A Kassai Magyarok Fóruma vendége volt április 23-án Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK) szóvivője és Orosz Örs ügyvivő. Tokár bevezetésképpen elmondta, a Kerekasztal 2009-ben alakult a legvadabb Fico-kormány idején. Azért hozták létre, mert együtt hatékonyabban tudjuk érvényesíteni érdekeinket. Azóta állandó téma annak hatékonysága.
A kérdéskör, mely megvitatásra került, a nyugat-szlovákiai és kelet-szlovákiai magyarok viszonya, amit az informálatlanság árnyékol be. Viszont sok egyébről is szó eset, ami természetes. Röviden összefoglaljuk az eszmecserét, mely – amint az egyik résztvevő megfogalmazta – kassai kibeszélő lett.
Tokár Géza összefoglalta erre vonatkozó ismereteit és a nehézségeket. Ezek a kapcsolatok nem optimálisak. Különböző megalapozott, de megalapozatlan sztereotípiák alakultak ki. A tömbmagyarság nem törődik a más körülmények között élő nemzettársaival, nem is nagyon ismeri őket. A szlovákiai magyarság nem alkot egy egységes entitást. Ennek úgy földrajzi, mint más okai is vannak. A közismert nehézség a távolság és az infrastruktúra hiányosságai. A magyarok egyre vékonyodóbb sávban élnek a határ mentén. A nyugati a hangsúlyosabb tömb. Agyelszívás folyik nyugat felé. Sokan Nyugat-Szlovákiában keresnek boldogulást, az ott élők meg még nyugatabbra vándorolnak. Ezek között a gazdasági megfontolások a legerősebbek. Így az elvándorlás után hiányoznak a fiatalok. A szlovákiai magyarok korfája amúgyis előnytelen, a régiókra rávetítve kimondottan szörnyű. Kassa regionális felszívó központ, de ez külön gondokat okoz. Kisközösségeket kellene kialakítani. Legalább mérsékelni kellene a romlást, ha egyelőre nincs erőnk a folyamatok visszafordítására.
A mentalitásbeli különbségek érdekes kérdéseket vetnek föl. És ebbe még beleszól a fáziskésés, valamint a kommunikáció hiánya. Egyes aktivitások csak Nyugat-Szlovákiára jellemzőek. Ilyen a kétnyelvűség kérdése. Ahol a kétnyelvű vasúti táblákért tüntetnek, ott nem kérdés, van-e vasút. Az igények elcsúsztak. Az egyes magyar témák nem az egész magyarságot érintik, hanem régiónként változnak, ami természetes, nem is baj, csakhogy a gond inkább az, hogy ezeket másutt nem tartják számon, nem szolidárisak velük mindenütt. A közösségi összetartozás régiónként is változik. A gömöri erős. Dél-Szlovákiával nem azonosul senki. A szlovákok is, ha dél-szlovákiai magyarokról van szó, akkor a Csallóközt értik alatta. Amint azt egyik résztvevő megfogalmazta, a magyar politikusok a keletieket akkor veszik észre, ha jönnek a választások. Tokár szerint 60-as években nem voltak ennyire hangsúlyosak a különbségek. Oda jutottunk, hogy Pozsony viharos fejlődése mellett, Kassáé felemás. Ha valaki nem talál munkalehetőséget, megszűnt a vasfüggöny, mely a kiáramlást meggátolta volna. Erre megoldást kell találni. Szabó Pál fizikus szerint, a dél felé való áramlást is figyelembe kell venni, ez jelentősebb. A magyarországi alternatíva szintén jelentkezik. Egy érdekes gondokat merült föl ezzel kapcsolatosan. Ha valaki Somorjára költözik, ez rendben van, ha Sátoraljaújhelyre akkor árulónak tartják, mert elhagyta szülőföldjét. Az előbbi távolság 450, az utóbbi 20 km. Papp Adrianna debrődi polgármester magyarországi tisztségviselőkkel feszegette ezt a kérdést. Minek a Selye Egyetem – mondogatták -, mivel az összmagyarság szempontjából nem lényeges hol él magyarként, de a mi szempontunkból lényeges, hogy megmaradjon szülőföldjén. De afölött sem kell pálcát törni, aki távozik. A gond az, hogy számtalan gyűlést, konferenciát végigült, de az emberek csak a rendezvény után mondták el panaszaikat. Tudomásul kell venni, Pozsony messze van. A pályázati pénzekről ott döntenek. Kelet-Szlovákiából ezerszer nehezebb kijárni, elintézni, mint közelebbről. Egy teljes nap megy el ilyesmire. A határ menti régiók fejletlenebbek. Polgármesterként sokat pályázik. Az a tapasztalata, hogy minden törekvés arra irányul, hogy bedobják a törülközőt. A kis faluknak befellegzett. Ha a városhoz csatolják, akkor a magyarok száma a felére csökken. Ami az EU-pályázatokat illeti, itt milliókról van szó. De segítség kell, hogy hová forduljon az ember. Magunk hasznára kellene fordítanunk ezt a lehetőséget, hiszen ez nekünk jár! Hanesz Zoltán, a Kassai Magyarok Fóruma elnöke megjegyezte, Magyarország minél jobban fog prosperálni, annál inkább a déli vonal érvényesül majd. Erdéllyel ellentétben a Felvidéken nem volt külön identitás és a mai napig erre nem találtunk megoldást. Szlovákiai magyar nemzetben gondolkozzunk? 1989 után az EU volt a cél, de most nem tudjuk, merre kellene fordulnunk. Havasi Péter főszerkesztő tart az autonómiától, mert az a nyugat-szlovákiaké lesz, a többiek kimaradnak belőle. Ezt a szlovákiai magyar szépségversennyel illusztrálta. A Felvidék szépe versenyen a döntőbe egy kivételtől nyugat-szlovákiai lányok jutottak. Vagy nézzük a pénzelosztást. A nyugat-szlovákiai vadásztársaságok részesülnek az adományokból, keletebbre meg komoly rendezvények nem kapnak egy vasat sem. A bizottságokban nyugatiak ülnek, a lobbi erős. Nagy kárára van a szlovákiai magyarságnak ez, mert ahol a polgármester magyar, ott a szervezet megkapja ingyen a kultúrházat, de szlovák polgármestertől nem kapunk semmit.
A kisfalvaknak hatványozottan keleten vannak ilyen gondjaik – ismerte el Tokár -, de ez a téma alul van kutatva. Összegyűjtve, kategorizálva lehetne a konkrét gondokat kezelni. A pártok erre nem alkalmasak, vagy nincs kapacitásuk. Az a fontos, hogy a panaszok eljussanak a konkrét helyre. A kelet-nyugati együttműködés nehézsége a földrajzi távolságon kívül, az emberi kapcsolatok hiánya, ami oda vezet, hogy nem ismerjük a problémákat. A magyar közösség akkor működhet hatékonyan, ha az emberi kapcsolatok, a fizikai kapcsolattartás fenntartható. Fórumokat szükséges létrehozni, melyekhez bizalommal lehet fordulni.
Havasi szerint, a régi vándortáborok rendszeréhez kellene visszatérni. Nemcsak a keletiek járjanak nyugatra, hanem fordítva is. E táboroknak az volt a specifikuma, hogy az adott falu életével ismerkedtek meg, amelynek határában zajlott a tábor. Olyan helyeken kellene táborozni, ahol a település problematikus, ez impulzust adhatna és pozitív hatást gyakorolhatna. Orosz Örs ezzel kapcsolatosan a kerékpártúrákat említette, melyek hasonló célt szolgálnak. Elismerte, a nyugatiak nem ismerik a keletet.
Ez is egy súlyos kérdés – értett egyet Tokár. – Ez sincs kibeszélve. Bocsánatos bűn, ha valaki Magyarországra távozik, ahol magyarok vannak. Pedig helyben ugyanolyan gondot okoz mindkettő. Ez elmúlt negyed században semmit sem lehetett politikusok nélkül megtenni. A politika szükséges rossz. A pártpolitikának nem sikerült megoldást találnia. Veszélyes helyzetet okoz a kiábrándultság. 2004-ig hajtott az EU-ba való belépés, mindenki reménykedett.
Szaszák György újságíró felvetette, hogy sajtónk mennyire foglalkozik ezekkel a jelenségekkel? És azon túl. Hová lettek a riportok? Őrült hibája ez az Új Szónak. Például a Kanyapta menti települések szennyvizzel kapcsolatos gondjával nem foglalkozik egy riport sem.
Ehhez megjegyeztem, hogy ez sajnos másutt is így van. A lapok inkább kommentárokat közölnek, mert nem fizetik meg az újságírókat. A riporthoz esetleg ki kell utazni, felvételt kell készíteni, ezt le kell írni. De nincsenek oknyomozó riportok sem, mert ez is időigényes tevékenység, amit senki sem fizet meg.
Tokár szerint, a SZMK-nak be kellene gyűjtenie a jó megoldásokat és ezt kellene továbbítania és megfontolás tárgyává tenni, hogyan lehet ezeket érvényesíteni. Átmeneti demokráciákban élünk, melyek nem működnek úgy ahogy kellene. Az emberek meg nem fognak össze. Ő kicsit optimistább, mert ha lassan is, de a dolgok idővel változnak. Ez nem csak magyar érdek, hanem a tisztességes embereké. Nem nagy, de azért tapasztal némi elmozdulást. A politikai kultúra alacsony, személyiségtorzulásokat látunk sok helyütt. Lopnak, csalnak, de bízik a fiatalokban. Az adott körülmények között kellene hatékonyan továbblépni. Havasi szerint, a politikai pártoknak akkor van létjogosultságuk, ha erkölcsös politikát folytatnak. De nézzük a Malina Hedvig-ügyet, a kétnyelvű bizonyítványok kérdését… Agócs Béla emiatt lett öngyilkos. Hol volt a párt, az államügyész? Most a pártok ne nyilatkozzanak, hogy tüntetni fognak Hedvig mellett! Orosz Örs is úgy látja, a pártpolitika presztízse megromlott. A sikertelenség felelősséghárításhoz vezet. Viszont a pártok tisztségviselőit, képviselőit mi választottuk. Erről sem beszél senki. Arra is figyelmeztetett, a politikusoknak sem lehet közömbös, hogy évente 5000 magyar választót veszítenek s közben senki nem tesz semmit! Egy elhangzott vélemény szerint, a felvidéki magyarok 80%-a nem érzi magát magyarországi magyarnak, de szlovákiai magyarnak sem és nem merjük bevallani, hogy az asszimiláció útján indultak el. A szlovákiai magyar politikusoknak érdeke, hogy legyen választójuk. A Szózat is maradásra késztet. De ha másképpen nézzük, mi is jöttünk hajdanán valahonnan, ha muszáj elmenni, elmegyünk.
Tokár szerint gondjaink megoldásában, a szlovákokra nem lehet számítani. Szakadékok vannak közöttünk. A szlovák civil szervezetek nem tesznek semmit. Van néhány elhivatott ember, de semmi több. Kérés nélkül nem jelennek meg. El kellene magyarázni, mi a gondunk, mert fogalmuk sincs a magyar ügyekről. Enélkül nem képesek fölfogni, megérteni dilemmáinkat, nemhogy támogatni. Kolár Péter, a Csemadok városi szervezetének elnöke közölte, amikor a 90-es években a Csemadok országos elnöke volt, ő fogadókészséget tapasztalt a szlovák térfélen. Elmondták a problémáikat, s a partnerek bele tudták magukat élni helyzetünkbe. Beszéltek az autonómiáról, az iskolák helyzetéről és sok egyéb másról és ezt is elfogadták. Ez a folyamat azon bukott el, hogy a Csemadok vezetői egyben politikusok is voltak. A szlovák civil szervezetek ezt vágták a fejükhöz. Így a magyar és szlovák civil vonal között megszűnt az érdemi párbeszéd, ami nagy kár. A kialakult helyzetért a szlovákiai magyar politizálás szűk látóköre a ludas. Az egyik vélemény azt az óhajt fogalmazta meg, hogy mivel a politikusok messiásoknak hiszik magukat és uralni akarják a kultúrát, inkább ki kellene vonulniuk erről a területről.
Máté László szerint is rossz a szlovákiai magyarság kondíciója. Szociális, gazdasági gondok, a közösségek, felbomlása, marazmus jellemzi a helyzetet. Ha most egy pártvezér kiáll és a nyelvi jogokról, kétnyelvű vasúti táblákról kezd papolni, akkor az a népesség szemében pótcselekvésnek tűnik. Ez pillanatnyilag tizenketted rangú kérdés. Gömörben nagyon siralmas a helyzet. 50% feletti a munkanélküliség. A gömöri polgármester-választások is elszomorító képet mutatnak. A kvaterkázó hozzáállás bomlasztja a közösséget. Gömörben éheznek a parasztgyerekek is. Mindegy, hogy cigány vagy fehér. A szlovákiai magyar politizálás csődöt mondott. A pártpolitika a közösségrombolás eszköze. Nem lehet ugyanazokkal az amortizálódott emberekkel folytatni a munkát. Az egyházakban is csalódott, pedig fontos szerepet tölthetnének be. Új emberekkel, új helyzetet kell teremteni. A gazdasági, szociális kérdésekre kell összpontosítani, a kisközösségek felbomlását kell megállítani. Fel kell vázolni, melyen lehetőségek nyílnak a közösségépítésre.
Biztatók a fiatalok és a Kikelet kezdeményezése. A Gombaszögi Tábort szivesebben látná eredeti szinhelyén, de igy is nagyon fontos.
Közeledik a rendszerváltozás 25. évfordulója. Ez arra sarkalljon bennünket, hogy felmérjük helyzetünket. A politika megoszt, a kultúra, egyházak, esetleg az önkormányzatok közösséget épithetnek.
Kolár felvetette, mivel sok témakört érintettünk, úgy kellene a későbbiekben folytatnunk az eszmecserét, hogy kijelölünk egy témakört, melyet górcső alá veszünk, s akkor valamilyen végeredményhez juthatunk.
Tokár gyakorlati álláspontot képvisel. Furcsa, hogy védelmébe veszi a politikát, de anélkül nem lehet a kívánatos célokat elérni. Mi lenne az? Hogy Szlovákiában otthon érezzük magunkat. A közösség akkor egészséges, ha félelem, frusztráció nélkül szólunk anyanyelvünkön az utcán. Ha megvan a boldogulásunk és biztonságunk. Világos számára, hogy ez mennyire idealisztikus célkitűzés, de a „határok” nincsenek kőbe vésve. Igaz, a merítési lehetőség kicsi. Egyre problémásabb megoldást találni, mert a fiatalok és értelmes emberek fogynak. Sokszor ugyanazok az emberek működnek különböző helyeken. Kicsi a közösség, az átfedések óriásiak – tette hozzá Orosz.
A kibeszélőt folytatni kell mindaddig, míg nem fogalmazzuk meg azokat a lehetőségekkel számoló terveket, melyek megvalósítása a kívánt irányba indítja el a közös cselekvést. Megint az út elején állunk! Rajtunk kívül ezt más nem fogja megvalósítani.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
