Van, aki gazdag, s azért törekszik a nagypolitikába. Van, aki korábban elfogadhatatlan irányvonalat szeretne parlamenti szintre juttatni. Van, aki szavazat-maximalizálásra törekszik. Mikulás napig minden eldől.
Vidék volt, családunk lett az egyik pártból, melybe a közismert vállalkozó és „celeb”, Boris Kollár próbál új lelket lehelni. Kollár ugyanis – újra – a nagypolitika mezejére akar lépni.
A kelet-szlovákiai regionális párt, a Mi Vidékünk (Náš kraj) átvételével és névváltoztatásával – Család Vagyunk (Sme rodina) – Kollár megspórolta a 10 000 támogató aláírás összegyűjtését, de azt is, hogy valamiféle saját program mögé-mellé sorakoztasson fel embereket. Az alakuló kongresszus őt választotta meg elnökké, de világossá tette, hogy közvetlen munkatársai a Gorilla-tiltakozások társszervezői, Peter Pčolinský és Milan Krajniak, illetve Rastislav Holúbek vállalkozó, akik konzervatív véleményplatformot működtetnek a világhálón. Kollárnak rádiója van (Fun), tehát média tekintetében nem indulnak a legrosszabbul. Olyan értelemben sem, hogy a Gorilla-ellenes mozgalom és klasszikus családok érdekében kiálló mozgalmak támogatóit akarják megszólítani. Szlovákiában egy elég nagy tömeg, a kérdés már csak az: épp Boris Kollár-e az a személy, akinek elég erkölcsi tőkéje is van a konzervatív eszmék megjelenítésére. Azt ugyanis döntésének minden kommentálója felrója neki, hogy nyolc anyától kilenc gyermeke van; számosan pedig azt vetik a szemére, hogy azért törekszik a nagypolitikába, mert vállalkozásait egy ideje elvágták a zsíros állami megrendelésektől.
Kollár amúgy nem újonc a nagypolitikában, négy éve az „Unió – Párt Szlovákiának” elnevezésű politikai formáció listáján próbált mandátumot szerezni, sikertelenül.
A másik párt, mely új névvel jelenik meg a választási küzdelmekben, gazdát nem cserélt, csak „vezetéknevet” választott magának. „A Mi Szlovákiánk – Néppárt” ezentúl Kotleba előnévvel fémjelzi, miről és kiről is van szó valójában. Hogy az egyértelműsítés parlamenti bejutáshoz szükséges mennyiségű szavazatot hoz-e neki és társainak, meglátjuk. A névváltoztatás mindenesetre arra utal, jócskán megnőtt az önbizalma a besztercebányai megyeelnöknek, s országos szinten is szeretné megmutatni oroszlánkörmeit.
Készülnek politikai jelöltlisták „vendégszereplőkkel” is. A kereszténydemokratákat Alojz Hlina és néhány „polgára” fogja erősíteni, a polgári konzervatívok ezúttal Richard Sulík pártjának listáján igyekeznek majd bejutni a törvényhozásba, Ľudovít Kaník és néhány társának sorsa még nem világos.
Régi vágású maradt a Magyar Közösség Pártja: független személyiségeknek, civil szervezetek delegáltjainak ad helyet választási listáján abban a reményben, hogy olyan választópolgárokat is elvisz általuk az urnákhoz március 5-én, akik évek óta a távolmaradásukkal tüntetnek az egyre számosabb (meddő alternatívát kínáló) magyar politikai felhozatal ellen. Az elképzelésben kivetnivaló nincs, elvégre jó néhány éve „kerekasztalozunk” a magyar minimum elővarázsolása érdekében, így ha néhány szakértő-szakember ennek a jegyében a nagypolitikával is megpróbálkozik, csak üdvözölni lehet. Kérdés, elég lesz-e mindez a választók felrázásához.
Koalíció helyett Igor Matovič pártjának listáján is lehetnek vendégek. Az OĽaNO – NOVA koalíció támogatottsága egyre többször marad a közvélemény-kutatásokok a hétszázalékos bejutási küszöb alatt, így Daniel Lipšic és társai is kakukkfiókák sorsára juthatnak.
Hetek kérdése csupán, hogy végleges képet kapjunk arról: hány párt és hány listán száll ringbe a 150 parlamenti székért, s abból milyen potenciális kormány állhat össze márciusban.
-ngyr-, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”57381″}