„Gyermekként sokan álmodnak arról, hogy tűzoltók, rendőrök, netán gazdálkodók lesznek. Aztán az évek másképpen alakítják az életüket, és inkább a kecsegtetőbb lehetőségeket választják. Ám vannak páran, akik tényleg hűek álmaikhoz: itthon maradnak, ráadásul sikeresen is érvényesülnek. A rimaszombati születésű, de Velkenyén gazdálkodó Imrecze Attila e téren a követendő példa.
Hogyan kerültél kapcsolatba a gazdálkodással és miért választottad ezt a pályát?
Ez úgy kezdődött, hogy hamarabb vezettem traktort, mint ahogy járni tudtam volna. Már gyermekkoromtól azt terveztem: ha felnövök, lesz egy saját gazdaságom, állatokkal, egy kis földdel és persze egy zöld traktorral. Sokat köszönhetek a nagyszüleimnek, mert szerintem tőlük örököltem a gazdálkodás iránti érdeklődést, ugyanis mind a két ágon főleg a mezőgazdaságban dolgoztak. Alapiskolás koromban a nyári szünidőket Velkenyén töltöttem, ahol részt vettem az aratásban, a tehéncsorda kihajtásában és még sok más állatokkal, illetve földműveléssel kapcsolatos tevékenységben. A rimaszombati gimnáziumi éveim után nem volt kérdéses, hogy mezőgazdasági főiskolára jelentkezem. A gyöngyösi Károly Róbert Főiskolára nyertem felvételt, ahol elvégeztem a mezőgazdasági mérnöki szakot, majd levelezős képzésen folytattam a tanulmányaimat, ökológiai szakképzésen. A főiskolai éveket követően saját vállalkozást indítottam AgroFarm Imrecze néven. Főleg mezőgazdasági bérmunkával és húsmarha tenyésztéssel foglalkozom, valamint szántóföldi kultúrákkal is.
Helyileg hol gazdálkodsz, hány hektáron és mit termelsz?
Velkenyén tevékenykedem, amely egy kis falu, közel a magyar határhoz a Rimaszombati járásban. Jelenleg 80 hektáron gazdálkodom, amelyből 56 hektár szántóföld és 24 hektár legelő. A szántóföldön az őszi búza tesz ki jelentősebb területet, de mellette szóját és külföldi cégeknek vetőmagot is termesztek.
Vannak-e még korodbeli gazdák a térségben, és ha igen, hányan gazdálkodnak hozzád hasonlóan?
Természetesen vannak olyan 30-40 kilométeres körzetben, de nem annyian, amennyinek kellene lenniük. Sajnos, sok a nagyvállalkozó a környéken, akikkel nem tudják felvenni a versenyt a kisebb termelők. Olyan három-négy korombeli gazdát ismerek, akik viszont csak mellékesen gazdálkodnak.
Milyennek látod a rimaszombati régió mezőgazdasági adottságait?
A régió adottságai elég jók itt a Kárpát-medencében: megfelelő minőségűek a termőterületek, dús rétjeink vannak, és a szántóföldre sem lehet panasz. Ahogy az ember gondozza, úgy hálálja meg a föld is terméssel.
Melyek a legkeresettebb termények a térségünkben, és hol kerülnek értékesítésre?
Természetesen a búza a legkeresettebb, főleg a malomipar számára, de egyre több helyen termelnek már szóját is. Emellett jelentős mértékben termesztenek kukoricát, napraforgót és repcét is. A gazdák ott értékesítik a terményeiket, ahol többet kapnak értük, amely függ a mindenkori minőségtől, illetve a szerződő felektől is. Én úgy látom, hogy Szlovákiában a minőséget nem igazán akarják megfizetni, ezért a prémium osztályú termések külföldön kerülnek értékesítésre.
Van-e a helyi gazdálkodók között együttműködés?
A gazdák között működik a forródrót: segítjük egymást, főleg az eladás terén és jelezzük a másiknak, ha valaki tud egy jó vevőt, vagy jó árut valahol. Sajnos azonban az irigység és a rosszakarat is megvan. Pedig ha összefognánk, akkor jobban tudnánk értékesíteni a terményeinket, és nem lennénk kiszolgáltatva a felvásárlók nyomott árainak.
Mint vállalkozó, időről-időre fejlesztened kell a vállalkozásodat, új technológiákat, módszereket is el kell sajátítanod, amelyekhez természetesen anyagi háttér is kell. Részt veszel-e szakmai képzéseken és milyen forrásokból tudod fejleszteni a vállalkozást?
Eddig még nem pályáztam semmilyen támogatásra, se a szlovák állam, se az Európai Unió felé. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek önerőből sikerült mindent megoldani. Amit megtermelek és értékesítek, annak nagyobb részét visszafordítom a gazdaságba, így próbálok meg fejlődni, haladni a korral. Mindez azonban nem egy könnyű út. A téli nyugalmi időszakban van időm a szakmában megjelent újdonságok megismerésére. Különböző képzésekre járok, főleg az Agrárkamara által szervezettekre, de ezeken túl vannak egyedi tréningek is (vetőmagokról vagy vegyszerekről). Szeretek utazni, és mivel januárban nincs annyi munka, szét szoktam nézni a szomszédos országokban. Főleg a kapcsolatépítés, a szakmai és a technológiai fejlődési lehetőségek miatt.
A Rimaszombati járásban 1989 előtt ezreket tartottak el a termelőszövetkezetek és kisebb gazdálkodások, azonban a rendszerváltás óta jelentősen átalakult a szektor. A régióban évtizedek óta hatalmas a munkanélküliség és kevesen is gazdálkodnak. Szerinted hogyan lehetne újra felvirágoztatni a helyi mezőgazdaságot?
Összefogassál számtalan lehetőségünk lenne és sokra vihetnénk. Ám az idősebb gazdák, akik nagy befolyással bírnak helyi szinten, nem mernek előre lépni, pedig haladni kellene a korral. Én úgy látom, hogy az idősebb generáció utódjait már nem érdekli a mezőgazdaság, így ha az öregebbek felhagynak a gazdálkodással, sajnos a gazdaságaikat a multik fogják felvásárolni. Azok pedig nem veszik annyira figyelembe a régió helyzetét. Emellett sajnos nehéz munkát találni a mezőgazdaságban. Ahogy csak lehetett, mindent automatizáltak, az állattenyésztés mélyponton van, a régi szövetkezeti épületek pedig romokban és nehéz lenne azokat újjáépíteni. Ugyanakkor reménykedem, hogy hozzám hasonlóan egyre többen lesznek, akik szívvel és lélekkel fognak a jövőben gazdálkodni, ahogy a nagyszüleink tették.”
Hangácsi István: Interjú Imrecze Attilával – Tanulni, fejlődni, összefogni, szívvel és lélekkel gazdálkodni (Forrás: gomorilap.sk)
