A folyamatosan zuhogó novemberi eső ellenére mintegy négyszázan vettek részt Szolyván azon a hagyományos, koszorúzással egybekötött gyászünnepségen, ahol a Kárpátalja és Felvidék magyar férfilakosságának az 1944-es és 45-ös évi szovjet lágerekbe történt elhurcolásáról emlékeztek meg.
A Nagykapos és Vidéke Társulás, valamint a Csemadok Szepsi Alapszervezete november 18-án szervezte meg rendezvényét a hetvenhárom évvel ezelőtt deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesített emlékparkban, ahol ugyanakkor felszentelték az Ung-vidékről deportált – Vályi Edit és Lakatos Denisza által összegyűjtött – áldozatok névsorának emléktábláját is.
A szlovák-ukrán határátkelő (Fotó: Köteles László)
A szovjeteknek gyakran elég volt az illető magyar vagy német neve
Az igazságügyi minisztérium 7 300 elhurcoltat tart számon. Ebben a számban nem szerepelnek azok, akik a kárpótlási folyamat előtt elhunytak, kitelepítették őket Magyarországra, vagy Németországba. Köteles László egyéni értékelése alapján, az elhurcoltak számát 15-16 ezerre becsüli. Személyes kötődésén kívül azért is kutatja a témát, mert úgy véli, hogy történelmi adósságot törlesztünk, mikor foglalkozunk a „malenkij robot” felvidéki történéseivel.
„Felvidékről a tömeges deportálás, az etnikai határt követve, csak a magyarok és németek által lakott részekről valósult meg. Tehát a történelmi Ungot, Zemplént és Abaúj-Tornát érintette. A Szoroskőn túl a szovjet csapatok csupán konkrét községekből hurcoltak el embereket. A Szepességből és Sárosból az elhurcoláshoz gyakran elég volt egy rosszindulatú névtelen feljelentés, vagy az, hogy az illetőnek magyar vagy német neve volt. Az 1944 és 1945-ben a szovjet hadsereg speciális egységei által végrehajtott elhurcolások, az ún. „malenkij robot”, történelmünk méltatlanul elfeledett része, amelyet vissza kell hoznunk a köztudatba. Jelenleg a lengyelországi Sanok városában található egykori elosztótábor fogolytemetőjét fenyegeti, hogy egy elkezdődött építkezés folyamán beépítik házakkal. Tehát most a mi felelősségünk, megszólítva mindenkit, aki ebben felelősséget érez, hogy örök mementóként legalább egy kereszttel jelöljük meg ezt a helyet. A jövőben, a kárpátaljai barátainkkal együttműködve kívánjuk a szolyvai emlékhelyen elhelyezni a felvidéki elhurcolások áldozatainak névsorait” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Köteles László, a Csemadok Szepsi Alapszervezetének elnöke.
Az eső ellenére sokan eljöttek (Fotó: Ferencz Éva)
Emléktábla a sztálini terror áldozatainak
A megemlékezésen dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket. Beszédet mondott Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki arra emlékezett, hogy az 1944-es és 1945-ös történésekről évtizedekig beszélni sem volt szabad. Kiemelte, hogy hetvenhárom évvel ezelőtt eme napon olyan emberek váltak áldozatává az akkori rendszernek, akiknek nem volt bűnük, csak a nemzeti hovatartozásuk. Elmondta, hogy a magyar kormány 2015-ben útjára indította a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévét, amelynek a programjaiba 250 Kárpát-medencei település kapcsolódott be.
A felszentelt emléktábla (Fotó: Köteles László)
„A sztálini terrort elszenvedettek embertelen körülmények között tanúsított szilárd helytállása intsen minket arra, hogy bátran fel merjünk szólalni a nemzetünk tagjait érő igazságtalanságok ellen. Erre tegyünk ma fogadalmat, amikor az emlékezés koszorúit elhelyezzük az ártatlan áldozatok emlékművénél” – fejezte be gondolatait Szilágyi Péter.
Beszédet mondott Hennagyij Moszkalt, Kárpátalja kormányzója is, aki minden évben személyesen vesz részt a megemlékezésen és a jelenlegi időkben is egyértelműen kiáll a kárpátaljai magyarság mellett. A nagykaposi Lakatos Denisza is az Ung-vidékről történt deportálásokról szólt. A történelmi egyházak imái, valamint a tiszabökényi Tiszacsillag kórus és a Vásárosnaményi Férfikórus éneke után ünnepélyesen felszentelték az áldozatok neveit megörökítő emléktáblákat.
