Béres József 1917-ben született Abaújszinán, és csaknem kilencvenkilenc évesen, idén február tizenhetedikén fejezte be mozgalmas életét Kassán. Bár évtizedeken át tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának, és nem állítható róla, hogy vallásos volt, én mégis a hazai magyarság egyik „szent emberének” tartom: a nemzetéhez minden időben hű, a magyarságot és kultúránkat szolgáló csemadokos tisztségviselőnek, aki mindig az érdekeinket védte a párttal szemben is. Mondhatnánk, tehette, hiszen zsellér családból származott, s már ifjan baloldali röplapokat, plakátokat hordott szét a falujában, és terjesztette a Kassai Munkást.
„1948 decemberében négyszáz darab Új Szó érkezett a címemre azzal, hogy az egyes példányokat juttassam el az arra érdemeseknek. Itt találtam meg Fábry Zoltán nevét Az első szó jogán című írása alatt. Rövidesen személyes találkozásunkra is sor került Kassán – itt az író József Attiláról tartott nagy hatású előadást. Később dr. Simai Bélával, a kassai magyarság egyik meghatározó személyiségével én is gyakran felkerestem Fábryt Stószon, ahonnan mindig új ismeretekkel felvértezve tértem haza Kassára, bekapcsolódva a Csemadok munkájába. 1951 márciusában a negyvennyolcas magyar szabadságharc jelentőségét kívántuk méltatni, s az est előkészítésében részt vettem én is. Valósággal mellbe vágott dr. Simai felkérése, hogy én tartsam meg az előadást! Becsületesen bevallottam, nem rendelkezem egy ilyen fontos beszéd megírásához és elmondásához szükséges képességekkel, s nem mernék kiállni az én gömöri tájszólásommal a polgári közönség elé. Majd segítünk, mondta Simai, és így akarja ezt Fábry Zoli is…Ők elkészítették az „alapanyagot”, melyet én reszkető hangon felolvastam. Kínos volt, hogy elsőként éppen Fábry,meg Simai gratulált a „sikerhez” – mesélte évtizedekkel később Béres József.
Így indult Béres József pályafutása a hazai magyarság szolgálatában. És lett belőle a Csemadok Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára, a kassai Batsányi Kör elnöke, a Csehszlovák Rádió Magyar Nyelvű Adásának szerkesztő-riportere a Kelet-szlovákiai Kerületben. Az ötvenes években az ő közreműködésével húztak a tél beállta előtt, az utolsó pillanatban új tetőt a beroskadó régi helyett a stószi Fábry-házra a „derék debrődi ácsok”…És az ő szervezésének hála látogattak el Kassára és Stószra a magyar irodalom jövendő klasszikusai: Illyés Gyula és Németh László, s fordult meg Stószon (is) Czine Mihály irodalomtörténész és mások… Illyés Gyulától tudom, hogy Jóska bácsi az ő budai otthonában is szívesen látott jóbarát volt…
Béres József nem végzett egyetemet, nem született polgári családba, s bár évtizedeken át a kommunista párt tagja volt, senkinek sem ez jutott róla az eszébe. Neve fogalommá vált, mert példamutatóan becsületes volt, rendíthetetlen magyar, közvetlen modorú közéleti személyiség, tisztességes családapa, és mindnyájunkért robotoló tagja a (cseh)szlovákiai magyarságnak.
Manapság egyre kevesebb tájainkon az olyan alkatú magyar ember, aki életét a közösségért áldozza fel. Aki mindig kiáll az igazság mellett. Aki elmondhatja magáról, amit Jóska bácsi is tiszta szívvel megfogalmazhatott volna – „Annyim van, amennyit adtam!”
2014-ben Csemadok Életműdíjat kapott, így méltatták: „Béres József 1917. március 20-án született a Kassához közeli Abaújszina községben. A földműves-munkás család Csehszlovákia megalakulása után nem kapta meg az állampolgárságot, ezért a fiatal József csak egy segítőkész kassai tanítónő jóvoltából végezhette el Kassán a polgári iskola 4 osztályát. Már fiatalon dolgoznia kellett. A kassai Premontrei Rend akkoriban szlovák tannyelvű gimnáziumában lett segédmunkás abban a reményben, hogy itt további tanulmányokat végezhet. Állampolgárság hiányában azonban itt sem tanulhatott tovább. Itt ismerkedett meg többek között Mécs Lászlóval, akitől könyveket és tanulmányi útmutatást kapott. Mécs László közbenjárására 1939-től szülőfalujában a jegyzőségen lett közírnok. 1944-ben az orosz frontra került, ahonnan 1945 végén jött haza. Ekkor újból eltanácsolták a közigazgatási munkától.
1946-tól a kassai póstán dolgozott fizikai munkásként. Már a Csemadok megalakulása előtt szervezte a kassai magyar kulturális életet. Az akkori polgármesternél megismerkedett Fábry Zoltán íróval, akivel haláláig jó barátságban maradt és akinek állandó támasza, segítője volt.
1949 áprilisában megalakult a kassai Csemadok . Ennek első vezetője lett, majd 1951 júliusától kassai kerületi titkárként tevékenykedett. 1954- ben a Népes Népművészeti Együttes vezetőjévé nevezték ki. Ebben a tisztségében egész Szlovákia területén szervezte a magyar népművészti mozgalmat. Ekkor pótolta az eddig hiányos ismereteit, kitüntetéssel érettségizett a kassai magyar gimnáziumban.
1960-tól részállásban dolgozott a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségében. 60 éves korában, 1977-ben ugyan nyugdíjba vonult, azonban 1989-ig nyugdíjasként is főállásban folytatta rádiós tevékenységét.
1964-ben alapítója lett a kassai Batsányi Körnek. Baráti kapcsolatba került Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Peéry Dezsővel, Szalatnay Rezsővel, Czine Mihállyal és másokkal. Neki volt köszönhető, hogy a magyar irodalom nagyjai közül sokan 1964 és 1989 között – amikor arra hivatalosan nagyon csekély lehetőség volt. Kassára látogathassanak és találkozhassanak az itt és környéken élő magyarokkal.
Rádiósként sok-sok riportot készített a fenti személyiségekkel, s neki köszönhető, hogy a szlovákiai magyarság az elzárkózás időszakában is közvetlenül megismerhette e nagyságok gondolatait.
Béres József 4 magyar iskolába járó gyermeket nevelt fel. 10 unokája és 12 dédunokája van.”
Batta György, Felvidék.ma
