A Csemadok Központi Bizottsága az évente megrendezésre kerülő nyári néprajzi szemináriumát 1984-ben a Nagykürtösi járásban tartotta. A szakmai előadásokon kívül a résztvevők terepmunkát is végeztek, meglátogatták a járás több községét és ott néptánc, népdal, színjátékszerű hagyományszokás, népmese, mondák, legendák, gazdasági eszközök, viseletek, építkezési módok, a népi díszítőművészet emlékei és más, a régi életformához kapcsolódó dolgok iránt érdeklődtek. Egy-egy kiszállás alkalmával igyekeztek betekintést nyerni a község, a település valamikori életébe, hétköznapjainak és ünnepeinek szokásanyagába.
Beszélgetés a táncról, a tánccal kapcsolatos szokásokról, dalokról – Ipolykér, 1984. augusztus 21.
Ipolykér a hagyományait még ma is hűen őrző falu. Ezek felelevenítésére ösztönzőleg hatott 1968-ban a „Tavaszi szél vizet áraszt…” című, a Csemadok által meghirdetett országos vetélkedő. A versenykiírás kötelezte a jelentkezőket, hogy a saját településük szellemi hagyománykincsét: dalait, családi, társadalmi és vallási eseményekhez kötődő szokásait kutassák fel, és azt tűzzék műsorukra. Ág Tibor volt akkor a Csemadok központjában a népdal gyűjtésével megbízott zenei-néprajzi szakelőadó, s egyben a verseny megálmodója.
A siker magával ragadó volt és a verseny máig tartó mozgalommá nőtte ki magát. (Csak megjegyezzük, hogy Magyarországon a „Röpülj páva…” országos versenyt egy évvel később hirdették meg első ízben.) Ág Tibor népdalgyűjtő ennek az általa kiötlött, és mozgalommá fejlesztett gondolatnak, valamint természetesen a megszállottságának köszönheti, hogy az egész magyar nyelvközösség által csodált zenei egységet, népdalgyűjteményt hagyhatott ránk. A mozgalom érintette Felvidék minden magyarok által is lakott települését, és ezrek lettek társai a hagyományfeltáró munkában. E feladatcsokor részét képezte a mi, a Nagykürtösi járás falvaiba való kiszállásunk is.
Adatközlők: Hrubcso Mária, sz. 1924, Dresser Margit, sz. 1921, Szuhanszky Margit, sz. 1920, Kristyán Julianna sz. 1926, Kristyán Mária sz. 1924, Kristyán Mihály sz. 1924.Gyűjtők: Takács András, Balta Aranka, Tóth Ágnes.
A hajnali csillag ragyog,
Én most is a bálba’ vagyok.
Jaj, istenem, de restellem,
Hogy reggel kell hazamennem.
Hazamegyek, lefekszek,
Kialuszom magamat a sötétben. (é. Kristyán Mária)
Ezt csak a lassú csárdáshoz, vagy a gyorshoz is játszották?
Mind a kettőhöz. Először elhúzta a zenész a lassúban, majd megismételte gyorsban. Mi úgy is hívtuk, hogy friss – közli Mihály bácsi.
Mária néni is így tudja?
Igen, én is így tudom.
Milyen csárdás dalokra emlékszik még Mária néni?
Nem járok én fényes hosszú szárú csizmába’,
Nem állok meg minden lány kapujába’.
Szombaton este megállottam egy szóra,
Huncut a szeretőm anyja, kilesett a kapuba’. (é. Kristyán Mária)
Ennek a dalnak csak ez az egy verse van?
Egy, legalábbis én csak ezt tudom.
Ezt is mindig lassúban és gyorsban is húzták?
Igen, aztán még vannak ezek is:
De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába beragyogni.
Beragyognék hozzája, hajnalba’,
Csókot kérnék tőle utoljára.
Beragyogtam babám ablakába,
Rávetettem a szememet az ágyára.
Selyem az ágy, bársony a takaró,
Ez a kislány de kedvemre való.
Sej, most építik a varbói templomot.
Kilenc kislány hordja rá az anyagot,
Kilenc kislány, kilenc barna legénnyel,
Sej, mindegyik a maga szeretőjével. (é. Kristyán Mária)
Dudacsárdás Zselízen az ONF-en (Fotó: Takács András)
Ezeket a dalokat is lassúban és gyorsban is játszották?
Igen.
A lassú csárdásban milyen lépéseket táncoltak?
Kettest, kettőt léptünk benne, de a friss csárdás másként ment.
A lassúban csak a kétlépéses, kettőt jobbra, kettőt balra volt?
Egyet is, kettőt is, ki milyent tudott. Mikor már a friss gyütt, akkor gyütt a csikós lépés is.
A gyors részben volt olyan, hogy a férfi megemelte a partnerét?
Megemelés csak ritkán volt.
Olyan volt, hogy a gyors részben a férfi elengedte a párját és külön táncolt?
Vót, olyan vót.
Ilyenkor csapásolt is a férfi, oda-odacsapott a csizma szárára vagy tapsolt?
Volt, aki csinálta. Még füttyentettek is. Úgy bizony, kurjantottak is – szól közbe Juli néni. Aztán még ez is eszembe jutott:
Kék pántlika a tarisznyám kötője.
Gyáva legény, kinek nincs szeretője.
Gyáva legény, kinek kettő, három nincs,
Kinek szőke, barna szeretője nincs. (é. Kristyán Mária)
Más verse nincs?
Nem tudom, én csak ezt az egyet ismerem.
Ezt a dalt karéjban szokták énekelni?
Ott is, meg a csárdásban, meg sétálás közben is.
Mikor táncolták a karéjt?
Mikor abbahagyta a cigány a muzsikálást, amikor pihentek a cigányok, a muzsikások.
Csak lányok álltak be ilyenkor a karéjba vagy a jelen levő asszonyok is?
Csak a lányok. Az új menyecskék, a fiatal menyecskék még beálltak, de az öregebb asszonyok nem.
Vasárnaponként, délutánonként az utcán, vagy a megszokott gyülekezőhelyen szokták a karéjt táncolni?
Szokták, még az én lánykoromban is táncoltuk – mondta Juli néni. A fiatalok összekapaszkodtak karéjba és azzal tanulták az énekeket.
Mikor hagyták abba, mikor szakadt meg a szokás?
Amikor bejött a diszkós világ.
Tehát a hatvanas években még táncolták?
Akkor még igen. Akkor az ipolykéri lányok még táncolták a karéjt, akkor még szokás volt.
Ezek szerint a karéjt még ma is minden felnőtt nő tudja a faluban?
Tudja, táncolta is.
Milyen lépések fordultak elő a karéjban?
Egy felére egyet, a másikra kettőt. Ha akarták, mind a két felére kettőt. Ha akarták, akkor egyet ide is, meg oda is.
Az egyik felére kettőt lépéssel kötelező volt mindig jobbra vagy balra haladnia a körnek?
Ahogy kezdtük a táncot, úgy folytattuk.
Nem volt kötelező, hogy mindig csak jobbra vagy balra lépjenek kettőt?
Nem, nem volt kötelező. Mindig az indította a lépést is, aki a dalt kezdte.
Ugró motívum a karéjban volt?
Nem, nem volt.
Forgó vagy rida lépés sem volt?
Forgó lépés volt, forgott a kör.
Milyen lépéssel forogtak?
Ferdén mentek egymás után.
Futó lépéssel forogtak?
Igen, azzal gyorsan tudtak forogni.
Melyik nótát szerették a karéjban énekelni?
Nem vagy legény Berci, nem vagy legény Berci,
Nem mersz hozzám járni.
Nem mersz nékem, nem mersz,
Nem mersz nékem páros csókot adni.
Ha én legény volnék,
Nálatok eljárnék.
Apád, anyád előtt, rokonaid előtt,
Páros csókot adnék. (é. Kristyán Mária)
(Folytatjuk…)
