Idő kérdése, és a szlovák miniszterelnök is rá fog jönni, hogy nincs az az állampolgársági ellentörvény, nincs az a megerősített Beneš-dekrétum, ami nagyobb pusztítást vinne véghez a Szlovákiában élő magyar közösség soraiban, mint néhány jól megválogatott janicsár a megfelelő pozícióban.
Eljön majd az idő, amikor a Most-Híd delegáltjai ülnek nemzetállam-építő kulcspozíciókban: az oktatási és a kulturális tárca élén, s a hozzájuk tartozó hivatalokban országszerte. Hogy ez a lelki-szellemi pusztítás még kiterjedtebb, még hatásosabb, még maradandóbb legyen. Ennek jeleit már most is a bőrünkön érezhetjük.
Legutóbb épp Rigó Konrád kulturális államtitkár betűzte le az együgyű, lenézett magyar félnótásoknak, hogy: nyelvrendőrség márpedig nem-lé-te-zik. Amint a Pátria tegnap reggeli műsorában előadott tanmeséből mindenki megtudhatta: a bősi nyelvrazziázással kapcsolatban természetesen a sajtó és az ellenérdekelt politikusok csúsztatnak, másrészt pedig nyelvrendőrségről szó sincs.
Ami az utóbbit illeti, Rigó jó tanító bácsi módjára elmagyarázta a rosszindulatú sajtó által félrevert harangoktól maga alá csinált jónépnek: az államnyelvvel mindössze egy szerény, háromtagú kis szakosztályocska foglalkozik a kulturális minisztérium valamely penészes, sötét zugában. Amelynek magától eszébe sem jutna razziázni, ha nem érkeznének folyamatosan a bejelentések a „kétes szándékú polgároktól”. És ilyenkor sajnos nincs mit tenni, ki kell szállni a helyszínre és kardot kell rántani az államnyelv védelmében. Az államtitkár még össze is kacsintott az alatta elterülő népséggel, midőn hozzátette: mindez – mármint az ilyen bejelentgetésre ellenőrzés – bizony a minisztérium számára is „kellemetlen”.
Érkezik a megoldás is, egyenesen Rigó államtitkártól: „a törvény előírásainak minimális betartása javíthatna a bejelentések mennyiségén és minőségén is”. Igazán elbűvölő. Íme egy kitűnő honfi, aki mivel nem is olyan régen került fel a polcra, tán még feltehető, hogy nyomokban emlékezik rá, honnan jött. Első ligás janicsár módjára azonban nem arról beszél, hány álmatlan éjszakát okoz számára a rossz törvény(ek) megváltoztatásába fektetett temérdek erőfeszítés, hanem arról, hogy a hülye magyarja tartsa már be a szlovák törvényeket és akkor majd nem fogják kékre-lilára szívatni.
Valamiben azonban Rigónak nagy igazsága van, ezt okvetlenül meg kell hagyni, sőt kihangsúlyozni: kiemelte ugyanis, hogy maguk az érintettek sem élnek nyelvi jogaikkal, amikor pedig a lehetőségük adott lenne rá.
És ez nagyon összefügg azzal, hogy manapság a janicsárok végnapjai helyett azok aranykorát éljük…
