Az Akikre büszkék vagyunk sorozat folytatásaként április 26-án Kubička Kucsera Klára, Andrej Kmeť és Pro Cultura Hungarica-díjas, építészet- és művészettörténésszel beszélgettünk.
Az előadást a lévai Reviczky Társulás Helytörténeti Szakosztályának vezetője, Müller Péter nyitotta meg, melyet Kubička Kucsera Klára életrajzának ismertetésével kezdett, majd átadta a szót a lévai születésű Klári néninek.
„Mindig büszke voltam arra, hogy lévai születésű vagyok” – kezdte mondandóját a szülőföldhöz mind a mai napig ragaszkodó, jelenleg Besztercebányán élő Klári néni. Mesélt a dédszüleiről, a nagyszüleiről, az édesanyjáról és az édesapjáról, a gyökereiről és arról, hogyan is sodorta az élet a családját Lévára.
A visszaemlékezésekből szemezgetve elmesélte, milyen rokonságban áll a Reviczky Társaság egyik alapító tagjával, Köveskúti Jenővel. Felelevenítette az édesapja nevéhez fűződő Magyar Korona gyógyszertár alapítását, történetét, mely 1938-1939 után is a Magyar Korona nevet viselte.
Közös fotó kortársaival (Fotó: Reviczky Társulás)
Szép lassan áttért arra is, hogy ő miként élte meg a lévai éveket. Mesélt a nehéz gyermekkoráról: amikor azt hitték –1945-ben, a háború végén –, hogy békebeli idők következnek, azonban helyette jogtalansággal, a magyarok kitelepítésével, magyariskola-bezárásokkal és szegénységgel szembesültek. A magyar iskola hiánya miatt korán bekerült a szlovák iskolába. Amikor 1950-ben magyar gimnázium alakult Komáromban, az édesanyja átíratta, és az érettségit már ott szerezte meg magyar nyelven.
A gimnáziumi évekhez kapcsolódó emlékei szerint ebben az időben kezdtek el Léván is kulturális rendezvényeket szervezni. A Hulják Pál által tartott délutánok voltak akkoriban a legfontosabb kulturális események, költészettel, előadásokkal és hangversenyekkel. A Léván töltött évek során barátságba került Sass Jánossal, Cziczka Angélával, Novotny Józseffel, Zachár Ádám plébánossal is. Elmesélte továbbá, hogy az emberek Léván miként álltak ellen, amikor el akarták vinni Zachár Ádám plébánost a lévai plébániáról és hogyan akadályozták meg azt.
A lévai barátságok, kapcsolatok Klári nénit élete során végigkísérik. De nemcsak a barátságok, hanem a kultúra is. Ezt is Lévának köszönheti, mint említette: „Fiatal gyerekként segítettem nyaranta többedmagammal a múzeumban. Ezek közül a fiatalok közül a kultúrát életünk során ketten tovább is vittük.”
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi mindent kapott Lévától, Klári néni a következőket emelte ki: polgári hagyományokat, toleranciát, és értékes emberek barátságát. Ezeket mind a mai napig a szívében őrzi. Léván emellett egy bizonyos alapot is kapott a szakmájához, mert az egyetemen a választott specializációja a két világháború közötti építészet volt, amelynek később szakértője is lett.
Mikor lesz végre felvidéki magyar képzőművészeti központunk?
Munkájában sosem ismert fáradtságot. Ahogy fogalmazott: „Az eredmények mögött nagyon sok munka van. Az embernek az élete során mindig meg kell dolgoznia azért, hogy eredményeket érhessen el. Kell, hogy legyen benne egyfajta motor, hajtóerő, ami egy bizonyos úton elindítja és viszi tovább azon.” Kubička Kucsera Klárában, Klári néniben ez megvolt és a mai napig dolgozik benne.
A közönség (Fotó: Reviczky Társulás)
Előadásában kifejezte reményét, hogy eljön a pillanat, amikor lesz a felvidéki magyarságnak egy olyan kulturális intézménye, amely a szlovákiai magyar képzőművészetet, építészetet mutatja be egy központban.
Klári néni az előadását, a múltba való visszaemlékezését Duwamish törzsfőnök, őslakos indián szavait felolvasva fejezte be: „ha már egy rézbőrű ember sem lesz e földön és emlékét csupán a felhő árnyéka őrzi, apáink szelleme még akkor is élni fog az erdőkben és a hegyeken. Mert ők úgy szerették ezt a földet, ahogy az újszülött szereti anyjának szívverését. …Szeressétek úgy, ahogy mi szerettük és gondoskodjatok róla, ahogy mi gondoskodtunk. Emlékezzetek rá, milyen volt ez a föld… És minden erőtökkel, szellemetekkel, szívetekkel ápoljátok gyermekeitek számára és szeressétek, ahogyan Isten szeret mindannyiunkat.”
