Az önkormányzatok hivatalos kapcsolatfelvételének előzménye az egykori szövetkezetek együttműködésére nyúlik vissza. A testvértelepülési kapcsolat kiépítését megalapozó okmány aláírására 1994-ben, Szent István királyunk ünnepnapján került sor.
A Rába mentén
Rábapatona közel 2500 lakosú Rába menti település Győr-Moson-Sopron megyében. A Rábaköz északkeleti, Tóköznek nevezett részén, Győrtől 18 kilométerre, nyugatra fekszik. A falu az államalapítást követően, az Árpád-korban jött létre.
Patonán Molnár-Nagy Béla Zoltán polgármesterrel és Burján Imre alpolgármesterrel először tavaly ősszel, a polgármesteri hivatalban beszéltem a falu múltjáról, jelképeiről és jelenéről. A csallóközi Egyházkarcsáról szóló beszámolójukat hallgatva, értékelésként, a hivatalos helyett a baráti kapcsolat megnevezés jutott először az eszembe. A cikk írása közben, ma már tudom, nem véletlenül. Haladjunk azonban időrendben, és bízzuk az olvasóra a véleményem megerősítését.
A patonai diófa árnyékában
Az újabb információk iránt érdeklődve augusztus utolsó napján, a nyári szabadságolások idején, a hűs árnyékot adó patonai diófa alatt, két puli üdvözlése mellett, a győri paptanár, Jedlik Ányos legismertebb találmányával a pohárban folytattuk a beszélgetést. „A kilencvenes évek elején, a testvértelepülési szándéknyilatkozat polgármesteri aláírását követően – rövidebb időszakot leszámítva – rendszeresen meghívtuk egymást a falvak életének fontosabb rendezvényeire: a falunapokra, a kulturális és sportrendezvényekre” – kezdte a házigazda, a község vezetője. „Én képviselőként először 2003-ban jártam náluk a Csallóközben, és azóta is érdeklődve figyelem az elért eredményeiket.”
Majd a kapcsolattörténeti áttekintés után megerősítést kaptam az előző év őszén általam gondolt, a megérzéseimen alapuló értékelésemre: „Az önkormányzati kapcsolatunk mára már barátinak nevezhető” – hangzott a jellemzés, amelyet a község alpolgármestere ugyancsak megerősített. „Az önkormányzataink által hivatalosan elindított testvértelepülési kapcsolat célja akkor elsősorban az volt, hogy a lakosság kölcsönösen megismerje egymást, és tapasztalataikat, kulturális értékeiket a rendszeres találkozások során kicseréljék. Huszonhárom év elteltével bátran elmondható, hogy a kezdeti célokat mára sikeresen elértük.” A jövőképre vonatkozó kérdésemmel az alpolgármesterhez fordultam válaszért: „A kapcsolatok palettája és tárháza tovább szélesíthető a jelenleg is jól működő kulturális területen. Például a két település iskolája, kulturális intézményeinek (művelődési ház, könyvtár) együttműködése területén élénk kapcsolatot lenne célszerű kiépíteni. Ezeken a területeken számtalan kiaknázható erőforrással rendelkezik mindkét település. Egyházkarcsa gazdasági fejlődése példaértékű nem csak a Csallóközben, de Kárpát-medence-szerte is. A gazdaságfejlesztés és innováció területén gyümölcsözővé lehetne tenni a két település kapcsolatát. Egyházkarcsa példájából sokat tanulhat településünk.”
Augusztus 20-i ünnepség Rábapatonán (2017). A képen Gódány László és Molnár-Nagy Béla polgármesterek, Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő (Fotó: Darnai Zsolt/Felvidék.ma)
A magyarközi kapcsolatokról rábaközi szemmel
1994-ben az elődök arra törekedtek, hogy a fiatal korosztályban erősödjön a határainkon túl élő magyarok iránti tisztelet, a türelem és a megbecsülés érzése. A jelenlegi patonai vezetés is megerősíti ezt a testvéri nemes szándékot: „Immár közel száz esztendeje rendkívül sajátos, Európa-szerte egyedinek tekinthető a szétszakított Kárpát-medencei magyarság helyzete – kezdte a község alpolgármestere. Egyházkarcsa és Rábapatona egymástól mindössze 50-60 kilométeres távolságra eső két magyar falu. A földrajzi közelség ellenére a két település két különböző országban van. A határok ma nyitottak és átjárhatók. Nemzeti szempontból ez nagyon fontos. A határokon átívelő magyarközi kapcsolat napjainkban a határ mind a két oldalán identitás, kulturális kötödés, nemzettudat szempontjából lényeges és előremutató.”
A Duna mentén
A tizenkét Karcsa községet magába foglaló Karcsaország fontos tagjaként, a több mint 800 éves múltra visszatekintő Egyházkarcsa a Csallóköz szívében, Dunaszerdahelytől délnyugatra terül el. Amadékarcsa, Gönczölkarcsa, Móroczkarcsa, Pinkekarcsa és Siposkarcsa tartozik hozzá. A falu teljes népessége 1254 fő. A 2011-es népszámlálási adatok alapján 88,6 százalékban magyarok lakják, míg a római katolikusok aránya 88,2%. (www.kostolnekracany.sk)
A rábaközi kapcsolatok kezdetéről Gódány László polgármestert kérdeztem. A beszélgetésünk helyszíne a hivatal épülete, ami a nyitott szemmel érkező vendégek számára szimbolikus üzenetet közvetít: a modern faluház épülete és az oszlopsora felett elhelyezett címer egyszerre mutat a település példaértékű fejlődésére, és utal a múlt értékeinek megbecsülésére.
A Rábapatonai küldöttség és a karcsai vezetőség a 2016-os Egyházkarcsai falunapon, a 800 éves jubileumi ünnepi szentmisén. Az első sorban Molnár-Nagy Béla polgármester, Burján Imre alpolgármester, Burján László képviselő, Gódány László polgármester, Mórocz Péter alpolgármester, mögöttük dr. Németh Balázs rábapatonai jegyző. (Fotó: Darnai Zsolt/Felvidék.ma)
Baráti települések nagy családja
A falu vezetője az 1977-es kapcsolatfelvételre, mint az egyik kezdeményező emlékezett vissza. Abban az időben a két ország, Csehszlovákia és Magyarország két szövetkezetének képviseletében építették ki a szakmai együttműködést: a Rába mentiek a mezőgazdasági háttérkutatások tapasztalatait osztották meg a csallóköziekkel, míg a Duna mentiek a cseh és szlovák gyárakból kikerült gépekkel nyújtottak segítséget. A szerződéssel megerősített közös szövetkezeti munkával párhuzamosan épült ki a szakemberek baráti kapcsolata. Ez alapozta meg a Gódány László egyházkarcsai és Kovács László rábapatonai polgármesterek aláírásával hivatalossá tett testvértelepülési okmányt. „Egy nagy család” – hangzik a válasz a közel negyedszázados partnertelepülési kapcsolat jellemzéseként. A kölcsönös látogatások mellett ott van még a segítségnyújtás szép példája, valamint a tapasztalatcsere a gazdaság, az oktatás, a kultúra és a sport területén is. A baráti településekről elmondható, hogy „az összefogás segíti a közösség létét, lehetőséget kínál az új tapasztalatok szerzésére, megismerhetik egymás hagyományait, szokásait, mert közösen értékálló eredményeket tudnak elérni.” (Karcsák hívó szava 2017.)
Két ország, egy régió, egy nemzet
Bár a két magyar közösség között a közutakon mindössze 56 kilométernyi a távolság, ám mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy hosszú évtizedekig a határsorompó, a fejekben pedig berögzült korlátok nehezítették a kisalföldi nagyrégión belül a kapcsolatok ápolását. Azonban a fenti események beszámolói is bizonyítják: mint minden nehézséget, úgy ezt is sikerült leküzdeni, és a Rábaköz–Csallóköz testvértelepülésének magyarjai továbbra is az együttműködés jegyében tervezik a jövőt. A korábbi kölcsönös szövetkezeti segítségnyújtásból kiinduló hivatalos önkormányzati kapcsolatok mára már baráti jellegű, példaértékű együttműködéssé fejlődtek.
Források:
Okmány a testvértelepülési kapcsolat kiépítéséről (1994. augusztus 20.)
Rábapatona Község Önkormányzatának Tájékoztatója (a képviselő-testület hivatalos lapja)
Pillanatképek 2017., Egyházkarcsa Önkormányzatának kiadványa
Szerencsés Magdolna: Karcsák hívó szava, Egyházkarcsa Önkormányzata, 2017.
