A református templom felszentelésének 150-ik, állami tulajdonból az egyház tulajdonába való visszaszerzésének 10. évfordulója emlékét örökíti meg a templomhajó déli falán elhelyezett fekete márványtábla.
A vasárnapi, június 21-i ünnepi istentiszteleten Nagy Ákos Róbert a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Gömöri Egyházmegyéjének esperese hirdette Isten Igéjét. A 100. zsoltár verseiből kiindulva hálaadásra és örvendezésre hívta fel a losonci és füleki egyháztagokból álló gyülekezetet, „mert az Úr az Isten, akinél nincs nagyobb hatalom, aki drága örökséget hagyott ránk magyar református keresztyénekre, ezért büszkén szembenézhetünk az egész világgal, nincs mitől félnünk, mert Ő nem mond le rólunk, mert mi az Ő választott népe vagyunk. Ezért viszont Krisztushoz méltó életet kell élnünk, hiszen Krisztus után neveztetünk keresztyéneknek…”
Az igehirdetés után Böszörményi István, tanár ismertette a templom történetét (a szöveg itt olvasható), majd Miklós István helybeli lelkész vázolta fel azt a rögös utat, amelyet Losonci szolgálata kezdetétől, 1994-től a korábban állami tulajdonba került ingatlanok, így az 1988-tól múzeumi kiállítóhelyiségként szolgáló templom visszaszerzése érdekében végig kellett, hogy járjon. Miután a templom bírósági úton való visszaigénylése nem járt sikerrel, az időközben a Besztercebányai Megyei Önkormányzat tulajdonába került épület visszaszerzése a Magyar Koalíció Pártja megyei képviselői, elsősorban a losonci Csúsz Péter segítsége révén mutatkozott megvalósíthatónak. 2004 decemberében a megyei közgyűlés jóvá is hagyta, hogy a losonci református templom, mint „fölös ingatlanvagyon” az átírási illeték fejében visszakerüljön az egyház tulajdonába. A szükséges eljárás lefolytatása után, 2005. július 21-én de jure és de facto is a Losonci Református Egyház lett lett a műemléképület tulajdonosa, és elkezdődhetett annak rendeltetésszerű használata, Isten Igéjének hirdetése, annak szellemében, ami több mint másfél évszázada olvasható a templom eredeti berendezéséből egyedül megmaradt szószéken: „Boldogok, a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt” (Lukács ev. 11.28.)
A leleplezés előtti beszédében Nagy Ákos Róbert esperes arra hívta fel a figyelmet, hogy a templom viszontagságos története is ékes bizonyítéka annak, hogy „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (Sámuel könyve 1. 7. 12.)
Az emléktáblát Nagy Ákos Róbert esperes és özv. Dókus Lászlóné egyházgondnok leplezte le. Aranybetűs felirata a következő:
AZ ELŐDÖK EME REMEKMŰVE HARMINC ESZTENDEI ÁLLAMI TULAJDONBAN LÉTEL UTÁN, 2005 JÚLIUSÁBAN NT. MIKLÓS ISTVÁN LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATA IDEJÉN ÉS DÓKUS LÁSZLÓ GONDNOKSÁGA ALATT VISSZASZEREZTETETT A LOSONCI REFORMÁTUS EGYHÁZ TULAJDONÁBA.
LEGYEN EZÉRT ISTENÉ A DICSŐSÉG
EZEN EMLÉKTÁBLÁT KÉSZÍTTETTE A LOSONCI REFORMÁTUS EGYHÁZ, A TEMPLOM FELSZENTELÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJA ÉS VISSZASZERZÉSÉNEK
10. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL.
bi, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”54503,53783,53459,52539″}
