Hogy világos legyen: nem a skandináv mitológiából ismert misztikus lényekről van szó – bár az újkori trollok sem kevésbé ártalmasak és gonoszak. Sőt! A wikipédia szerint a troll olyasvalaki, aki „a tárgyhoz nem tartozó üzeneteket … sulykol az olvasóba”, hogy ezáltal bizonyos reakciót váltson ki, vagy legalább megzavarja az eszmecserét. Ezt úgy éri el, hogy komoly állításnak (igazságnak!) álcázott félrevezető dolgokat állít, vagy egyszerűen valamit kétségbe von, s azáltal kétértelművé, hiteltelenné válik az információ.
Léteznek profi trollok, akiket azért fizetnek, hogy antitéziseket, vagy bármi, lehetőleg féligazságokon alapuló (tehát hihetőbb) kitalációt prezentáljanak, s így a mit sem sejtő olvasó (hallgató) két, egymásnak ellentétes, viszont holtbiztosan igaznak feltüntetett tényt képtelen megítélni, s így már nem hisz el semmit: ezáltal válik a hazugság könnyű prédájává. Vagy pedig – s nyilván ez a gyakoribb eset – az egyik érvelésnek ad igazat, annak, amelyik szimpatikusabban, egyszerűbben, s ezáltal hihetőbben hangzik.
Ugye ismerős? Hányszor lehetünk tanúi (pontosabban mondva áldozatai) az ilyen tudatos megtévesztésnek? Az ember tájékozódni igyekszik, több forrást is megnéz – és aztán teljesen belezavarodik az „igazságba”, mert az egyik információ üzenete kizárja a másikat. Egy (aránylag ártatlan) példa: a szlovák házelnök a képviselői szállóba új tévékészüléket szereltetett be, egyúttal felfrissítve a csatornakínálatot. És most az egyik képviselő azt mondja, két erotikus csatorna is fogható ott, amit viszont a házelnök irodája tagad. Nos, kinek van igaza? Ki hazudik?
Csalafinta dolgok ezek. Elég kihagyni egy részletet, s máris másképpen néz ki minden. Sokan bizonyára emlékeznek még arra a képre, amelyen egy durva rendőr a szegény migránst veri. Aztán kiderült, hogy „egy picit” manipulálták azt a képet: az aljáról levágtak egy részt. Azt a részt, amelyen látszott: nem a migránst veri a rendőr, hanem a migráns ver egy nőt, azt próbálja a rendőr védeni.
A migránsokkal kapcsolatban sok az ilyen manipulált információ, de példát persze más témakörben is lehet találni, legújabban például az újonnan megválasztott amerikai elnökkel kapcsolatban. Aki csak egy kicsit nyitott szemmel jár a világon, annak számára világos, hogy itt érdekek feszülnek egymásnak, a felek a közvéleményt igyekeznek befolyásolni olyan összefüggésben is, ami látszólag távol esik az új amerikai elnök személyétől. Így aztán az egyik Trumpot, a másik Clinton asszonyt, pontosabban a mögöttük álló erőket igyekezett az ördög cimborájaként feltüntetni, miközben a leendő elnök még nem tett semmit, csak szónokolt. Az osztrák kardinális, Schönborn (s neki elhihetjük, hogy őszintén és érdek nélkül beszélt), szóvá is tette, hagyják már Trumpot előbb cselekedni, kritizálni majd aztán, tettei alapján lehet.
Az is szóba került már, hogy Trump bizonyára rossz fiú, ezzel szemben Putyin a jó fiú, na meg ennek pont az ellenkezője is kiderült – attól függően, kit hogyan akarnak beállítani. Különösen intenzív Putyin szerecsenmosdatása, annyira, hogy már eleve gyanús. A Trumpról szóló állítólagos kompromittáló dossziéról nem is beszélve: annyi mindent állítanak erről, hogy a valóság ezzel kapcsolatban már nem is téma.
Ezek a különböző megbélyegző jellemzések és kijelentések kimondottan demagóg módszerekkel élnek: ami nem tetszik, s nem tűnik jövedelmezőnek, azt gond nélkül lepopulistázzák, leszélsőjobbozzák, és egyéb hasonló lejárató tulajdonsággal látják el, hogy a becsületes ember automatikusan elhatárolódjon tőlük. Lehetőleg úgy, hogy eszébe se jusson végiggondolni, vajon valóban úgy történt (történhetett) az elítélendőnek beállított tett, vagy kijelentés. Tehát úgy, ahogy azt idézik, vagy környezetéből kiragadott dologról van-e szó, ami, ugye teljesen más fényben mutatja az egészet.
Jó példa megint a migránsok esete, akikkel Németországban (de nem csak ott) elég sok baj van. Hivatalosan ugyan kevésbé, mert inkább a szőnyeg alá söpörnék az egészet, s aki emiatt elégedetlenkedik, sőt szóvá is teszi, netán a migránsok ellen következetesen tenni szeretne, akár demonstráció szervezésével, az hivatalosan azonnal szélsőjobboldali, neofasiszta, idegengyűlölő rasszista, extrémista és hasonló lesz. És közben senkinek sem jut eszébe megvizsgálni, tulajdonképpen mit is akarnak ezek a „populisták”, mennyire lehet igazuk, de még azt sem, hogy ezeket az állítólagos extrémistákat esetleg maga a hivatalos politika „gyártja”, mivel ők az egyetlenek, akik a tömeges migrációval járó problémát néven nevezik és megoldani próbálnák. Ha valaki kinyilvánítja a nemtetszését, az nem lehet bűn. De igenis bűn, ha a problémákat nem objektív mércével, hanem hamis címkékkel ellátva kezeljük.
Persze, ez így még mindig túl egyszerű. Amíg van némi fogódzó és gyanú, az ember megkérdőjelezi a rátukmált véleményeket, sőt, ha tudja, milyen forrásból ered egy-egy megállapítás, megfelelő távolságtartással tudja kezelni, mivel bizonyos fokig meg tudja ítélni az információ hitelességét. Csakhogy nem mindig van ez így. Az is előfordul, hogy egy és ugyanazon lap ugyanarról az eseményről ellentétes cikkeket közöl. Nem beszélve arról, ha ugyanazon eseményt mondjuk egy magyar és egy szlovák forrás kommentálja.
Olvastunk már ilyet is bőven. Vajon mire gondolhat ilyenkor az ember? Mit hisz el? Ha ketten összevesznek, arról minimum három véleményt hallunk – ezt azzal hárítjuk el, hogy privát, azaz szubjektív véleményről van szó. De ha ugyanezt egy újság teszi? Egy újságtól, s általában egy tömegkommunikációs eszköztől mégis objektív híradást várunk el. Vagy mondjuk inkább így: kéne elvárni. Ám az esetek többségében nem ezt kapjuk. Még a jó nevű, jól informált lapoktól sem. Mert tudatosan részrehajlók – így manipulálják a közvéleményt.
Mit tehetünk az ilyen szándékosan művelt agymosás ellen? Hamis szolidaritást igyekeznek kiváltani az emberek természetes segítőkészségével visszaélve, a globalizmust (ami tulajdonképpen a multikulturalizmus szinonimája) mint az egység csúcsát állítják be fölülmúlhatatlan pozitívumként, holott az homlokegyenesen ellenkezik egy másik neoliberális „értékkel”, a szelektíven értelmezett mássággal, a felületességre serkentő egyénieskedéssel.
Újságírói etika? Akaratlanul is fölteszi magában az ember a kérdést: mi az, hogy újságírás? Mi az, hogy etika? Akinek nem inge, ne vegye magára, de az erkölcs, a hitelesség, az objektivitás úgy tűnik, már régen átadta a terepet az érdeknek. Te pedig, átlagolvasó, törődj inkább a számodra kitalált mindenféle (ál)jogaiddal, másokkal ne foglalkozz. Jó fiú vagy, mert önzetlenül segítesz az általunk megnevezett rászorulóknak, s mert nem próbálkozol azzal, hogy a hal tálalása helyett inkább halászatra tanítanád őket. Mi, a tőke irányítói jobban meg tudjuk állapítani, mire van szükség. Ha ezt elhiszed és minket választasz, majd kapsz egy cukrot.