Történelmi pipákat és kellékeket mutat be a Kelet-szlovákiai Múzeum nemrégiben megnyílt tárlatán, a Mesterségek Házában (Fazekas u. 11), melyet saját gyűjteményeiből valók, s a 17. és 20. században készültek.
A kiállítást PhDr. Claudia Buganová etnológus rendezte, a látványtervet Mária Levandovská és Marianna Halčinová dolgozta ki, a grafikai elrendezés Dušana Smetanová munkája.
Amint köztudott, a pipák dohányzásra használt eszközök, melyeket fából, agyagból, tajtékból, porcelánból gyártanak. Szárukat leggyakrabban meggyfából, szopókájukat szaruból, csontból, borostyánból készítették.
A jelenlegi pipákat Franz Vicarius, osztrák orvos készítette először 1689-ben.
Négy és félszáz évvel ezelőtt ezt a káros szenvedélyt az emberek nem ismerték, ám nagyon gyorsan elterjedt annak ellenére, hogy káros volta köztudomású lett.
A pipák leggyakoribb alapanyaga az égetett agyag. A cseréppipa a 19. század elejéig szinte egyeduralkodó volt a pipázók körében. Két fajtája létezett. Az angol-holland típus és a török, vagy magyar típus.
Magyarországra a pipa a 16. században török közvetítéssel jutott el. Nyugat-Európába az indiánoktól jutott el. Az egyik angol főurat szolgája öntötte nyakon hideg vízzel, mert úgy vélte, ura kigyulladt, ha füstölög. Egykor a dohányzást Törökországban tiltották, sőt a delikvenseket úgy büntették, hogy pipájukkal az orrukat szúrták át és elkergették őket, ám ezt a rossz szokást nem sikerült kiirtani. A török pasák néha pipát ajándékoztak főurainknak, akik viszont nem éltek vele. Dísztárgyként tették félre. A dohány termesztése a Magyar Királyság déli részein gyorsan elterjedt, a megfelelő klimatikus viszonyok miatt.
A magyar cseréppipa készítésének fellegvára Selmecbánya és Debrecen volt (itt fekete pipákat gyártottak), de gyártottak pipát Gósfalván, Szomolnokon, majd a 19. században Pozsonyban, Kassán, Homonnán, Nyitrán és másutt is, ahol fazekasműhelyek működtek. A selmeci pipagyártó műhely Zachar Károlyé volt, mely 1875-től 1958-ig működött. Ez a pipa osztrolukai vörös és tűzálló kövér agyagból készült, a legkedveltebbek közé tartozott tartóssága miatt. A Zachar-cég remekműveit egész Európában, sőt még az Egyesült Államokban is forgalmazták. A mai Szlovákia területén a legjelentősebb pipakészítő műhelyek a 18-19. században Selmecen kívül Zólyomban, Léván, Modorban és Körmöcbányán működtek.
A pipák formájukat, színüket illetően különböztek egymástól.
A pipát úgy készítették, hogy a fémformába, melyet olaj és petróleum keverékével kentek meg, belehelyezték az agyagot és sajtolták. A kisajtolt pipát simították. Selmecen összességében 67 fajtát gyártottak három színben. Vörösesbarnát, márványozottat és feketét. Színét az égetés nyomán kapta. Az elsőt hagyományos égetés nyomán nyerték, a fekete színt meg úgy kapták, hogy a pipák közé bükk, vagy tölgy fűrészport helyeztek. Annak füstje megszínezte a pipát. A márványozott pipa úgy készült, hogy azt sárral fedték be, tűre helyezték és szalmával égették. Így vékony, szabálytalan futású, fekete vonalakat kaptak. A selmeci pipák magas fényességét azáltal nyerték, hogy méhviasszal kezelték őket.
A pipákat vésetekkel díszítették. Találunk rajtunk céhjelzéseket is. A selmeci pipák meghatározták tágabb környezetük ízlését is.
A pipát dohánnyal kell etetni. A kassai dohánygyár 1851-ben létesült. 1870-ben már 1130 alkalmazottja volt. Itt szivarokat is készítettek, melyek iránt a kereslet állandóan növekedett, így Kassabélán, Szomolnokon és Sátoraljaújhelyen is gyártották őket.
A nyilvánosság előtt nem illett dohányozni. A városi tanács 1823-ban elrendelte, hogy ennek megsértése esetén a polgároktól a pipát elkobozták és pénzbüntetést kellett fizetniük. A többieket megbotozták, vagy tömlöcbe zárták. Tilos volt a dohányzás a csűrökben, szalmával fedett házak mellett. Katonának sem volt szabad olyan helyen dohányoznia, ahol könnyen tűz keletkezhetett.
A kiállításon számos érdekes darab látható, de jópipákat nem állítottak ki. Vannak köztük mindennapi darabok, de remekbe szabott műalkotások is.
A kiállítást október 3-án nyitották meg és január végéig tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
