Kevesebbet házasodunk, jobb esetben kitoljuk az esküvő idejét, mert előnyt élvez a tanulás és a munka, illetve a karrier, elsősorban a nagyvárosokban élő párok számára. A válások is sokkal könnyebben mennek, mint régebben. A házasságnak meg többnyire abban a korban véget vetünk, amelyről azt állítjuk, hogy egyben a középkorúak válságának időszaka. Többen közülünk – a múlttal összevetve – nem élnek teljes családban. Megnövekedett azoknak a háztartásoknak a száma, ahol az egyedülálló férjezett nő a családfő, illetve az olyanoké is, amelyek nem alkotnak családot. Ezek annak a 2030-ig előremutató családfejlődési prognózisnak az eredményei, amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézete és a Comenius Egyetem Természettudományi Karának Humán Geográfiai és Demográfiai Tanszéke végzett közösen – tájékoztatott az aktualne.sk portál.
A szlovákiai populáció a szakemberek szerint az elmúlt negyedszáz évben drámai változásokon ment keresztül a reproduktív magatartás tekintetében. A változást elsősorban az elmúlt évszázad 90-es évei hozták: csökkent a házasulási kedv és a házasságok száma, főleg a fiatalok körében. Amíg a 80-as években évente mintegy 40 ezer pár kelt egybe, 1994-ben a számuk már csak 30 ezer volt, 2001-ben pedig csupán 23,8 ezer házasságot tartanak számon a statisztikák. Az utóbbi években Szlovákiában mintegy 25-26 ezer pár köt házasságot.
De miért éppen a 90-es évek?
A tudományos elemzés közelebbről megvizsgálta azt is, miért éppen a 90-es évek hoztak olyan jelentős változást a házasságok terén. A prognosztikák szerint a viharos külső körülmények is nagyban kivették ebből a részüket. Megváltoztak a gazdasági körülmények és a munkaerőpiac, megszűnt a fiatal házasok kölcsöne, működésképtelenné vált a lakáspiac. Ebben az időben nem voltak éppen a legideálisabbak a körülmények az ember számára oly fontos családalapítás szempontjából. De később sem siettek a fiatalok a házasodni.
A jelent azonban másféle modell jellemzi: a párok szeretnék először befejezni a tanulmányaikat, megbízható munkahelyet szerezni, megoldani a lakásproblémájukat. A lánykérésre legfeljebb csak ezek után kerülhet sor. Ezért van az, hogy a „boldogító igent” csak 30 éves koruk körül mondják ki ma a fiatal nők. Huszonöt évvel ezelőtt a férfiaknál erre átlagosan 25, a nőknél 22 éves korukban került sor.
A legkorábban a Szlovákia északi és északkeleti részén élő férfiak és nők házasodnak, azokban a járásokban, amelyekben a legnagyobb a hajadonok és nőtlenek házasodásának aránya (Námesztó, Turdossin, Alsókubin és a Késmárktól Sztropkóig terjedő határ menti övezetben, amelyhez további járások csatlakoznak Iglótól Homonnáig). De aránylag fiatalabb korban házasodnak Közép-Szlovákia déli részén is.
Ellenkezőleg, leginkább Kassán és Pozsonyban tolják ki a párok a házasság idejét, néhány közép-szlovákiai nagyobb városban (Besztercebánya, Turócszentmárton) élő párokkal együtt, taglalja az elemzés.
A válásokon ma már senki sem húzza fel szemöldökét
A családok jellegét az utóbbi években a válások is megváltoztatták, amelyek az elmúlt évszázad 70-es éveitől számítva jelentősen megnövekedtek. Amíg a múltban évente mintegy 5 ezer pár vált el, 2006-2010 közt a válások száma túllépte az évi 12 ezres határt. Bár a szakemberek azt mondják, a növekvő irányzat az utóbbi években megállt, de még mindig évente mintegy 11 ezer házasság végződik válással.
Az egyik ok, hogy a házasságok olyan könnyen a válóperes bíróságokon végződnek, az a tény, hogy ma az emberek már sokkal inkább elfogadják a válást, mint a múltban. A demográfusok főleg azt tartják pozitívumnak, hogy a kisgyermekes családokban csökkent a válások száma. Amíg a 90-es évek elején megközelítőleg a válások háromnegyedét tették ki ezek, ma ez körülbelül 60 százalék. Az elemzés azonban arra is rámutat, hogy a kisgyermekes családokban még mindig nő a válások veszélye.
Az 1991-es népszámlálás adatai szerint Szlovákiában leggyakrabban 41-48 koruk közt váltak el a házastársak. A 2011-es népszámlás adataiból kiderül, hogy a korhatár nagyjából ugyanolyan maradt (40-50 éves korban), de a súlyuk jelentősen megnövekedett, mivel a demográfiai adatok szerint a válások az ilyen korú összes háztartások több mint egyötödét érintik.
A legalacsonyabb Árva és Kiszuca területén a válások száma, valamint Kelet-Szlovákiában, elsősorban a Késmárki, az Ólublói vagy a Bártfai járásban. A legtöbb válás viszont Pozsonyban, Malacka, Szenc, Bazin, Galánta és Dunaszerdahely környékén van.
Teljes gyermekes családok és egyedülálló női családfők
1991-ben a népesség majdnem 83 százaléka élt teljes családban, ebből 61 százalék teljes családban eltartott gyerekkel. A 2011-es népszámlálási adatok viszont azt mutatják, hogy már a népesség alig 70 százaléka él teljes családban, és nem egészen 39 százalék azok aránya, akik eltartott gyerekkel élnek teljes családban. Ennek oka a demográfusok szerint nagyrészt a házasságkötés időpontjának kitolása.
A nem teljes háztartások jellemzője, hogy valamelyik szülő hiányzik. Ennek az oka lehet elhalálozás, válás vagy az is, hogy a másik szülő sohasem lépett be oda, például a gyermeküket egyedül nevelő anyák esetében.
Az 1991-es és a 2011-es népszámlálási adatok összehasonlítása az elemzés szerzői szerint több érdekes megállapítást hozott. Az első, hogy csökkent az olyan eltartott gyerekes nem teljes családok száma és aránya, ahol a megözvegyült nő a családfő. A demográfusok ezt elsősorban a reproduktív és középkorú férfiak elhalálozási arányának csökkenésével magyarázzák.
A második, hogy megnövekedett azoknak a háztartásoknak a száma és aránya, ahol hajadon vagy férjezett nő a családfő. A demográfusok szerint ennek egyrészt a működésképtelen házasságok számának megnövekedése az oka, egy részüket viszont okozhatják azok az esetek is, amikor a házastársak különböző állandó lakóhellyel rendelkeznek, mondjuk, mert több ingatlannal is rendelkeznek.
Együtt élnek, de nem alkotnak családot
A megfigyelt háztartások specifikus típusát képezik az ún. többtagú nem család jellegű háztartások. Olyan háztartások ezek, amelyekben több, egymással rokoni kapcsolatban álló vagy idegen ember él és gazdálkodik közösen. Ez azonban inkább ritkaságszámba megy, ám a számuk – az előző időszakkal összehasonlítva – mégis megnövekedett: nem egészen 9 ezerről mintegy 43 ezerre.
Általában az ilyen háztartás élén nőtlen férfi áll, leggyakrabban 30-54 éves korig. A 2011-es népszámlálási adatok azt mutatják, hogy inkább Szlovákia északi és északkeleti részén nagyobb a gyakoriságuk, olvasható az elemzésben.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”50259″}
