Bolemant László Un café allongé (Kiutak) című verseskötetének bemutatójára Dunaszerdahelyen, a Vállalkozók Házában található Symbol Caféban november 18-án került sor. A Phoenix Polgári Társulás gondozásában megjelent könyvet Jitka Rožňová költő, műfordító méltatta, az est házigazdája Szabó Zoltán Attila író, költő, szerkesztő, filmrendező, művészeti vezető volt.
Bolemant László gépészmérnök, fotós, költő, műfordító 1968-ban született Ógyallán. Egyetemi tanulmányait Pozsonyban és Miskolcon végezte. Posztgraduális ösztöndíjjal Crewe-ban, később munkavállalóként Londonban élt huzamosabb ideig. Mérnökként Prágában, Pozsonyban, Wolfsburgban, Székesfehérváron, Vácott dolgozott. 1998-ban költözött Magyarországra, jelenleg Budaörsön él. Amerikai, európai és távol-keleti utazásai meghatározó élményt jelentenek számára. Versei, versfordításai szlovák, cseh és angol nyelvből főként az Irodalmi Szemlében, a Magyar Naplóban és a Nyugat Pluszban jelentek meg. Több antológiában is szerepelt. Fotói könyv- és folyóirat illusztrációkként is napvilágot láttak, valamint néhány önálló és csoportos fotókiállításon is részt vett. Első verseskötetét 1996-ban Üvegszálak, a másodikat Időszobrok címmel 2003-ban adta ki az AB-Art Kiadó.
A szerző a kötet előszavában így vall új kötetéről: (kiutak) „Mindig egy-egy ajtó mögött tárulnak fel: amikor a küszöbüket átlépem, ismeretlen tájakra vivő ösvények labirintusába érek… a közönyt hátrahagyó megkönnyebbülés, s a hétköznapok nyomasztó ködétől való megszabadulás ígérete lebeg elmémben. A versek, naplóbejegyzések egy-egy ilyen életmentő kilépés tapasztalatát, érzéseit igyekeznek megfogalmazni, a fotók pedig a kilépés objektivizált helyszíneit mutatják. S miközben a versekben a jelenlét felé sietés, vagy az új, léleképítő impulzusokra való éhség kifejeződései megszületnek, a jelen éppen, hogy elmúló másodpercei robbannak fel bennük – a rögzített kiutak, mint testet öltött gondolati helyzetek, magukon viselve sebeiket, végtelen idejű mozgásuk során lassan feloldódnak a most lágyan izzó tengerében.”
Jitka Rožňová többek között így méltatta a kötetet: „A fénykép és a poétikai kép összekapcsolásával szokatlan kollázs jön létre, amely emlékekből, érzésekből, elképzelésekből, vágyakból, érintésekből és utakból áll. A versekben mozgalmas nagyvárosok és a vidék nyugodt légköre kel életre, a versbe belenő egy fa, rátekeredik egy erdei út és érzések szivárognak bele. És mindez felesleges pátosz nélkül – természetesen, autentikusan, az új és a leleményes felfedezésére irányuló érzékkel.
Bolemant László szívesen kísérletezget a szóval, hajlítja és összekapcsolja, megoldásokat és új irányokat keres. Minden versében új arcát fedi fel az olvasó előtt, miközben minden arca ugyanannak a személyiségnek a részét képezi. Egyrészt bevon a játékba, amelyben a befogadó mintegy együttalkotóvá válik, interakcióra, párbeszédre motiválja, másrészt magányba menekül, a magával és a világgal folytatott monológhoz. (…) Precíz módon építette fel a kötetét, a részletek iránti érzékkel, szakmai kézügyességgel és a megismerésre, a világ megismerésére törekvő művészi szabadsággal.”
Szabó Zoltán Attila a gyermekkori élményeiről, a fotózás és a költészet iránti szenvedélyéről, utazásairól, az ihlet pillanatairól kérdezte a költőt, szó esett a Nyugat Plusz folyóiratbeli munkájáról is, ugyanis ennek Petőcz András (elnök) és Kálloy Molnár Péter mellett Bolemant László is a szerkesztőbizottsági tagja. Bár a kivetítő az est elején úgy tett, mintha nem akarna elindulni, csakhamar működőképessé vált, mi pedig ismert színészek tolmácsolásában is élvezhettük a költő eddigi életművének egy-egy gyöngyszemét.
A rendkívül lebilincselő irodalmi est dedikálással ért véget.
Z. Németh István, Felvidék.ma
A szerző felvételei
