Jánoska Mátyás most tett sikeres érettségi vizsgát Balassagyarmaton. Első verseskötete még ezt megelőzően, tavaly ősszel jelent meg magánkiadásban, az Aposztróf Kiadó gondozásában.
Az ígéretes tehetség 1996. augusztus 20-án, Szent István napján született Nagykürtösön. Az óvodát és az általános iskola első három osztályát szülőfalujában, Inámban végezte, majd a negyedik osztályt Ipolynyéken folytatta, és ott is fejezte be az általános iskolát. Utána Balassagyarmatra jelentkezett, szakiskolába, ahol kitanulta az asztalos szakmát. Ezt követően úgy döntött, leérettségizik, s a sikeres vizsga után továbbtanulási tervei is vannak.
„Versírással általános iskolás koromban kezdtem foglalkozni, de a sors iróniájaként a verseket nagyon nem szerettem tanulni. Az első versem Az erdő címmel íródott (2011). Azóta fejlődtem és komolyodtam az írás terén is, így a verseim témái vegyesek” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak.
Verseiben kifejezi az ősök iránti tiszteletet, a faluja iránti szeretetét. A falum napja című versében Terbegec és Inám községeknek állít emléket, s a „a falulét töviskoszorú”, a „szívbe markoló sóhajok” szófordulatok ugyan keserűséget fejeznek ki, de imába foglalja kedvenc falvai megmaradását. Megfigyeli a természetet, a holdat, a madarat, a napot. Álmodik az Istenről. A Felvidék.ma-nak ilyen tömören fejti ki hitét:
„Bízom a Jóisten kegyelmében, hogy a terveim sikerülni fognak, s hogy a jó úton maradhatok.”
Azt vallja, hogy „a versírásnak a mai világban is fontos szerepe van, mivel a művészet egyik pillére ez”. Önmagáról elárulja, hogy nem kifejezetten társaságot kedvelő ember, nagyon szeret egyedül lenni. „Testvérem nincs. Szabadidős tevékenységeim közé tartozik az olvasás, az írás, az elmélkedés, a zenehallgatás, főleg a komolyzene, az erdőjárás, bár az erdőjárás nekem többet jelent egyszerű időtöltésnél. Az erdőben megnyugszom. Valójában már kicsiny koromban észrevettem, hogy nem vagyok hétköznapi ember, olyan dolgok érdekeltek mindig, melyek az átlagembert nem igazán” – szögezi le.
S valóban. Kortársai között ritka, hogy ilyen érzelemdús, megható, magvas gondolatokat tartalmazó verseket írjon valaki, mint Jánoska Mátyás. Asztalosként nyilván megtapasztalta a fa lelkét, s hogy rímsorokat faragni is csodálatos.
„Van, mikor feltámad az erdő
E kavargó boszorkányéjen.
Szívemben duzzad az eredő
Szeretet, de oly szegényesen.”
A verseskötete a matyi880@gmail.com e-mail címen rendelhető meg.
