A kötetben szerepel egyebek mellett a kádári „hihetetlen rossz körülmények között” működő börtönvilág, a média és a filmek manipulálása, a szlovák kormány Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos álláspontjának bírálata az uniós jog tükrében, illetve a Felvidékről kitelepített magyarok politikai üldöztetése a Dél-Alföldön.
A Kommunizmus Bűnei Alapítvány a Konrad-Adenauer-Stiftung közreműködésével mutatta be április 4-én a „Gellért konferenciák – előadások a kommunizmus bűneiről” szóló tanulmány könyvet, mely az eddigi közös szimpóziumok előadásait tartalmazza.
A Konrad Adenauer Alapítvány, a Barankovics Alapítvány és a Kommunizmus Bűnei Alapítvány szervezésében tartott könyvbemutatón április 4-én Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkára kiemelte: be kell mutatni a kommunizmus borzalmait, mert a világ bármely részén akarták átültetni a gyakorlatba ezt az eszmét, abból mindig jogfosztás, kivégzések, deportálások sora és diktatúra lett.
Rétvári Bence hangsúlyozta: az nem lehet, hogy a kommunizmus eszméje hibátlan volt, mert mindig diktatúrává fajult. A kommunizmust említve nemcsak a múltról beszélünk, hanem olyan eszméről, amely minden bevezetési kísérletében diktatúrát hozott, mert maga az eszme embertelen, nem demokratikus, ezért nem elfogadható az, hogy emancipálják a kommunista eszméket – fogalmazott.
Utalt arra, hogy az elmúlt négy évben számos törvényt és egyéb jogszabályt módosítottak a kommunizmus üldözöttjeit illetően, és sok mindent elértek, hogy „valamit helyrehozzunk abból, amit a kommunisták elrontottak ebben az országban”.
Rétvári Bence rámutatott: a nemrégiben felállított Nemzeti Emlékezet Bizottságának alkotmányos kötelezettsége a kommunista múlt feltárása és annak a rendszernek a bemutatása.
Kiemelte, hogy a Terror Háza Múzeumba látogató turisták jó része olyan külföldi, akik legtöbb esetben nem tapasztalhatták meg soha a gyakorlatba átültetett kommunizmust, viszont a látogatás alkalmával tudatosulhat bennük, hogy ez az eszme bármikor valósult is meg, soha nem tisztelte az emberi méltóságot.
Véleménye szerint aki demokrata, az egyértelmű, hogy egyben antikommunista is, mert ez az eszme nem vallható eltűrhetőnek a demokratikus rendszerben. Felhívta a figyelmet egyúttal arra: nem lehet relativizálni ezt az önkényuralmi rendszert, és azt is tudni kell, hogy „nem pusztán Rákosiban volt a hiba, hanem a kommunista rendszerben”.
Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatástudományi Karának intézet- és tanszékvezetője, a kötet egyik szerzője emlékeztetett arra: a kommunista párt húsz év alatt fel akarta számolni az egyházakat, ennek érdekében pedig rengeteg papot és szerzetest börtönbe zártak, mert abban bíztak, hogy ha lelkipásztoraik nincsenek velük, akkor a hívek nem mernek templomba járni.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyarországi németeket a második világháború után ugyanazokkal a vagonokkal telepítették ki, amelyekkel néhány évvel korábban a zsidó embereket deportálták.
A kötetről szólva elmondta, hogy szerepel benne egyebek mellett a kádári „hihetetlen rossz körülmények között” működő börtönvilág, a média és a filmek manipulálása, a szlovák kormány Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos álláspontjának bírálata az uniós jog tükrében, illetve a Felvidékről kitelepített magyarok politikai üldöztetése a Dél-Alföldön.
Kiemelte: meg kell találni azokat a csatornákat, amelyekkel a fiatalokhoz, illetve a közvéleményhez eljutnak a kommunizmus bűneiről szóló információk, valamint nem szabad előfordulnia annak, hogy a gimnáziumokban 1945-ben megállnak a történelem tanításában. A kommunizmusról a mai kor követelményeinek megfelelő prezentációkkal kell szólni – hangsúlyozta.
Eötvös Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy „a különböző ideológiák mentén elkövetett erőszak áldozatait egyenlő mértékkel kell mérnünk, csak és kizárólag az emberiesség ellen elkövetett bűntett elkövetése a lényeg”.
Rávilágított: a kommunizmussal kapcsolatos „szégyenletes történelemhamisítás” sok esetben a tanúk elnémítását, dokumentumok megsemmisítését, zárolását jelentette. Az alapítvány célja minél több fiatalt bevonni a kommunizmus bűneit feltáró munkába, amelynek nem csak tudományos, de nevelő jellege is van, mert a hazugságon nevelkedett fiataloknak is tudniuk kell, hogy nemegyszer szüleiket, nagyszüleiket is meghurcolták, és nekik is tudniuk kell, mi az a koncepciós per, a B-listázás, mi volt az ÁVH és a munkásőrség – mutatott rá.
Szólt arról, hogy a Konrad Adenauer Alapítvánnyal együttműködve eddig hatszor rendeztek konferenciát a témában, legközelebb pedig a Kádár-korszakkal és annak névadójával foglalkoznak.
mti, kormany.hu nyomán Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44769,44204,38156,38124,34812″}
