Negyedik évadjába lépett a Komáromi Szalon, a fontos közéleti témákat boncolgató vitaesteket szervező programsorozat. 42. alkalommal, február 6-án, a családvédelmi népszavazás előestéjén Családi kör címen hirdették meg a vitaestet. A szervezők a vélemények széles palettáját vonultatták fel.
A vitaestek egyik legfontosabb alappillére, hogy a meghívott vendégek, közéleti személyiségek lehetőség szerint mindig a legszínesebb skáláját mutassák be, képviseljék a véleményeknek, hogy ne csak álmos, szokványos mély egyetértésben bólogassanak egymás gondolatára a meghívott vendégek, de parázs vita alakulhasson ki: a vélemények különböző tárháza kerüljön a néző, hallgatóság felé, akik a legvégén, akár tanulságot is levonva, szintén bekapcsolódhatnak a vitákba kérdéseikkel, véleményeiket megfogalmazhatják.
Gazdag József, az est házigazdája elmondta, hogy a meghívott vendégek közül ketten, Puss Sándor, jezsuita szerzetes és Mózes Szabolcs, újságíró az est napján mondták le a meghívást. Ezzel megpecsételődött a vitaest sorsa: beszélgetőestté szelídült.
A RÉV, Magyar Kultúra Házában összehívott „Családi kör” 19 órakor már teltházas volt. A további meghívott vendégek közül jelen volt Hadas Miklós, szociológus, számos neves európai egyetem vendégtanára, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, genderkutató. Részt vett továbbá meghívott vendégként Csehy Zoltán felvidéki költő, irodalomtörténész, műfordító. Fordította többek között az ókori erotikus költészet kiválóságait, kutatási területei közé tartozik az erotográfia kultúrtörténeti hagyománya. Az est moderátora Nagy Ildikó rádióriporter volt, aki a szombati családvédelmi népszavazáson szereplő kérdésekhez igazodva tette fel kérdéseit a meghívott vendégeknek.
Hadas Miklós a mai családmodellről elmondta, hogy a családról, mint változatlan entitásról nem beszélhetünk, de egy történelmi, a körülményekhez igazodó képződmény az.
Csehy Zoltán hasonlóképpen fogalmazott, szerinte is társadalmi képződmény a család, amely az évezredek, évszázadok során sokat alakult, és formálódik a mai napig. Korszaktól és helytől függően lehet csak meghatározni. Megemlítette, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia és a Comenius Egyetem Természettudományi Karának Demográfiai Tanszéke által nemrégiben készített felmérésből kiderül, hogy a gyermekek 37 százaléka ma nem hagyományos családokban él, illetve míg a 2000-es évek elején 9000 élettársi kapcsolatot jegyeztek be Szlovákiában, ez a szám manapság 40 000-re duzzadt. Tehát hihetetlen mértékű változások zajlanak. „Megállíthatatlanul bomlik fel egy struktúra, amit stabilnak hiszünk” – mondta Csehy Zoltán.
Hadas Miklós hozzátette, hogy a válások száma is rohamosan növekszik az elmúlt 50 évben és ez egész Nyugat-Európában jellemző. Jelentős változó tényező ez, hiszen rengeteg gyermek nő fel – hagyományos heteroszexuális családban születve – a válások okán úgy, hogy esetlegesen 2-3 apukája és akár anyukája is van, attól függően, hogy az édes szülők, milyen élettársat, vagy házastársat választanak maguknak. Ezek definiálódhatnak házastársi- vagy élettársi kapcsolatként, vagy akként sem. Növekvő tendencia a szinglilét, manapság későn vagy egyáltalán nem házasodnak az emberek. Változékony, sokféle formációban létezhetünk a párkapcsolati szférában. A hagyományos családi kör elméletéről tehát le kell szögezni, hogy a gyakorlat és az élet mindig az elmélet előtt halad.
„Mivel sokfélék vagyunk, sokféle értékrendszernek vagyunk elkötelezettjei. Nagyon összetett kérdéskörről van szó, amellyel kapcsolatos hosszútávú becsléseket nem lehet tenni” – tette hozzá Hadas.
A vallás szerepe is nagyon fontos ebben a kérdésben, egyes országokban nagyobb befolyással bír a katolicizmus, erőteljesebben befolyásolja a társadalom berendezkedését, míg vannak országok, társadalmak, amelyek elvallástalanodnak. Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. A népszavazásra kiírt második kérdést szintén hosszasan boncolgatták a meghívott vendégek, de könnyen konszenzusra jutottak abban, hogy egy embert sem lehet leredukálni azzal, hogy homoszexuális, hiszen ez csak egyetlen eleme egy emberi lénynek, „ mint, ahogy egy papra sem mondhatjuk, hogy aszexuális, vagy monoszexuális” -érvelt Csehy Zoltán. Ezért ezt a komplexebb témát irodalmi műveken keresztül érzékeltette a közönséggel, számtalan példát felhozva különböző korokból.
„A meleg irodalomról általánosságban elmondható, hogy konstellációkban gondolkodik, kódokkal dolgozik, csak a beavatottak, a kódok ismerői számára válik megismerhetővé. Kései fázis már az irodalomtudományban az, amikor a homoszexualitásról, mint identitásról beszélhetünk” – tudtuk meg Csehy Zoltántól.
Hadas Miklós kiemelte, hogy a homoszexualitás definíciója korántsem egyértelmű: amit vélelmezhetően egy egyszerű jelenségnek tartunk, az egy nagyon leegyszerűsített esszencialista kategória, amivel nagyon óvatosan kell bánni. Nagy Ildikó moderátor ezzel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy ebben a bonyolult, változó kapcsolati rendszerben hol a gyermek- utalva a népszavazásra kiírt második kérdésre, azaz, hogy azonos neműek örökbe fogadhatnak, nevelhetnek -e közösen gyermeket.
A genderkutató, szociológus Hadas Miklós véleménye szerint,- kutatásokra hivatkozva – azok az állítások, miszerint egynemű párok gyermekei óhatatlanul homoszexuálissá válnának, nem állják meg a helyüket. Hozzátette, hogy heteroszexuális házasságokból is születnek meleg gyerekek. Tehát nem mintaátadás történik, a gyermek szexuális identitása, orientációja, praxisa nem feltétlenül felel meg a szülő szexuális identitásával. Felmerül a kérdés, hogy kik és milyen alapon dönthetik el, hogy kik azok, akik jogosultak arra, hogy reprodukciós képességük híján összekössék az életüket – hiszen vannak gyermektelen heteroszexuális házasságok – és kik azok, akik nem jogosultak. Véleménye szerint ez az osztályozás eléggé aggályos, nagyon veszélyes dolog az, hogy bizonyos kisebbségre rámutatunk és megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy házasságot kössenek és gyermeket nevelhessenek. A vitából, illetve a beszélgetésből nagyon hiányzott egy egyházi személy, aki a házasság szentségéről tehetett volna tanúbizonyságot.
A referendum harmadik kérdéséről is nagy összhangban vélekedtek a meghívott vendégek. Csehy Zoltán hangsúlyozta, hogy a mai gyermekek egy hihetetlen gyors információ áradatban nőnek fel, amely kontrollálatlan, amorf, amelyről a szülőnek sokszor nem sok fogalma van. Azonban a pedagógusra áthárítani a szexuális nevelést, felelőtlenség – állította. Elsősorban a szülőnek a felelőssége, hogy gyermekét felvilágosítsa, de még abban is a szülőnek kell jól döntenie, hogy a megfelelő pedagógushoz kerüljön a gyermek.
Hadas Miklós és Csehy Zoltán gyakorló szülőként vallottak arról, hogy a szexualitás árad az egész civilizációból és megkerülhetetlen az, hogy a szülő felvilágosítsa gyermekét életkorához megfelelően igazodva. A spontán felfedezése a szexualitásnak sajnos a mai világban kivitelezhetetlen – nyilatkozták. Egyetértettek abban is, hogy jó az a kezdeményezés, hogy szakemberek bevonásával is történhet a felvilágosítás, de a gyermek szempontjából is szerencsésebb, ha már otthon, a szülő teszi ezt meg a kellő időben.
Hadas Miklós professzor még hozzátette, hogy szintén aggályosnak véli, hogy bizonyos tantárgyakkal szemben a szülő fenntartja azt a jogot, hogy beleszólhasson az oktatásba, a tanmenet sajátosságaiba. Mivel nagyon nehéz aztán meghúzni a határt, ezt követően majd beleszólhatnak az irodalom, vagy történelem órák tanmenetébe akár. Ezzel a kérdéssel, nevezetesen, hogy – amennyiben a szüleik nem értenek egyet a tananyag tartalmával, ne kötelezhessék a diákokat az órák látogatására -, mint mondta, „ akár precedenst teremthetnek és előfordulhat, hogy idővel valaki kikéri magának, hogy történelem órán az ő gyermekének ne tanítsák Trianont, vagy irodalomórán hagyják ki az olyan perverz figurákat, mint Ady Endre”. Egybehangzó véleményük a meghívott vendégeknek az volt, hogy ideális az lenne, ha a szülő az oktatásban permanensen jelen lenne és aktívan részt venne az iskola életében.
Csehy Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a sok oktatási intézmény típus között találhatunk olyat, amelynek profiljával, tantervével egyetértünk, érdemes tehát ilyen iskolába íratni gyermekünket.
A több, mint egy órás beszélgetés után a közönség soraiból záporoztak a kérdések, bizonyítva azt, hogy a témát érdemes tovább boncolgatni más aspektusból is. Elhangzott olyan vélemény is, hogy bosszantó a jelen referendummal kapcsolatosan az, hogy a politika és az egyházak „lenyúlták” ezt a kérdést és kinyilatkoztatás-szerű hozzászólásokat tettek. Maguk az emberek, illetve az esettanulmányok, melyekkel esetleg szélesebb körben is megismertethették volna a közembereket a népszavazással kiírt kérdésekkel kapcsolatban, háttérben maradtak, nem kaptak szerepet.
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”51650,51648,51642,51634″}
