Az érdekegyeztető tanács január 5-ei ülését követően nyilvánosságra került, hogy a közúti fuvarozók egyik legnagyobb problémája Szlovákiában az újonnan bevezetett németországi minimálbér. A 8 euró 50 centes minimális órabért ugyanis kötelesek lennének kifizetni azoknak a gépkocsivezetőknek, akik németföldön végzik munkájukat.
A munkáltatói szervezetek jogtanácsosai egyelőre csak abban jutottak közös nevezőre, hogy az alkalmazotti jogviszonyban lévő gépkocsivezetőkre és kocsikísérőkre vonatkozhat a német jogszabály, míg az önfoglalkoztatókra – egyszemélyes vállalkozókra, iparosokra – nem.
Ján Richter munkaügyi miniszter ígéretet tett arra, hogy német kollégájával megpróbálja tisztázni a kérdést, mert maga – és a kormány – sem örülne annak, ha a kamionosok bére a németországi szintre emelkedne. Németországban a vámhivatalok feladata lesz annak ellenőrzése, hogy a külföldi szállítmányozó cégek járművei mikor és mennyi ideig tartózkodnak az országban, s ennek alapján kellene az anyavállalatoknak bérezniük az alkalmazottaikat.
A türelmi idő a német minimálbér bevezetésével kapcsolatosan 2016-ig tart. Addigra ki kellene derülnie, hogy a bérezés vonatkozásában miként kell értelmezni a német jogszabályt. Ha úgy, ahogyan a munkáltatói szervezetek feltételezik, előfordulhat, hogy a nemzetközi fuvarozásban dolgozó kamionvezetők jelentős hányada 2015-ben kényszervállalkozóvá válik annak ellenére, hogy a szlovák kormány a munkajog változtatásával évek óta az ilyen gyakorlat ellen harcol, szóban legalábbis.
Érdemes lesz hát odafigyelni arra, milyen változásokat hoz a német minimálbér bevezetése Európában, hogy adózási-bérezési okokból az új tagállamokba települt nyugati cégek milyen lépéseket tesznek majd és a nemzeti vállalkozások hogyan fognak minderre reagálni.
NGYR, Felvidék.ma
