Felteszem, a magyarországi baloldali érdeklődésű és még újságot is olvasó embercsoport döntő részének halvány lila gőze sem volt ezidáig arról, hogy ki a búbánat is az a Nagy József.
Persze majd’ minden magyar faluban lakik egy Nagy Józsi, no de a dél-szlovákiai gyerekről, aki a pozsonyi miniszteri bársonyszékig vitte, ebben a minőségében alighanem kevesen hallottak. Ennek azonban most vége. A magyar szocialisták pártlapja, a Népszabadság ugyanis ma gondoskodott arról, hogy – egyre fogyatkozó – híveik körében eztán ismert legyen az újdonsült mártír neve. Mert hát ugye mondanom sem kell, hogy az egész történet vége úgyis az lesz, hogy „Orbán elnyomó diktatúrája”…
De kezdjük az elején. Az említett lap pozsonyi tudósítója onnan indít ma megjelent cikkében, hogy a magyar miniszterelnök „vasárnap éjjeli lelkendezése után” a helyettese, Semjén Zsolt is gratulált a frissen megválasztott határon túli magyar EP-képviselőknek. Míg azonban Csáky Pál neve jól érthetően elhangzott a vállba veregetettek között, addig Nagy József kimaradt a szaknévsorból, Semjén Zsolt nem vett róla tudomást. A cikkíró szerint a kormányfő helyettese közvetve meg is indokolta miért: „hosszú távon csak a hiteles, magyar etnikai alapokon álló politizálásra lehet és kell építeni”.
Azt értjük, hogy a magyar baloldalon mi a probléma ezzel, vagyis a magyar etnikai alapokon nyugvó politizálással és pláne a hiteles magyar érdekképviselettel. Göncz Kinga és társai elmúlt öt éves ténykedése után nem maradt e téren megválaszolatlan kérdés. Hanem ami a Nagy József „elhallgatása” miatti hirtelen támadt aggodalmat illeti, annál inkább csóválhatjuk a fejünket. Ejsze’ pont Szilvássy Józsefnek, a felvidéki közéletben oly jártas tollforgatónak kellene tudnia a legjobban, hogy a Most-Híd nemzetpolitikai partvonalon kívülre szorulása nem orbáni diktátum, hanem saját vállalás következménye. Ők maguk jelentették ki magukról, hogy nem etnikai, hanem vegyespárt. Márpedig az a szó, hogy vegyes, elég jól érthető értelmező szótár nélkül is. A vegyespálinkától a vegyesházasságig igen sok előfordulása van, ezek közül a vegyespártnak inkább utóbbihoz van több köze…
A Népszabadság cikke védelmébe veszi Bugár pártját, mint amelyik „semmilyen formában sem a becsehelés, vagyis az asszimiláció támogatója”. Majd ha a röhögőgörcsöm elmúlik, egyszer még erre a jópofa mondatra is reagálok, addig azonban lássuk a legszebbet, a záró gondolatot. Így szól: „Aki nincs velünk, az nincs – hirdetik a Fidesz-kormány vezetői a felvidéki magyarok körében is egyre hangosabban. Miközben örvendeznek, hogy erős összmagyar képviseletünk lesz Brüsszelben. Csak éppen azt szeretnék feledni és feledtetni, hogy Nagy Józseffel együtt.”
Ezt is érteni vélem. Az április hatodikán kapott gyomorszájas után ez a mostani hétvégi még néhány centivel alább talált, és ez bizony fáj, nagyon fáj. No de belekeverni ebbe a felvidéki magyarokat? Egy felvidéki tudósítónak? Pfff, ez úgy ócska, ahogy van. Sem a Fidesz, sem más magyar párt soha egyszer sem vonta kétségbe sem Nagy József, sem Bugár Béla, sem pedig más Most-Híd párti politikus magyarságát, magyar mivoltát. Az, hogy a nemzetpolitikai törekvésekben említettek nem partnerek – tehát „nincsenek”- az egyszerű politikai kérdés és ez a Most-Híd saját döntésének, politizálásának következménye. Ugyanis ott tartunk, hogy egy flamand, baszk, katalán vagy északír európai parlamenti képviselőben már csak a puszta gyakorlati tapasztalatok miatt is száz százalékkal több bizodalma lehet a kisebbségi sorban élő nemzetrészek iránt felelősséget vállalni kívánó magyar kormánynak, mint az egyébként magyar Nagy Józsefben és félig magyar pártjában.És személy szerint nekem is több bizalmam van ezekben a távoli, mégis közeli európai politikusokban. Így, együtt, valóban erős képviselete lehet ügyünknek Brüsszelben…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
