Csáji Attila képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke személyes hangon invitál bennünket a március 6-án, a budapesti Műcsarnokban nyíló kiállítására a szerkesztőségünknek eljuttatott levélben. Megköszönte a Felvdék.ma-tól kapott híreket, és hozzátette: „Érdeklődéssel és együttérzéssel olvasom szűkebb szülőhazám híreit… Baráti körömben is terjesztem. Tisztelettel meghívom önöket – mint Szepsiben született, szívében ma is felvidéki – életmű kiállításom megnyitójára.”
Csáji Attila szepsi születésű festőművész, grafikus, fényművész, holográfus életmű kiállítására a budapesti Műcsarnokban készül.
Az UNESCO a 2015-ös esztendőt a Fény Évének választotta. A Műcsarnok Csáji Attila Munkácsy-díjas képzőművész március 6-án nyíló kiállításával kapcsolódik a művészeti eseménysorozathoz. Csáji Attila (1939) életművében alapvető szerepet játszik a fény fizikai és szellemi dimenziója.
A hatvanas évektől a magyar neoavantgárd meghatározó művészeként és szervezőjeként, (a Szürenon-csoport alapítója, a balatonboglári kápolnatárlatok aktív résztvevője, a Műszaki Egyetem legendás R-kiállításának szervezője) a szürreális és organikus formaalkotás, a gesztusfestészet jelrendszere szerint készítette alkotásait, majd egyre inkább a fénnyel értelmezett és a fény által teremtett művek kezdték foglalkoztatni: jelrácsokat, változó fénnyel megvilágított plasztikus képeket, hologramokat hozott létre.
A művészet és a tudomány kapcsolatát vizsgáló Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, Kepes György hagyományát folytatva Csáji a hetvenes évek óta a Központi Fizikai Kutatóintézettel, majd a Massachusetts Institute of Technology-val együttműködve a lézer művészeti szerepét kutatja. Ennek eredményeként egy új képi transzformációs módot fejlesztett ki, a szuperpozíciós módszert és eszközrendszert, mely a lézerfény monokromatikusságára épít. Az eljárás újdonságát hamar felismerte a művészet, tudomány és technika kapcsolatát tárgyaló legjelentősebb nemzetközi folyóirat, az amerikai Leonardo, amelyben aztán a kutatási eredményeit publikálta.
A külföldi publikáció mellett egyetemi előadásokon is ismertette módszerének lényegét, és 1987-ben a Massachutes Institute of Technology meghívása után az egyetemen működő továbbképzési kutatóközpont (a CAVS) tagjává választották, melynek az alapító Kepes György mellett Csáji Attila máig az egyetlen magyar tagja – olyan rangos személyek társaságában, mint Hariet Casdin Silver, Paul Earls valamint a közelmúltban elhunyt Otto Piene a Zero csoportból. 
Nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően Csáji 1996-ban megalapította a Nemzetközi Kepes Társaságot – tagjai rendszeres kiállítási és elméleti tevékenységükkel gazdagítják a tudomány, a technika és a művészet immár 21. századi eredményeit.
A Fényút című kiállítás a sokszálú életmű belső összefüggéseit és perspektíváit tárja föl, a formateremtő szándék és a tudományos kísérleti tevékenység között. A hatvanas-hetvenes évek klasszikussá nemesedett műveit az újabb, nagyszabású lézerinstallációs munkákkal együtt mutatják be a Műcsarnokban. A művész azt ígéri, különleges élmény lesz a „lézer térben” sétálni és beszélgetni.
Csáji Attila mintegy 500 kiállításon vett részt, köztük olyan nemzetközileg kiemelkedő tárlatokon mint a Párizsi Modern Művészeti Múzeum ELECTRA 83 című tárlata, melyen azokat az újítókat mutatták be, akiknek az elektromosság művészeti felhasználásában komoly szerepük volt. Részt vett az első művészeti holográfiai világkiállításon, a LICHT-BLICKÉN (egyetlen meghívottként Kelet-Európából). Frankfurtban a német Filmmúzeumban, az MIT-CAVS Egyesült Államokbeli tárlatain. Light and Space, Tallin a Baltikum technikai művészeti bemutatóján, 2000, a fényművészet európai seregszemléin: LUX EUROPEA, Koppenhága, 2002; Ludwig Múzeum „Túl a művészeten”, című tárlatán ; „Fehér éjszakák”, Falconieri Palota, Róma, 2004; World Science Forum, Budapest, 2007. Több önálló bemutatója volt a Magyar Nemzeti Galériában. A legjelentősebb egyéni tárlata 1988-ban valósult meg a Műcsarnokban.
Munkái számos múzeumban és magángyűjteményben megtalálhatóak, mint például a Magyar Nemzeti Galériában, Szent István Király Múzeumban, a Janus Pannonius Múzeumban, Ludwig Múzeumban, a Kinshani és Szöuli Modern Múzeumban, a Kozawa Gyűjteményben, Tokióban, az MIT gyűjteményben, Cambridge-ben, a Poznani Nemzeti Múzeumban, a Szcecini Múzeumban, a Székely Múzeumban, Sepsiszentgyörgyön, a Brassói Múzeumban, a Kortárs Magyar Galériában, Dunaszerdahelyen, a KOGART gyűjteményben, a Kassai Múzeumban, a Rozsnyói Múzeumban, a Körmendi-Csák kortárs magyar művészeti gyűjteményben és az orvietoi Maitani Galériában, stb.
A művészről ITT>>> olvashatnak bővebben.
A kiállítás facebook oldala ITT>>> érhető el.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”45364,26624,12966,12575,12851″}
