez nem így van, mivel a munkanélküliség legfőbb oka sokkal inkább az, hogy az érintetteknek nincs megfelelő műveltségük és nyelvtudásuk. Ez így idáig első hallásra hihető, logikusan hangzik. Csak éppen nem érthető, milyen alapon statisztikáznak a cigányokkal, mivel azt már többször rasszistának minősítették – vagy ez csak a bűntények esetében van így?
Mindebből az derül ki, hogy a miniszterelnök áldozati bárányozik, meglovagolja szép alattomosan a társadalmi utálatot, egyébként azonban nem mond igazat, mivel a munkanélküliség oka nem a cigányok munkakerülése, hanem elsősorban a műveletlenség, illetve a hiányos nyelvtudás. Martin Filko, az említett intézet főnöke szerint ez a cigányokra és a magyarokra vonatkozik. Az ilyen meglátás sem újdonság, gyakran sorolják Szlovákiában a magyarokat a cigányok mellé, „jóhiszeműen” egyenjogúsítva őket, mintha a kettő között nem is volna semmi különbség. És nem beszélve arról, hogy a műveletlenség (ez alatt általában azt szokták érteni, hogy az illető az alapiskolát sem végezte el) nem nemzetiségi ismérv, mint ahogy az intelligencia (tehát az iskolavégzettség képessége) sem az. Mit is mondjak: minden nemzetben akadnak, akiknek némileg kevesebb sütnivalójuk van.
Ám ha valakinek kevés az esze, azt nehéz számon kérni, érvényesülésének kérdése viszont a társadalom, az állam feladata. Ezért sem az állam, sem bármelyik képviselője nem mutogathat rájuk mint a gazdasági hiányosságok, fékek stb. okára, erre nincs joga: a buta nem lesz okosabb, ha letolják, s az állam felelőssége sem lesz ezáltal kisebb. Mert az állam felelőssége és kötelessége, hogy megteremtse a föltételeket ahhoz, hogy kisebb képességű polgárai is tisztességes megélhetéshez jussanak. Ezért van az állam: hogy tegye azt, amit polgára önerőből nem képes megtenni.
Ez az egyik. A másik a nyelvtudás. Amióta az eszemet tudom, állandó szemrehányás a (soviniszta) állam részéről, hogy a magyarok nem tudnak szlovákul. És hogy a szegények emiatt nem tudnak érvényesülni, evégett kell az államnak többet törődnie velük, amit viszont általában elszlovákosításként értelmeznek. Volt némi közöm a magyar iskolák szlovák nyelvoktatásához, s tudom, hogy a magyar gyerekek megfelelő mértékben tanulják meg Szlovákia egyetlen államnyelvét. Aki nem tanulja meg megfelelő mértékben, az nem azért van, mert magyar, mi több: magyar nacionalista (irredenta, stb.), annak egészen más oka van. Az olyan tanuló ugyanis többnyire más tantárgyakban sem jeleskedik.
Amióta Csehszlovákia (majd Szlovákia) megalakult, ebben az államban képtelenek voltak megérteni, hogy a szlovák nyelv a magyarok számára idegen nyelv, s hogy azt úgy is kéne kezelni és értékelni. Az állandó kirohanások az állítólagosan nem elég jól elsajátított szlovák nyelvtudás miatt már kezdenek unalmassá válni, talán ezért feszegetik a kérdést mindig más összefüggésben (most, ugye, a munkanélküliség kapcsán) – anélkül, hogy a lényeg megváltozott volna. Másrészt szinte hazaárulásnak minősül, s a szlovákokat az ájulás környékezi, ha valaki fölteszi a kérdést: vajon miért is kéne más anyanyelvű polgároknak megtanulni azt az egyetlen hivatalos nyelvet? Miért nem lehet hivatalos nyelv egy kisebbség nyelve is? Milyen kár éri/érné emiatt a szlovák államot? A középkorban még a földesúr is megtanulta jobbágyai nyelvét (s nem csinált abból senki nagy ügyet), hogy szót értsen velük.
A magát demokratikusnak mondó állam miért rosszabb ennél? Végül nem új keletű afrikai vagy ázsiai bevándorlókról van szó, hanem őshonos lakókról. Jó kommunista hagyomány, hogy az állam a polgárait rabszolgának tartja, s úgy is bánik velük, holott fordítva kéne legyen. Persze nekem, a polgárnak is vannak kötelességeim, nekem is be kell tartanom a törvényeket, de az a jog, hogy anyanyelvemen érvényesülhessek, anyanyelvemen lehessek az állam polgára, miért nem működik? S az államnak miért nem kötelessége őshonos polgárairól ugyanúgy gondoskodni, mint saját nemzetiségű polgárairól? A kisebb képességűekről is, nemzetiségüktől függetlenül. Ez a „na Slovensku po slovensky” (Szlovákiában szlovákul) elv érvényesítése csak lesajnálni való nevetséges primitívség volna, ha nem működne olyan hibátlanul. Ám mivel folyamatosan működik, visszafogottan is fogalmazva nem egyéb, mint ostoba és durva antidemokratikus diszkrimináció.
Aich Péter
{iarelatednews articleid=”43889,43153,36493″}
