Egy minap megjelent felmérés szerint a szlovákiai vásárlók körében a legnépszerűbb üzletlánc a Lidl. A népszerűségi verseny eredménye számomra elég lehangoló, mert bár a megkérdezettek többsége elsorolja a döntését befolyásoló tényezőket: a minőséget, a frissességet, a termékskálát, de érezhető, hogy elsősorban az árak döntenek.
A vásárlókból hiányzik az a protekcionista szemlélet, amivel a kereskedelmet kényszeríthetnék a számukra megfelelő piaci hozzáállásra. Óriási erő ez a vásárló kezében, amivel nemcsak pl. a kétnyelvű feliratokat kényszerítheti ki, hanem a hazai társadalom, gazdaság és foglalkoztatás tekintetében is komoly befolyást jelenthet(ne).
Tavaly Szlovákia agrár-külkereskedelmi mérlege több mint 1,1 milliárd eurós hiányt mutatott. Tulajdonképp ennyivel költöttünk többet külföldi árukra, mint amennyit kellett volna. Úgy is mondhatjuk, hogy ennyivel támogattuk más országok élelmiszeriparát, dolgozóit és vállalkozóit. Ha józan paraszti ésszel átgondoljuk ezt az összeget, és azt mondjuk, hogy egy munkaerő fenntartásához 100 ezer eurós forgalom kell, akkor ez az összeg legalább tízezer munkahelyet jelent (és ez a szám jelentősen alá van becsülve).
Az agrárkormányzat már rég látja ezt a problémát és kötelezi is az üzletláncokat, hogy féléves ciklusokban közzétegyék, milyen százalékos arányban forgalmaztak hazai eredetű élelmiszert. Tehát a bevezetőben említett felmérés ellenpólusaként álljon itt egy adatsor három hazai üzletlánc hozzáállásáról.
A táblázat nem igényel különösebb kommentárt. A külföldi vagy hazai áruk közüli választás joga sok esetben kikerült a vásárlók kezéből, és az üzletlánc eldönti, hogy mi közül is választhatunk.
A tudatos vásárláshoz azonban nem elég, hogy megfelelő boltot válasszunk, hanem nekünk kell termékre lebontva, megvizsgálva válogatnunk. Tehát hadd lássuk számszerűsítve, melyek azok a termékcsoportok, ahol felháborítóan nagy a mennyiségi lemaradásunk.
Elsősorban a zöldség és gyümölcs piacát említeném. A gyümölcsök területén Szlovákia tavaly több mint kétszázmillió euró értékben behozatalra szorult, igaz, ennek hatvan százaléka banán és citrusféle volt. Ez az adat mutatja, hogyan tolódtak el a gyümölcsfogyasztási szokásaink a melegebb égövi gyümölcsök irányába, de a nálunk is megtermő gyümölcsök területén is vesztesek vagyunk. A zöldségfélék tekintetében sem állunk jobban, itt is változtak fogyasztói szokásaink. A szezonalitás eltűnt, szinte egész évben igényeljük a friss zöldséget, amit tárolással, vagy behozatallal lehet megoldani. Igaz, hogy zöldségtermesztőink nem voltak felkészülve a szezonalitás kinyújtására, de ez sem ad magyarázatot a még mindig jelentős, 172 millió euró külkereskedelmi hiányra. A tudatos vásárló figyelhet és segíthet a hazai termelőnek, mert a nyers zöldség mínuszát még megfejeli a feldolgozott, konzervált, fagyasztott zöldségek 90 millió eurós behozatali többlete.
Régen hegyvidéki testvéreink panaszkodtak, hogy náluk csak a burgonya és a káposztafélék teremnek meg. Megdöbbentő, de már ezekből a terményekből is behozatalra szorulunk (16, ill. 24 millió euró a mínusz), ahogy szinte minden más zöldségféléből.
A hústermékek területén érdekesség, hogy miközben élő szarvasmarha-kivitelünknél 62 millió euró, élősertés-kivitelünknél 37 millió euró a többlet, tőkehúsként szarvasmarhából 30 millió, a sertéshúsból 161 millió euróval többet importálunk. Ha hozzászámoljuk, hogy a feldolgozott hústermékek esetében is 60 millió euró mínuszban vagyunk, elmondhatjuk, hogy évente minden polgár több mint 12 kg hústermék megvásárlásával külhoni cégeket gyarapít.
A tejtermékek piacán sem állunk rózsásan, de ennél a termékcsoportnál az európai címkézés előírásának köszönhetően legalább könnyen megállapíthatjuk, hogy melyik államban is gyártották. Senkit se tévesszen meg a szlovák csomagolás, az eredetről a kis ovális logóban elolvasható információ tájékoztat. A termékpálya jellemzője, hogy nyers tejből és nyers tejszínből 41 millió euró a kiviteli többletünk, ezt feldolgozva visszaszállítjuk, és így keletkezik vajból 29 millió, sajtokból, túróból 39 millió és joghurtfélékből 6 millió euró külkereskedelmi hiányunk.
Ezek a folyamatok magyarázhatóak lehetnének a jelenlegi feldolgozó-kapacitás hiányával, vagy a külföldi tulajdonos haszon-átcsoportosításával más országba, de eggyel nem – élelmiszeriparunk tradíciójának hiányával. Azzal a hagyománnyal, ami biztosította és a behozott terméknél ma is megbízhatóbban nyújtja számunkra az élelmiszerbiztonságot és a minőséget, ami a külföldről bejövő áruféleségeknél sokkal nehezebben ellenőrizhető. Mindenesetre érdekesek azok a felmérések, amelyek a nyugati üzletek, illetve a hazai boltok polcaira kerülő, azonos márkájú, nevű termékek minőségét hasonlítják össze.
Tehát, mindenkinek jó kutakodást kívánok…
