Kassán megtartották a Bocskai István Társaság (BIT) alakuló közgyűlését. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Szesztay Ádám, Magyarország főkonzulja és Orémus Zoltán református esperes.
A Társaságot kezdeményező Göőz László üdvözölte a vendégeket és megjelenteket, majd Szesztay főkonzul örömmel nyugtázta, hogy egy nagy közösség kis közössége óhajt elindítani egy új mozgalmat. Ez azt jelenti, hogy a kellemes burokból ki kell lépni, holott mi abban szeretünk tartózkodni. A kezdeményezés mirólunk szól. Ő formálisan nem tagja a BIT-nek, annak csak vendége, barátja tud lenni, de megtisztelő hogy felkértek, legyen jelen – mondta.
Hozzátette, nagy örömmel segít a Társaság céljainak megvalósításában. Eszébe jutott, amikor Bukarestben dolgozott, akkor Aradon, a tizenhárom vértanú emlékére a Trianon után hányattatott sorsra jutott szoborcsoportot végre felállították. Nagyon komoly román-magyar összefogás segítségével kiszabadították. Sok évtizednyi raboskodás után, 2004-ben eljött az ideje, amikor olyan légkör alakult ki, hogy ez valóra válhatott. Hasonló barátkozásnak vagyunk most tanúi Magyarország és Szlovákia között – szögezte le. – Optimistábban fogalmaz, az ajtón kopogtat az a jobb kor, amelynek jőni kell. Magyar-magyar és magyar-szlovák szolidaritás kéz a kézben halad majd. Ilyen légkörben könnyebb lesz a hányatott sorsú Bocskai-szobor elhelyezése. Helyén való és jó kezdeményezés, mert megpróbál konkrét eredményt elérni. Bocskai megérdemli, hogy elnyerje azt a helyet, ahová a kassai magyar közösség szánja.
Ezt követően röviden beszámoltam a fejedelem kassai éveiről, amikor a város először volt Erdély hivatalos fővárosa 1604 és 1606 között.
Erdélyi Géza püspök üdvözlő levelet küldött, mert betegsége miatt nem tudott részt venni az alakuló ülésen. Üdvözlő levelében írja, 2002-ben Cs. Nagy Zoltán, a hajdúszoboszlói Bocskai István Hagyományőrző Egyesület elnök vetette föl, hogy közeledik a fejedelem 400 éves évfordulója, aminek méltó megünneplése lehetne a Kassán felállítandó mellszobor. Berek Lajos Mednyánszky-díjas szobrász 2004-re elkészítette a művet. „A tulajdonlás jogát, az adományozás lehetséges módját az adott időpontok szomszédság-politikai hangulata határozta meg.” A szobor, talapzattal együtt Kassán került ugyan, de nem az őt megillető helyen. Az elmúlt évtizedben a szobor elhelyezésének gondolatát a főpolgármesterek egyike sem vetette el. A hely kijelölése viszont nem történt meg! A kezdeményezés feltétlenül dicséretre méltó igyekezet. A fejedelem kiemelkedő, egy egész országrész lakosainak és egyházainak sorsát meghatározó történelmi személyiség volt. Életének utolsó fejezete Kassán játszódott le. „Méltó lenne, ha az utókor, a jelenlegi kassai polgárok meg- és elismernék egykori jótevőjük történelmi jelentőségű személyiségét és súlyát. Szívből kívánom, hogy így legyen. A siker érdekében örömmel adom a nevem minden, e nemes célt szolgáló vállalkozáshoz.”
A szoborállítás érdekében folytatott eddigi munkát Göőz Lászlót foglalta össze, kiegészítve a püspök adatait.
Balázs Péter magánkutató a levéltári adatok tükrében adott áttekintést a fejedelem életéről és koráról. 1557 után a török elfoglalta térségből nagyon sokan menekültek Felső-Magyarország területére, főleg Kassára. Buda után ez volt akkor a legnagyobb város. A római-katolikusok eltűntek a városból. 1557-től 1604-ig a város vezetése evangélikusokból állt. Egyvallású várossá kívánták tenni. Akkor három német, három magyar és egy tót lutheránus pap szolgált. Az evangélikus istentiszteletek a Mihály-kápolnában zajlottak. A magyar iskolamestereken keresztül terjedtek a kálvini tanok. Ez okozta a gondot. Ezeket ugyanis igyekeztek eltávolítani. 1557-1580 között bizonytalan időszak uralkodott a városban. A nagyobbrészt német városvezetés felügyelte az oktatást. Mivel a városi tanács fizette a papot, ha eltért a lutheri tanoktól, a vizsgálat után a lelkésznek felmondtak. 1581-ben ellenőrizték az evangélikus lelkészeket, mit hirdetnek a templomokban és mit tanítanak az iskolamesterek. A tanács és evangélikus közösség számára írott megállapodást készített. A reformátusok központja így Bárca lett, ahol a Bárczay család fölvállalta a hívek ellátását. A Kassán kívüli településéken a kálvini tanok jobban terjedhettek.
1596-ban az egri káptalan távozott székhelyéről. Szuhay István egri püspök a királyon keresztül elérte, hogy az rendeletet adjon ki, mely nyomán a kassai dómot elvették az evangélikusoktól. A királyi városokat ellenőrzés alá vonták. A végeredmény, a Szepesi Kamara előre jól átgondolt terv szerint az ellenreformáció elindítója lett. Ezt a várost foglalta el Bocskai.
A fejedelem Alvinczi Pétert, udvari papját tette meg a magyar hívek lelkipásztorává. 1634-ig, haláláig működött a városban, ahol megegyezést hozott létre a kálvinisták és lutheránusok között. Bocatius János, a város főbírája szintén e kor jeles szereplője. Ő kísérte el a fejedelmet, amikor a török koronát küldött neki, mely minden jel szerint a bizánci császáré volt. Balázs még elmondta, a kassai városi levéltárban nagyjából 150 nem közzétett irat található Bocskaival kapcsolatosan.
Ezt követően Urbán Károly röviden ismertette az alapszabályzat legfontosabb pontjait, majd a gyűlés megszavazta azt. Sor került az elnökség, az ellenőrző bizottság és a tiszteletbeli tagok megválasztására. A BIT elnöke Göőz László lett.
Orémus Zoltán rövid imájával és áldásával, illetve Göőz zárszavával ért véget az alakuló gyűlés, melyre december 10-én került sor.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51979″}
