Bennünket, magyarokat idegenek gyakran neveznek szabadságharcos népnek, és nem tévednek. Legutóbbi, 1956-os forradalmunk például világraszóló tett volt, történelem könyvekbe került esemény. De vannak „kisebb”, egyének vívta szabadságharcaink is, melyekről csak kevesen szereznek tudomást, sőt: bizonyos esetekben szinte senki.
Én ilyen magányos szabadságharcosnak tekintem a nemrég elhunyt ebedi Burián László atyát, minden idők egyik legsugárzóbb felvidéki katolikus papját, aki évekkel ezelőtt Ján Sokol érseknek így válaszolt arra a mondatára, hogy: „Tudod, Laci, mit szenvedtünk mi tőletek?” – „ Mit? Sorold, hogy mit szenvedtetek?” De az érsek néma maradt.
„Aztán soroltam én egymás után a szlovák származású esztergomi főpapokat: Serédy Jusztíniánt, Csernokot, Rudnayt, Czitovszkyt, Szelepcsényit. Ők mind szlovák származásúak voltak, mégis bíborosok lettek Esztergomban. És senki sem tiltakozott! Ti meg egy fél püspöki helyet sem bírtok elviselni! És folytattam: az öcsémet deportálták, a szüleimtől elvették a vagyont, a rokonságomat szétszórták, engem kitelepítettek, s én akkor egy észak-szlovákiai faluban éjjel-nappal szlovákul tanultam és a szeretetre tanítottam az ottani gyerekeket.” (Forrás: Buchlovics Péter.)
És – akaratlanul – szabadságharcos lett Malina Hedvig is, a Nyitrán tanuló csallóközi diáklány, akit azért vertek meg fényes nappal az utcán, mert az anyanyelvét használta. Mindez 2006-ban történt, a folyamatot ismerjük, a megveretés valószínüleg nem két otromba siheder garázdasága volt, hanem tudatos megfélemlítés: így jár mindenki, aki az Európai Unió eme országában nem a hivatalos nyelvet beszéli!
Ha ugyanis nem megfélemlítés lett volna ez a primitív tett, miért nem derítették ki csaknem nyolc esztendő alatt a hatóságok, mi történt valójában, és miért állítanak – a kormány szintjén is! – képtelenségeket? Malina Hedviget és családját 2014-ben az évek óta tartó folyamatos zaklatásokkal, a Beneš-féle dekrétumok szellemében, elüldözték az országból, a szülőföldjéről.
Egyetlen egyszer sem nyilatkozott meg gyűlölködve! Ajándéka a sorsnak, s egyben a jövőnket éltető remény, hogy három kiváló szlovák férfi: Roman Kvasnica ügyvéd, Jozef Hasto elmegyógyász és Štefan Hríb újságíró-lapszerkesztő az igazságot védi. Köszönet érte. Jól tudom, hogy a pozsonyi tüntetésen nem tudnak tízezerszám megjelenni a felvidéki magyarok, hiszen százkilométereket kellene megtenniök, s ez költséges is. De egy fohászt április harmincadikán este mindenki elmondhat Malina Hedvig és családja lelki békéért, ügyének tisztességes lezárásáért, hiszen valójában mindnyájunkért imádkozunk.
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: sme.sk
{iarelatednews articleid=”45390,45386,45361,45346,45308,45223″}