Arpád Račko, kassai szobrász január 2-án hunyt el. Ez év júliusában ünnepelte volna 85. születésnapját.
1930. július 17-én született Szolnokon. Kassán érettségizett. A Képzőművészeti Akadémiát Prágában végezte 1956-ban Jan Lauda professzornál. A következő évtől kezdődően Kassán élt szabad művészként. 1959-ben belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába, így szakmai karrierjét biztosította.
Azt mondják, két cseh szobrász, Josef Václava Myslbek és Jana Štursa gyakorolt rá nagy hatást. De a kassai művészek is, mint Bukovinszky Gyula, Máthé János és Feld Lajos. A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének és a Csehszlovákiai Képzőművészek Központi Bizottságának tagja (1978) lett.
Ő is az az alkotó volt, aki tehetségét a mindenkori ideológiai és esztétikai kívánalmaknak rendelte alá. Megalkotta a szepesbélai Partizán szobrát (1958), Eperjes számára a Gordiuszi csomót (1969) mintázta meg, munkásságának színhelyén Ikaroszt és Daidaloszt (1975). Egy régi lexikon azt írja, hogy szobrai a szocialista embertípus környezetét egészítették ki. Bizonyára.
Festészettel is foglalkozott, a partizán Ľudovít Kukorelly arcmását ugyanúgy elkészítette (1958), mint a tömeggyilkos Leninét (1974), de azért Klimkovics Ferencét is, meg saját önarcképét. Majd 1970 után a fém lehetőségeivel birkózott (Forrás /1973/, Meteor /1972/, Örök ferrum /1973/).
A 70-es évek derekán kerestem föl átriumos, medencével ellátott házában. Életrajzi adatait rögzítettem akkor. Közölte, nem tud már jól magyarul, mert Kassán nincs kivel ezen a nyelven beszélnie. Nyilván az elvtársakkal nem nagyon lehetett. Barátai mégis Árpinak becézték. Többet nem kerestem föl. Kiállításokon és egyéb alkalmakkor találkoztunk. Egyszer a Maraton-futó szobortalapzatán dolgozott, odaköszöntem neki. Láttam, fogalma sincs, ki vagyok, ami rendben is van.
Egyik emléktáblájának érdekes sorsa lett. 1968-ban elkészítette a kassai áldozatok emléktábláját, melyet később eltávolítottak. A fehér márványtáblán hat áldozat neve szerepelt. Az csak 1989 után került vissza. A másolatot 1990. augusztus 21-én leplezték le. Ez két hét múlva Peter Kalmus tüntette el egyesek állítása szerint, hogy az övé kerüljön a helyére. Az sem volt hosszú életű, mert ismét új került a helyére. Az viszont hibás, az egyik nevet azóta átragasztották rajta!
„A fasizmus áldozatainak” emléktáblája (1970) szlovákul azt a félrevezető szöveget szajkózza, hogy a Fő utca fáira a fasizmus ellenzőit akasztották föl. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy mennyiben voltak Mussolini ellenzői, vagy éppen náciellenesek. Egyik felüket partizántevékenységgel vádolták, a többiek katonaszökevények voltak, akiknek elegük volt a háborús vérengzésből.
Ha most egyfajta virtuális sétát teszünk alkotásai nyomában, részben kirajzolódnak a mindenkori hatalmi elvárások. Ľudovit Kukorelli partizánvezér mellszobrát is ő készítette, mely a Széchenyi Ligetet csúfítja (1958). Új helyére 1976-ban került. Tettestársa Ladislav Greč építészmérnök volt. A kommunista Janko Báčik budapesti egyetemista emléktáblája is az ő alkotása, aki Mauthausenben pusztult el. 1968-ban leplezték le Pavol Rokiczky görög katolikus püspöki helynök emléktábláját a görög-katolikus templomban. 1950-ben börtönözték be, szabadulása után kiszenvedett. Karol Murgaš emléktábláját a Kovács utcán álló premontrei gimnázium székházán leplezték le (1970). Ez az premontrei szerzetes a Hegedűs Anzelm nevet vette föl, majd miután kiugrott a rendből Karol Murgaš lett. A Matica slovenská kassai fiókjának elnökeként működött.
1980-ban érdemes, 1988-ban nemzeti művész lett. Majd jött a rendszerváltás. A kommunizmus áldozatainak emlékművét is ő készítette el. A Fő u. 66-os sz. házon látható, melyet a Szlovákiai Politikai Foglyok Konföderációja állíttatott. 1997-ben leplezték le Štefan Moyzes besztercebányai püspök mellszobrát a róla elnevezett úton, melyet Rákóczi körútnak hívtak korábban. Kassán sohasem működött, nem is járt itt. Pavel Jozef Šafárik mellszobra is az ő munkája, mely a róla elnevezett rektorátus épületében látható. A színháztól északra található szökőkutat az állatöv jegyeivel látták el. Račko készítette azt is 1998-ban. Ebből a rövid felsorolásból is látható, mindig a „korral haladt”, örömmel tett eleget mindenfajta elvárásnak, skrupulusok nélkül.
Leghíresebb szobra a kassai Nemzetközi Békemaraton szimbóluma, melyet 1960-ban lepleztek le az egykori Báthori István téren. Ma a Nemzetközi Békemaraton térnek hívják. Az alkotás érdekessége, hogy modellként Viktor Porada (1942-) 17 éves kisportolt diák hónapokig meztelenül, egy lábon állt fölemelt kézzel. Ezért elszökött a műteremből. A szobrász szólt a papának. Annak nagy pofonja után kénytelen volt visszatérni. Az egykori modellből később Szlovákia Rendőrakadémiájának (Akadémia policajného zboru) alapító rektora lett. A kriminalisztikai biomechanika nemzetközileg elismert úttörője.
Leghírhedtebb szobra viszont Leninról készült. Az 5 m magas bronzszobor a Fehér Háznak becézett kommunista pártház előtt állt 1987. november 4-e óta. Megérdemelten szomorkodik ma a Kelet-szlovákiai Múzeum saccai raktárában.
Ő készítette az Angyal-szobrot is, mely a város címerfejlődését mutatja be. Ezt egyfajta vezeklésként értelmezem. Nagy Lajos 1369. május 7-én, elsőként Európában állította ki a díszes okiratot Diósgyőrött. Az alkotást 2002-ben leplezték le az egykori sziget alsó részén. Nem messze innen állt egykor Štefánik szobra, majd az országzászló, a háború után Sztáliné, aki Gottwaldnak adta át a stafétát. Az első munkáselnök szobrát eltávolították és most Lenin mellett álldogál.
Ezt a szobrot viszont akár egyfajta vezeklésnek lehetne fölfogni, de gondolom ő ezt is csak egy megvalósítandó munkának vélte, mint a többit. Olvastam a vele készült beszélgetéseket. Ezekből nem derül ki, érzett-e lelkiismeret furdalást korábbi tevékenysége miatt, amellyel akarva-akaratlanul legitimálta a mindenkori rezsimet. Most már nem fogom megtudni. Szerettem volna még egyszer elbeszélgetni, de erre nem adódott alkalmam, most már nem is lesz.
Az egykori vármegyeházán, melyben a Kelet-szlovákiai Képtár működik, alá lehetett írni a részvétnyilatkozatot.
Račko Arpád szobrász temetésére január 7-én került sor a kassai krematóriumban, ahol sok barátja, ismerőse kísérte utolsó útjára.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma