A finanszírozási törvény legutóbbi módosítása továbbra sem tölthet el bennünket felhőtlen örömmel. Tény, hogy a törvénybe bekerült egy „kell” szócska, azaz a 250 főnél kisebb iskolák számára innentől fogva be kell számítani az állami dotációba az ún. kompenzációs támogatást. Tény, hogy ezt az állam eddig is többnyire megtette, nem volt vele különösebb probléma. A lehetőség viszont kötelességgé vált.
Igaz, hogy ugyanezt a támogatást ősszel még eltörölni készült a minisztérium, és jó hír, hogy ez nem így történt. Az is tény viszont, hogy mindez még nem fogja anyagi gondokkal küzdő kis létszámú iskoláinkat megmenteni. Amikor a kisiskoláink és kis létszámú intézményeink kapcsán egy éve eltörölték a minimális osztálylétszámokat, örvendeztünk ugyan, de ugyanakkor arra intettünk, hogy mindez egyelőre tűzoltás.
A mostani helyzet hasonló. Hiszen a sajtóban beharangozott, várható végrehajtási rendelet tartalmában csak reménykedhetünk. Remélhetjük az állami normatíva magyar iskolákra vonatkozó 113 %-ra emelését is, de biztos csak akkor lesz, ha meg is születik a rendelet.
Sajnos viszont újabb adatot kell tudatosítani. A 113 %-os normatíva is csak a negatív megkülönböztetés kiegyenlítését szolgálná, hiszen tudjuk, hogy nagyjából éppen ennyivel tanítanak többet a magyar iskolák pedagógusai. A likvidálási szándéknál ez az eredmény egy kicsit több. Valószínű, hogy a kormánypártok magyar közösséghez, magyar iskolákhoz fűződő viszonya okán feltehetően a helyzetből nem lehetett többet kihozni. Ezek után az embernek az az érzése, a kormány úgy véli: nem szüntetünk meg benneteket erővel, oldjátok meg, ahogy tudjátok… Kisebbségi sorsban élő nemzeti közösségek esetében ez a hozzáállás nem az intézményei megmaradásához, gyarapodásához vezet.
Ezért jönnek a kérdések:
– Ha magyarokat is magába foglaló párt dolgozik a kormánykoalícióban, nem kellene sokkal erőteljesebb, határozottabb eredményeket felmutatni iskoláink érdekében? Valóban, igazán, mérhetően emelt normatívát, önálló kerettantervet, saját szakembergárdát működtető pedagógiai háttérintézményt?
– Valóban jelentős sikernek könyveljük el, ha évről évre csak egy kicsit sikerül kitolni egy-egy iskolánk továbbélését?
– Vajon nem a rendszerszintű, iskoláink hálózatának egészét érintő megoldásokra kellene törekedni?
– Vajon nem úgy tűnik, hogy már mi magunk, különösen a kormánykoalíció tagjai sem hiszünk/hisznek ebben?
Iskoláink akkor fognak újra gyerekekkel megtelni, ha az itt élő magyar családok biztonságban, jólétben, jó érzésekkel telve élnek majd szülőföldjükön. Ennek többek között egyik feltétele a magyar iskolák megbecsülése, minden szinten, minden téren. Minden felelős embernek, politikusoknak különösen, erre kell törekednie.
(A szerző az MKP oktatási és kulturális alelnöke)
