Pontosan egy éve is az Andrássy úton indult a menet, akkor a Hősök terére, idén pedig a felújított Kossuth térre június 15-én, a Rákóczi szabadságharc kitörésének emléknapját megelőzően.
Második alkalommal volt szerencsém megtámogatni egy olyan kezdeményezést, melynek szerintem – és sokunk szerint – egyelőre nincs méltó helye sem a mai magyar állam területén, sem pedig a mai összmagyar társadalomban.
Csonkahoni barátom, László Ferenc, egy civil ember elhatározta, hogy ezt, ahogyan mondani szokás, „nagydobra veri” – felhívja figyelmét a politikai vezetésnek, történészeknek és egyáltalán, minden jóérzésű ma élő magyar embernek.
II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem – Felvidék szülötte – 1703-ban kezdte el a magyar történelem legtovább tartó szabadságharcát.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották őt Erdély és Magyarország fejedelmévé, aminek ő tökéletesen megfelelt, hiszen Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt. Azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelmek voltak.
A Rákóczi vezette sereg a lengyel-magyar határt 1703. június 16-án átlépve a Vereckei-hágón keresztül érkezett Magyarországra.
Mint ismeretes, harcuk nem érte el a kívánt eredményt, de részleges sikere mégis volt: a Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként és nem gyarmatosították.
Rákóczi a vereséget követően nem tért haza Magyarországra, nem fogadta el a békét a neki felkínált kegyelem ellenére sem! Az újrakezdés reményében ment Franciaországba, majd Törökországba. Leghűségesebb kísérőivel (Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen) emigrációban élte le életét a törökországi Rodostóban. Itt érte a halál 1735-ben.
A Rákóczi emlékmenet célja, hogy felhívjuk a magyar kormány figyelmét arra, hogy nemzeti ünnep legyen június 16-a, a Rákóczi szabadságharc kezdete.
A 2014-es rendezvény védnökségét ezúttal is Morvai Krisztina, EP képviselő asszony vállalta, jelenlétével is megtisztelte, de beszédében is méltatta, majd átadta a szervezőnek azt a Rákóczi albumot (a Pesti napló kiadásában készült), amely egy közel száz éves könyv.
Felszólalt Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is, aki a Kossuth téri Rákóczi-szobornál tartott ünnepségen mondott beszédében leszögezte, hogy a Rákóczi-szabadságharc kitörésének napját, június 16-át nemzeti ünneppé kell tenni. Az MVSZ-elnök a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján kibocsátott Rákóczi-emlékzászlót adott át az emelvényen a betyárruhába öltözött László Ferencnek.
A Kossuth téri ünnepségen beszédet mondott még Gaudi-Nagy Tamás, aki szokásához híven ismét nevén nevezte a dolgokat, adott hitet, erőt és kívánt kitartást a cél eléréséhez.
A jelenlevők nagy tapssal fogadták Budaházy Györgyöt is, aki 5 év után most jelenhetett meg először nyilvános politikai rendezvényen.
Az emlékmenetet becslések szerint kb. 2500 ember támogatta jelenlétével. Csodálatos érzés volt, hogy a szervező igyekezett odavarázsolni a kuruc kor hangulatát korhű öltözékekkel, kuruc dallamokkal, lovas kurucokkal. Még a Nagyságos Fejedelem is „jelen volt” lóháton, a korabeli festményekről is jól ismert öltözékében. Ezért illik külön szólni Kelemen Csaba egri színművészről, aki mint II. Rákóczi Ferenc a menet élén lovagolt, majd a Kossuth téren szabadon elmondta a vezérlő fejedelem zászlóbontó üzenetét, nem kis sikert aratva a hallgatóság soraiban.
Ugyancsak köszönet és tisztelet illeti Sinkovits-Vitay Andrást, Meister Évát és a partiumi Rózsa Molnár Henriettát a lelkes versmondásokért.
Az emlékmenet legvégén a szervező László Ferenc elhelyezte a nemzet koszorúját a nagyságos Fejedelem Kossuth-téri lovasszobra előtt.
Azt gondolom, nem vagyok távol az igazságtól, ha azt mondom, illene végre helyre rakni dolgainkat, és a helyükön méltó módon kezelni mindazt amink van, nem pedig az egyik rendezvény fényével (amelynek természetesen szintén helye van ünnepeink között) szinte mellékvágányra szorítani dicső múltunk egyik legfényesebb időszakát, a Rákóczi szabadságharcot!
Örülni kell annak, hogy a magyarnak egy napra két dicső cselekedet is megadatott! Mit megadnának csupán csak az egyikért azok a nemzetek, melyek egyelőre csak lopni képesek mások fényességéből.
Fehér István, Felvidék.ma
További fényképek az emlékmenetről ITT>>> tekinthetők meg.
Az emlékmenet videótudósítása ITT>>> tekinthető meg.
{iarelatednews articleid=”46252,39461,39363″}
