Szlovákiában március 28-án, Jan Amos Comenius születésnapján tartják a pedagógusnapot. E napon tisztelgünk a pedagógusok erőn felüli munkája előtt.
Kiss Beátát, a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatóját hivatástudatról, a szakma szeretetéről, az iskolaügy jelenlegi helyzetéről, valamint pedagógusnap kiüresedéséről kérdeztük.
Miért választotta ezt a pályát?
Gyermekkorom óta tanárnak készültem, sőt, konkrét tervem volt arra vonatkozóan is, hogy hol szeretnék tanítani. Azzal viszont nem számoltam, hogy a szocialista rendszer az általam kiválasztott iskola magyar tagozatát megszünteti. Később kissé meginogtam a pedagóguspályával kapcsolatban, de aztán jött a megszólítás, és Isten oda rendelt, ahol most vagyok. Tanárként, igazgatóként a lévai magyar gimnáziumban.
Mit jelent Önnek a pedagógusnap?
Pályakezdőként még megéltem, hogy tanítónapkor minden gyermek egy szál virággal érkezett az iskolába. Ez a kor elmúlt. Az ünnep kiüresedett. Sőt, volt idő, amikor más napra tették Szlovákiában, mint a hagyomány megkövetelné. Manapság érzem az igyekezetet, hogy visszanyerje valamikori rangját, de amikor a tanároknak az utcán sztrájkkal és tüntetéssel kell küzdeniük a társadalmi megbecsülésért, álságosnak érzem a kormányzati kitüntetéseket. Ugyanakkor iskolavezetőként olyan napot jelent számomra, amikor alkalom nyílik hangsúlyosabban megköszönni kollégáim kitartó munkáját, törekvéseit. Itt, a végeken tanítani mindennapos küzdelmet jelent. „Nemcsak” pedagógusi munkát, hanem a megmaradásért vívott harcot is.
Pedagógusnak lenni szakma vagy hivatás?
Természetesen hivatás. Életforma. Az énem része… De egyértelműen érzelmi kérdés is. Személy szerint nem tudnék máshol tanítani, csak magyar iskolában. Az én fejemben a magyar iskolában való tanítás tökéletesen összemosódik a felvidéki magyar közösségért való tenni vágyással. A fogyásunk, a szórványosodás lassítását remélem a jó iskolától. Ilyenné szeretném tenni a miénket is. Persze, bebizonyosodott, hogy ez az elképzelés naiv. Ugyanis amit a családból nem hoz magával a gyermek, azt az iskola csak kivételes esetekben tudja pótolni. De ezekért a kivételes esetekért kell kitartónak lenni.
Mit jelent az Ön számára az oktatás?
Szeretek tanítani. Szeretek felkészülni, olvasni, keresni, kutatni, prezentációkat gyártani…. Felnőtt fejjel, tanárként éltem meg az igazi felfedezés örömét, és minden alkalommal rá tudok csodálkozni minden új, vagy feledésbe merült ismeretre. Minél idősebb vagyok, annál kíváncsibbá válok, nemcsak a szakterületemen, hanem attól teljesen távol eső dolgokra is. Ezt szeretném átadni a diákoknak, hogy vegyék észre, milyen érdekes és szép, amiről épp tanulunk. Derűsen hozzáteszem, mint sokunk, sokszor otthon is „tanítok”. Az ember szívesen magyaráz, derít fényt a dolgokra, szeretném mindig átadni azt, amit tudok. Akkor is, amikor nem kéne…
Milyen kihívásokkal szembesül nap mint nap?
Erről regényeket lehetne írni. Megváltozott a világ, megváltoztak az elvárások, állandóan változik az oktatás tartalma, formája, körülményei. Az ehhez való folyamatos alkalmazkodás épp elég kihívás. S ha ehhez hozzátesszük a társadalmi, politikai körülményeket, akár általában pedagógusként, akár magyar iskolaként, összességében megmaradni a pályán és becsületes, derűlátó(!) jó magyar tanárként végezni dolgunkat, korunk egyik legnagyobb kihívása.
Milyenek a mai gyerekek?
A korral természetesen változnak a fiatalok is. A társadalom hű tükre, amit ők mutatnak. Több mint 20 éve vagyok a pályán, de elmondhatom, már két-háromévente is láthatóak a különbségek. Nem szeretnék kliséket sorolni az olvasás hiányáról, a műveltség elértéktelenedéséről, egyáltalán az erkölcs háttérbe szorulásáról. Amilyen kaotikus a világ, olyan háttérrel érkeznek a gyerekek az iskolába. Ugyanakkor a gyermek, a fiatal egyben nem változik: szeretetre és megbecsülésre vágyik. Mi Léván határozott keresztény értékrenddel vértezzük fel őket. Hogy ez később mire elég, már egyénfüggő. De egy biztos, az értékrend biztonságot teremt a fejekben, az iskolában. S ez kellene a társadalomban is.
Milyennek látja az pedagógusok és az oktatásügy jelenlegi helyzetét?
Nagyon nehéznek, siralmasnak. Ennek nagyon sok oka van. Erkölcsi, oktatási és politikai. Mindezek megoldása viszont nem csak a tanárok felelőssége. Ha a társadalom biztos jövőt akar magának, akkor ezzel kiemelten kellene foglalkoznia. Úgy tűnik azonban, hogy jelenleg egyre távolabb kerülünk a megoldásoktól.
