Noha az „online Felvidék” valósággal felrobbant Bugár Béla tegnapi bejelentése után, (miszerint felhatalmazást kapott a „standard” pártokkal – így az SNS-el és a Smerrel – való koalíciós tárgyalásokra) a már-már hisztériagyanús felhördülés nem tűnik teljesen őszintének.
E legújabb bejelentés ugyanis még véletlenül sem az a „fordulat”, amitől életrajzírói az első sokk után az otthoni oxigénterápiás készülék után kapkodnának. Semmi olyan, ami ne illeszkedne hézagmentesen az eddigi életműhöz. Aki évekkel a politikából való visszavonulásának bejelentése után is ilyen virgonc, abban bőven van még potenciál. Ezért is felesleges túlreagálni a Most-Híd elnökségének és különösen Bugár Béla megnyilvánulásait. Amit mondott, az amúgyis még tegnap volt. És ma már egy új nap van, egy újabb tökéletes nap arra, hogy bármelyik korábbi szavunkat megmásítsuk.
Az pedig tulajdonképpen már csak egy bájos kis epizód – némi adalék ahhoz, kit és mennyire néz hülyének ez az ember – hogy ugyanazon a napon, amikor Bugár Béla végre nyílt színen is vállalja önmagát és szemen köpi választóinak egy részét, akkor épp az árulózás abbahagyására szólít fel. A Pátria rádió március 12-ei, szombati adásában ugyanis azzal tömte a hallgatók fejét, hogy az együttműködéshez szükséges a most-hidazás, árulózás, patkányozás elfeledése. Szép dolog ez, csak fogalmam sincs, mit kezd vele az az egyszeri ember, aki nem elég olvasott ahhoz, hogy megfelelő szinonimákat tudjon találni az árulóra, patkányra, Most-Hídra – és főleg mindezekre így együtt.
De ha egyszer kilövik majd az utolsó szélesszájú rinocéroszt is Dél-Afrikában, még mindig lesz itt egy Bugár Béla, aki segíthet a vastag bőrt tanulmányozni óhajtó kutatóknak.
Egy kérdés maradt végül, ami különösen aktuális: szabad-e velük mindezek után tárgyalni? Én azt mondom: nem csak szabad, egyenesen muszáj. Nem elegendőek ugyanis a sajtóhírek: személyesen is látni kell, mennyire mélyre süllyedtek odaát a latrinában. Azt azonban nem szabad elfeledni: aki ezt a kezet megrázza, az Szlovákia egyik leghitványabb jellemének keretet adó hústömeget érinti meg. És ehhez egyre több lelki erőre lesz szükség…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
