Amíg tavaly a külhoni magyar fiatal vállalkozókat állította középpontba a magyar kormány, addig 2017-ben a magyar családi vállalkozásokra fókuszálnak. A program keretében feltérképezik a határon túli családi vállalkozásokat, de az idén is lehet pályázni, így a családi vállalkozásokat 600 millió, míg a fiatal vállalkozókat további 230 millió forinttal támogatják.
Közel száz családi vállalkozó jött össze a tavaszi „turné” utolsó állomásán (előtte megjárták már Erdélyt, Vajdaságot, Kárpátalját, de voltak Eszéken és Lendván is), míg Felvidéken Komárom után Gömör fővárosa következett. Hajnal Virág programfelelős, a Nemzetpolitikai Államtitkárság stratégiai főreferense ismertette a magyar kormány elképzeléseit, s mint hangsúlyozta, mindent meg kell tenni azért, hogy a külhoni magyarság a szülőföldjén boldoguljon. Tavaly 962 pályázat érkezett be hozzájuk, amelyből 117-et tudtak támogatni.
A családok évének kiemelt része a pályázati támogatás, de szeretnék részletesen is feltérképezni a határon túli családi vállalkozásokat, s nagyon fontosnak tartják a kapcsolatteremtést is. „Maguknak óriási szerencséjük van, hogy a szlovák nyelvet is bírják, így a magyar mellett a szlovák piac is nyitott az Önök számára” – hangsúlyozta az egyik előadó.
Összefogtak a fiatal szlovákiai magyar vállalkozók
Mielőtt elkezdődött volna az ismerkedés, előbb Iván Tamás, az újonnan alakult Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetségének az elnöke köszöntötte a résztvevőket, s mint örömmel újságolta, már több mint kétszázan csatlakoztak a szövetséghez, amely elsősorban a kapcsolattartásban tud segítséget nyújtani, de június 22-én Dunaszerdahelyen megrendezi az első Junior Expót is. „Számomra az itt működő fiatal vállalkozók a hétköznapok hősei, hiszen a nehezebb utat választották, amikor itthon maradtak, s nem Magyarországon vagy Nyugaton kerestek megélhetési lehetőséget” – hangsúlyozta rövid expozéjában Iván.
Boross Dávid az FBN-H Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesület társelnöke a magyarországi családi vállalkozásokat térképezte fel rövid előadásában, s mint hangsúlyozta, ezek döntő többsége első generációs vállalkozás, a szocialista rendszer ugyanis nem engedte kibontakozni (még Magyarországon sem) a családi maszek vállalkozásokat. Ezt támasztotta alá az a gyors közvélemény-kutatás is, amelyet a jelenlévők között végzett, ugyanis azok nagy többsége is első generációs vállalkozó volt, ugyancsak fiatal, második generációs pár, míg harmadik generációs egy akadt. Boross ecsetelte a generációváltás nehézségeit is, s mint egy kutatás alapján megállapította, a jelenlegi családi vállalkozások alig egyharmada esett át generációváltáson, egyharmaduk tranzakció keretében váltott tulajdonost, míg további egyharmaduknál a tulajdonos megöregedett a vállalkozásával együtt, s az így lassan, de biztosan teljesen leépült. Igaz, nem könnyű a fiatalokat a vállalkozás átvételére bírni a jelenlegi nem könnyű körülmények között. Ezt nem lehet csak úgy megkapni, el kell venni – tette még hozzá Boross, s az elmondottakat az előadását követő kerekasztal-beszélgetés csak megerősítette.
Érsekújvártól Királyhelmecig érkeztek
De előtte még minden résztvevő bemutatkozott (többségük a környékről és Nógrádból érkezett, de jöttek Szepsiből, sőt még Királyhelmecről is), sőt elmondhatta, mi is bántja a legjobban, már ami a vállalkozását illeti. A jelenlévők többsége az élelmiszer-, és építőiparban, a számítástechnikában és a mezőgazdaságban tevékenykedik, s ami nem volt meglepő, jelentős részük az anyagiak hiányára, a vásárlóhiányra panaszkodott, de ami ugyancsak meglephette a kívülállót, szinte minden második a szakképzett munkaerő hiányát panaszolta fel. S tette ezt Gömörben és Nógrádban, ahol a munkanélküliségi ráta évek óta 20 százalék felett van, s vezeti a nem túl dicső országos listát. A mezőgazdasági vállalkozók főleg a nagy áruházláncokra panaszkodtak, amelyekkel képtelenek felvenni a versenyt.
Afrika és a cipőpiac
De a kerekasztal-beszélgetés résztvevői mégis inkább az optimista oldalukat mutatták meg, egyikük például diófaültetvényt hozott létre, amely leghamarabb már csak az utódainak fog teremni. S ahogy az már korábban is elhangzott, a szlovákiai magyar vállalkozók egyik nagy előnye, hogy nyitott előttük a magyar és a szlovák piac is. Majoros Jácint is eldicsekedett vele például, hogy egyre több a kliensük az északi területekről is, de ugyancsak sikerült a méhészeti termékeikkel betörni a magyarországi piacra. „Sokszor tűnik reménytelennek a helyzetünk, s ráadásul nincs olyan, hogy négykor leteszem a munkát, és elmegyek teniszezni vagy úszni egyet, ez napi 24 órás szolgálatot igényel” – mondta Majoros, aki elsősorban a kapcsolatteremtés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét.
A fórumon bemutatkozott Halász Attila helyi vállalkozó is, aki tavaly Példakép-díjat kapott vállalkozásáért. Halász családi éttermet működtet Rimaszombatban, s ahogy megtudtuk tőle, már középiskolás korában az volt az álma, hogy vállalkozni akar. Első megtakarított pénzét rögtön vállalkozásba fektette, de bizony nem egyszer kicsúszott a lába alól a talaj, mégis folytatta. Sőt, mint elmondta, feleségével négy gyermeket is nevelnek, a legidősebb már 18 éves, aki már szintén ott sündörög a családi étteremben, a legkisebb viszont még csak fél esztendős.
S a rimaszombati találkozón elhangzottak tanulságát leginkább az az egyik résztvevő által felelevenített adoma adta vissza, aki az egyik egykori amerikai cipőtulajdonost idézte, aki több emberét is kiküldte Afrikába, hogy feltérképezze a helyi piacot. Volt, aki azzal jött vissza, hogy nem érdemes Afrikában befektetni, mert senki sem hord cipőt. Volt viszont olyan is, aki lelkesen tért vissza, hiszen szabad a piac, mert még senkinek sincs cipője.
Szóval nem könnyű a tanulópénzt megfizetni, hiszen erre az előző rendszer nem adott lehetőséget. Viszont kitartó, napi 24 órás munkával talán nem is lehetetlen. Ehhez ad lehetőséget most a magyar kormány, mert júniusban kiírják a pályázatokat, ősszel pedig ágazat-specifikus tréningekkel jönnek vissza, de nem elhanyagolandó a kapcsolatteremtési lehetőség sem, amelyre ezeken a találkozókon lehetőség nyílik.
(Fotó: Gecse Attila, JDJ)