A nyár beköszöntével, a diákok hirtelen elnyert szabadságát mi köthetné le jobban, mint a barátokkal szervezett táborok? A horgászat kis szerelmeseinek is akad program bőven országunk határain belül, a lelkes fiatalok a legjobb minőségű vizeken próbálhatják ki meglévő, vagy fejlődésben lévő tudásukat. A horgászati láz egy valós betegség és csak vízzel, friss és tiszta levegővel gyógyítható. Így volt ez Marcelházán is.
A kavicsbányánál megrendezésre kerülő negyedik gyermek horgásztáborban ötvenhat alapiskolás tanuló vett részt.
A beköltözéskor nem kevés izgalommal foglalták el helyüket a fiatalok. Minden évben vannak visszatérők”, most volt olyan is, aki már negyedik éve. A régi barátok harsányan üdvözölték egymást, de most többen voltak azok, akik kissé félénken méregették a többieket. Aztán az esti tábormegnyitó és bemutatkozás után, a szalonnasütés és tábortűz hangulatában feloldódott a kezdeti félszegség, és közel éj félig tartott az élménybeszámolók és horgásztörténetek mesélése.
Pifkó István főszervező, a helyi horgászegyesület ellenőre elmondta: „Nagyon fontosnak tartjuk a horgászélet jövőjét, s ahogy mindenhol, ebben is az új generáció jelenti a jövőt. A vízi világ rejtelmeinek felfedezése, a játék öröme és a verseny izgalma találkozik. A horgászat nemcsak időtöltés, hobbi, vagy zsákmányszerző szenvedély, hanem szoros kapcsolat a természettel. Sajnos, a ho rgászat kedvelése leáldozóban van, ha a mai gyerekek érdeklődését figyeljük. Elsősorban mindenképpen a virtuális világtól való elszakadás a fontos, rá kell döbbentenünk a gyerekeket, hogy a kinti világ is tartogathat számukra izgalmakat és tanulnivalót. A gyermekhorgászat fejlődő iparág, de csak akkor eredményes, ha már igen fiatal korban megkezdődik az oktatás. Minél később próbálkozunk elszakítani egy fiatalt a számítógépe elől annál nehezebb lesz a dolgunk. Ha sikerrel jártunk, meg kell ismertetnünk a gyerekeket a környezettel, tehát rá kell szoktatnunk arra, hogy jó dolog, amit lát és tapasztal. Ha megérti, hogy a horgászat az idő kulturált mó don eltöltött tevékenységét jelenti, már nyert ügyünk van. A horgászrend, mind az etikai szabályok ismerete szintén fontos a taníttatásban. A hétnapos táborban délelőtt és délután 11 pedagógus gondoskodott a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltéséről. A programok során a gyerekek megismerkedtek a különféle halakkal, horgászmódszerekkel és horgászeszközökkel. Majd különféle horogkötések, csomókötések és praktikus szerelékek összeállítását sajátíthatták el. Megismerték a különféle etető anyagokat, azok elkészítését. Bemutatót tartott a Yellowfish horgászbolt vezetője Szikonya Krisztián első ligás horgász, aki ajándékokkal lepte meg a táborlakókat. Szenczi Dezső repülőmodellező bemutatót tartott, a helyi tűzoltók hab-partit csináltak. Örömmel tölt el, hogy olyan értékeket tudunk átadni a gyermekeknek, mely a jövő horgász nemzedékét erősíti.”
Reggelit és vacsorát a magyar alapiskola pedagógusai és a cserkészek készítették, az ebédet az Arizona étterem főzte. A tábor sikeres lebonyolításához szinte az egész falu hozzájárult, elsősorban gyümölccsel, süteménnyel, pogácsával, házi tejjel, túróval, csemegekukoricával, jégkrémmel. A táborlakók szelektíven gyűjtötték a hulladékot, a kupakokat is külön a beteg gyermekek megsegítésére.”
A táborozáson 16 fő lelkes és elkötelezett horgász kergette a halakat és tette próbára horgásztudását és horgász-szerencséjét. Végül is sikerült nekik 91,68 kg halat kifogni.. A legeredményesebb versenyző Szabó Adrián lett 13,65, 2. Danis Balázs 12,77, 3. Sánta János 12,34 kg halat sikerült kifogni. Legkisebb horgászuk az 5 éves Pálfi Hunor volt, aki felnőtteket is meglepő módon horgászott, külön díjat kapott.
Egy este az időjárás megijesztette a táborlakókat, a közelgő vihar végett a kisebb táborlakókat egy kis időre a kultúrházba kellett bevinniük.
Az összesítés és értékelés kényszerű szünetében pedig fiataljaink tollat ragadtak és rövid élménybeszámolók keretében papírra vetették frissen szerzett és őrzött élményeiket. A tábor vezetői, szervezői számára ezek a vélemények a legfőbb indikátorok erőfeszítéseink megítélésére és adnak ösztönzést a továbbfolytatáshoz.
„Nekem az ellátás nagyon jó volt, finom volt a kaja is. A szállás is jó volt. Remélem jövőre is jövök. Egy baj volt csak, hogy nagyon hamar eltelt a hét nap, de remélem, jövőre megint találkozunk.”- írja élménybeszámolójában az egyik táborlakó. Ha lesz jövőre is én megyek!” vetette papírra a következő. Ha valakiknek igen, nekik hinni lehet!
A táborból üres kézzel senki sem távozott, ki ügyességével, ki okosságával, ki dolgosságával érdemelte ki az oklevelet és az ajándékot.
A tábort szokásaikhoz híven szalonnasütéssel, tábortűzzel zárták. Végül, kell-e jobb bizonyíték a döntés helyességére annál, mikor látni a gyermekek arcán, hogy felejthetetlen élményekkel lettek gazdagabbak. Búcsúzáskor jó volt hallani a gyakran elhangzó mondatot:„Jövőre ismét találkozunk”
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A szerző felvételei
