A Fidesz-KDNP parlamenti képviselőjének, Kalmár Ferenncnek a raportőri jelentése alapján fogadta el az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a nemzeti kisebbségekről szóló határozatot, valamint egy ajánlást, amely a külhoni magyarságot érintő számos kérdésben bír jelentőséggel. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet friss elemzése e dokumentumot veszi górcső alá a magyar nemzetpolitikában való hasznosítási lehetőségek szemszögéből.
Az említett dokumentum a Tanács 1985-ös számú Határozata, melyet a Parlamenti Közgyűlés április nyolcadikán fogadott el. Címe: „A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában”. A határozatot 71 igen szavazattal – 11 nem ellenében – fogadta el a testület, illetve 58-16 arányban a kapcsolódó 2040-es számú Ajánlást.
A NPKI elemzése kiemeli: Kalmár Ferenc fideszes képviselő még 2012-ben kapott megbízást a Tanács Parlamenti Közgyűlésétől egy jelentés elkészítésére, amelynek célja az Európában élő nemzeti kisebbségek helyzetének, jogi státusának feltárása volt. Ennek érdekében a képviselő nem csak elméleti munkákat dolgozott fel, hanem helyszíni tényfeltáró utakon vett részt Szerbiában, Finnországban és Olaszországban. A jelentésének címe – mely tehát alapjául fekszik az elfogadott határozatnak és ajánlásnak – „A hagyományos nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában”.
Az első fontos kérdés, ami tisztázásra szorul, mindjárt a „hagyományos nemzeti kisebbség” fogalma. Ez alatt a határozattervezet azokat a kisebbségeket érti, „amelyek évszázadok óta ugyanazon a területen élnek és közös az identitásuk”. Itt jön a képbe a Tanács Esélyegyenlőség és Diszkriminációellenes Bizottsága, amely e definíciót szűkítőnek találta (az „új kisebbségek” így kimaradtak volna belőle), ezért aztán törölték is a „hagyományos” jelzőt a végső normaszövegből. A tanulmány azonban emlékeztet arra, hogy korábban már volt példa a „hagyományos nemzeti kisebbségek” említésére a tanácsi munka történetében, ilyen pl. az 1735-ös számú ajánlás (A nemzet koncepciója c.).
A NPKI elemzése fontos előrelépésként értékeli e Határozatot a Tanács munkásságában, mert a kisebbségvédelem kollektív dimenzióját helyezi előtérbe a jól működő autonómia-modellekre való hivatkozással együtt. Teszi ezt annak ellenére, hogy román képviselők több ízben is megpróbálták „megfúrni” ezt módosító javaslataikkal. Elég csak utalni arra, hogy a „nemzeti kisebbségek jogai” helyett a „nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogai” fordulat használatát javasolták. A kettő közötti különbség egyértelmű, mint ahogy az is, hogy például Szlovákia melyik értelmezést tartja magára nézve irányadónak…
A Határozat fontos elemét képezik a területi megoldásokra vonatkozó megállapítások, így – Kalmár Ferenc javaslatának nyomán – a tiroli autonómiára vagy a finnországi gyakorlatra való hivatkozás. Ugyanígy nagyon lényeges pont a nyelvhasználat kérdése: a dokumentum felszólítja a Tanács tagállamait a nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználatának előmozdítására.
Noha sem az Ajánlás, sem a Határozat nem bír kötelező erővel, mindenképpen „referenciaértékkel rendelkeznek az emberi jogok tiszteletben tartása mellett elkötelezett európai kormányok számára” – állapítja meg a NPKI elemzése.
A kérdés már csak az – s ezt mi tesszük hozzá – hogy vajon Szlovákia kormánya mennyire tartozik e körbe, ismerve a fent ismertetett Határozat lényeges elemeihez való viszonyát.
Háttér: A Nemzetpolitikai Kutatóintézetet a 2. Orbán-kormány hívta életre és a budapesti Magyarság Házában, a Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt. keretein belül működik. Alapfeladata, hogy a kormányzat munkáját tudományos kutatásokkal támogassa, elméleti keretet és háttéranyagokat biztosítson a nemzetpolitika működtetőinek. A Kutatóintézet így tehát tudományos kutatóintézetként működik, jogvédő központként tevékenykedik, illetve kulturális fórumot biztosít. A Kutatóintézet felvidéki tagja Rákóczi Krisztián dunaszerdahelyi politológus, aki a felvidéki magyar politika elemzésével foglalkozik.
szd, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44018,31288″}
