A Pátria Rádió hallgatói a 2000-es években hetente hallhatták egy Csilizradványban élő körorvos, dr. Kiss László orvosi tanácsait, de nevével gyakran találkozni a felvidéki magyar lapokban is. Korábban publikált az időközben jobb létre szenderült A Hétben és a Csallóközben, manapság pedig például a Reményben, az Új Nőben, a Gömörországban, a Honti Lapokban, a Carissimiben olvashatjuk élvezetes stílusban és nagy szakértelemmel megírt cikkeit, amelyekből az évek során eddig két kötetet is összeállított: Recept nélkül. Orvosi tanácsok mindenkinek (1996), Kérdezze meg orvosát… (2003).
Kiss László 1950. március 18-án látta meg a napvilágot Ipolyságon, a városi kórházban, de a szülészetről édesanyja Palástra vitte, hiszen a család ott lakott, és ő maga is voltaképpen ezt a helységet tartja felnevelő falujának, amelyet egyébként sokan Palócia végváraként emlegetnek, hiszen a magyar nyelvterület legészakibb települése a történelmi Hont vármegyében. Itt kezdte iskolai tanulmányait, majd az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett 1968-ban. A pozsonyi Comenius Egyetem Orvosi Karán 1975-ben szerzett orvosi oklevelet, majd visszatért szűkebb pátriájába és az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán kezdte gyógyító munkáját. Néhány év múlva körzeti orvos lett, 1990-ben pedig egy merész elhatározással egészségügyi nővér feleségével (és „ügyeinek intézőjével”), Ágnessel, valamint három gyermekével a Csallóközben, Csilizradványban telepedett le, ahol 2013-ban történt nyugalomba vonulásáig körorvosként működött.
A gyógyító munka, a több ezer lakost magába foglaló körzet napi ellátása mellett az 1980-as évektől kezdődően
esténként és hétvégenként nagy szenvedélyének, az orvostörténeti kutatásoknak szentelte és szenteli mindmáig az idejét. A szakmai körökben is nagyra tartott munkássága elsősorban a Felvidék orvostörténelmi emlékeivel, az itt született és működött orvosok tevékenységével kapcsolatos. Már évtizedek óta rendszeresen jelennek meg dolgozatai Európa egyik legrégebbi (1857-ben indított) folyóiratában, az Orvosi Hetilapban, amelyet jó néhány esztendeje szakmai lektorként is gondoz. Számos monográfiában társszerzőként működött közre, de maga is több könyvet adott ki. Első munkája az 1994-ben megjelent, egy földijét bemutató kötet volt: Pongrácz Lajos – Hont megyei portré a reformkorból. Ebben Kossuth egyik közeli munkatársának állított emléket. Orvostörténeti tanulmányai könyv alakban először A magyar tudomány évszázadai I–II. című, Lacza Tihamérral és Ozogány Ernővel közösen írt műben jelentek meg az 1990-es évek derekán (1994-ben és 1996-ban), ennek jelentősen bővített változata a Gondolatokból épült katedrális címet viseli és 2001-ben látott napvilágot. Közben, 1997-ben egy kis könyvecskét is közreadott egy nagyon felkapott készítményről Viagra, az ezredvég gyógyszere címmel.
A Felvidék orvostörténetével számos önálló kötetben is foglalkozott. 2004-ben adta ki az Orvostörténeti helynevek a Felvidéken c. munkáját, amelyben a szlovákiai településeken egykor élt vagy működött orvosdoktorokat vette számba. 2009-ben egy monográfiában mutatta be a Szepesszombatban született Dercsényi János orvosdoktort, borászt, vállalkozót, megyei táblabírót. Ennek a munkájának a beszédes címe még egyebet is elárul a jeles felvidéki személyiségről: Kazinczy sógora, Zemplén főorvosa: Dercsényi János. A könyv születésének körülményeit az teszi még érdekesebbé, hogy megírását Dercsényi János egy mai leszármazottja kezdeményezte. 2010-ben a Magyar Tudománytörténeti Intézet felkérésére Az orvostudomány felvidéki történetéből címmel egy vaskos kötetben összefoglalta a különböző folyóiratokban megjelent orvosportréit és orvostörténeti tanulmányait.
Sajnos ezt a könyvét szűkebb pátriájában, a Felvidéken nem nagyon ismerik, mert Szlovákiában tudomásom szerint nem került forgalomba. 2013-ban az ő gondozásában jelent meg először nyomtatásban egy 19. századi
felvidéki orvos, a námesztói születésű Weszelovszky Károly közegészségügyi reformtervezete A reform égető szüksége – Dr. Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről címmel. Ő szerkesztette (2006-ban) a Palást múltját bemutató Palócia végvára 850 c. falutörténeti olvasókönyvet is. Van doktorunknak egy további kedvenc érdeklődési köre, ez pedig a magyar és a világirodalom jeleseinek a patográfiája. A témának eddig két kötetet szentelt. 1997-ben adta közre a Kínok tövisében – Nagy emberek, hétköznapi kórok c. művét, amelyben néhány kiemelkedő magyar író betegségeivel foglalkozik. 2001-ben jelent meg a Doleo – ergo sum. A világirodalom nagyjainak patográfiája c. munkája, amelyben többek között olyan kiváló írók, mint Tolsztoj, Goethe, Jack London nyavalyáiról és gyötrelmeiről olvashatunk. 2013-ban a korábbi szerzőhármas: Kiss László, Lacza Tihamér és Ozogány Ernő ismét egy közös könyvet tett le az asztalra, ennek címe Zsinórpadlás és ebben ünnepeltünk olyan orvosokról ír, akik nemcsak az orvostudomány területén jeleskedtek. Sajnos ezt a kötetet sem lehet a Felvidéken megvásárolni.
Dr. Kiss László ma is rendületlenül dolgozik és pihenésképpen – olykor unokái társaságában – ipolysági hétvégi házának kertjében gondozza a növényeket, javítgatja a meredek kőlépcsőket és viaskodik a kertje végében időnként megáradó Korpona patakkal, amely ilyenkor nagy károkat okoz a kerítésben. Kiss doktor ma már nyugdíjasként éli napjait, de tudósként nem vonult nyugalomba. Újabb könyvek tervei foglalkoztatják. Megjelenésre vár a Gömörország hasábjain közreadott orvosportréinak gyűjteményes kötete, de munkatársként felkérték az ősszel megjelenő Semmelweis–emlékkönyvhöz is.
Gyakran hívják előadónak különböző felvidéki, magyarországi, erdélyi és svédországi szakmai tanácskozásokra, rendszeresen felszólal a Dunaszerdahelyen rendezett Nemzetközi Vámbéry Konferenciákon is, ahol a jeles turkológusoknak és keletkutatóknak számos, a szakterületüket érintő újdonsággal szolgál minden alkalommal. Eddigi munkásságát jó néhány szakmai díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Több ízben is átvehette a Markusovszky-díjat, 2000-ben megkapta a Magyar Orvostörténeti Társaság Zsámboky-emlékérmét, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának ezüstplakettjét, 2006-ban a szímői önkormányzat Jedlik-díját, 2007-ben az Esterházy János Emlékérmet, 2008-ban a Genersich Antal-díjat, 2010-ben a Weszprémi István Emlékérmet, valamint a Pro Pátria Honismereti Szövetség Pátria-díját. Palást 2005-ben, Ipolyság 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki. Orvostörténészként lett 1998-ban a történelemtudomány kandidátusa, 2005-től a pozsonyi Szent Erzsébet Főiskola meghívott előadója. 2011-ben a Debreceni Tudományegyetemen az orvostörténet egyetemi docensévé habilitálták.
Dr. Kiss Lászlónak 65. születésnapján kívánunk jó egészséget, hosszú életet és eredményes alkotómunkát.
Lacza Tihamér, Felvidék.ma
a szerző felvétele
