Az embernek adatott meg az a hatalom, hogy a környezetében mindennek nevet adjon.
Nevet adunk a gyermeknek, ha megszületik. Nevet adunk a tárgyaknak, megnevezzük a körülöttünk lévő jelenségeket. Nem könnyű feladat ez, mert a név egy jel, egy sors, amit nem lehet csak úgy odadobni. Mindennek megvan a maga neve. S miért ne lehetne egy iskolának is saját megkülönböztető neve?!
Hosszan dédelgetett álom volt sokáig iskolánk életében a névadás. Gondolni sem mertünk rá, hogy valaha a pelsőci magyar iskolának neve lehet. De ez az álom most valóra válik.
Új nevet kap a Pelsőci Magyar Tannyelvű Alapiskola. 2015. május 19-től Dénes György Alapiskolává válik.
Iskolánkat megkülönbözteti majd a többi intézménytől névadónk neve és személye, és mi büszkék vagyunk erre. A név kötelez, hogy végiggondoljuk, milyen teljesítményhez kell méltónak lennünk, milyen követelmény az, amit magunk elé tűztünk azzal, hogy iskolánkat Dénes György nevéhez kötjük.
Dénes György egész életében fontos szerepet játszott Gömör, maga Pelsőc, s erről így nyilatkozott: „Elbűvölő ez a vidék, nehéz elszakadni tőle, s nem is lehet. Költészetem, életem ma is oda kötődik, ezért bukkan fel olyan sűrűn a természeti kép.”
Néha-néha megállunk majd egy percre, s e rendkívüli emberre fogunk gondolni, aki egész életében ragaszkodott szülőföldjéhez, a hegyes-völgyes Gömörhöz, szülőfalujához, Pelsőchöz. Ez volt az ő igazi hazája, ahol az ég mindig kék volt, a levegő anyatej ízű, ahol a Sajó körbebarangolta a dombokat, ahol belesúghatta a barlangok csöndjébe a maga rejtett titkait. Mindig meghallotta a pelsőci emberek hívó szavát, megértette a bánatos könnyeket vagy a jóízű kacagásokat. Vallotta az édes gyermekkort, a szép szerelmeket.
S honnan tudjuk mindezt?
Elég elolvasni a gyermekeknek vagy felnőtteknek szánt verseit, s rögtön a Kecskedombon, a Sajó partján vagy a Nagy-hegyen érezzük magunkat. Ezekben a versekben felismerjük falvainkat, megismerjük a kövirózsát vagy a fülemülét. S mindez érték a mi számunkra.
Mi a mi feladatunk?
Továbbvinni ezt az örökséget. Megismerni mindazt, amit nekünk hátrahagyott verseiben. Megismerni felnevelő szülőföldünket, megtalálni szülőfalunk értékeit, élő és élettelen természeti kincseit. Megőrizni és tudatosítani anyanyelvünk fontosságát.
A költő személye a jelenben helytállásra kötelez. Igyekezzünk hát feladatainkat maradéktalanul teljesíteni, s megtalálni helyünket Gömörországban, hogy hasznossá tehessük magunkat jelenben és jövőben egyaránt.
Kulík Szilvia iskolaigazgató, Felvidék.ma
Elhangzott a pelsőci alapiskola névadóján {iarelatednews articleid=”53874,52810,52805,39775″}
