Drága kisunokám! Nekem már csak marad a papír meg a toll, amúgy is tudod, hogy itt mindig akadozik a vétel, vagy ahogyan ti mondjátok, a térerő. Igyekszem rövid lenni, mert a hosszú levelekre nektek, fiataloknak ma már nincs időtök. Édesanyádnak üzentem a múltkor, hogy a régi fényképek meg a kitelepítési papírok is a padláson vannak a katonaládámban, hála Istennek megtalálta, majd nézegesd te is, ha hazaérsz abból a táborból.
Nekem már csak az újság meg a rádió marad, amikor egyedül vagyok a szobán, bekapcsolom a kis tranzisztorost, amit annyiszor hallgattunk együtt otthon a tornácon, mindig nevettem, amikor kérdezted, ki az a szigorú néni benne. Szegény Agócs Valika a jellegzetes érces és határozott hangjával azokban az időkben olyan volt, mintha a Szabad Európát hallgattam volna, nem félt ő sem Szlotától, sem Mecsiartól! Most már a rádió is más lett, akkor a női hang is férfias volt, most meg a férfi is lányosan beszél, de nem is ez a baj. A magyar miniszterelnököt szidják benne, ahányszor csak bekapcsolom. A múltkor is kétszer leadtak egy beszélgetést valamilyen sátorból, hát nem bírtam tovább hallgatni. A Kossuthot meg nem tudom rajta megfogni, „ezeket” meg nem akarom hallgatni…minek?!
Az újságot ide csak délután hozza a posta, de nem is baj, mert ebéd után egyedül kiülök a parkba és ott olvasgatom. Na abban is csak Viktort szidják. Nem értem én ezt, hiszen nekünk is ott segít, ahol tud, apádék is most vették meg az új vetőgépet Esztergomban, tudom, hogy sokat szaladgált a papírjaival, de azt mondta nekem, hogy ilyen még sosem volt, amióta visszavettük a földeket. Pozsonyban akárhányszor próbálkozott, egyszer sem kapott semmit. Csak nevettek rajta a telepesek, mert azoknak minden évben járt egy új gép. Anyád is örült, mert az óvodájukat is felújították a magyar pénzből, a faluból meg gyerekek nyaralnak a Balatonnál, azokat se Béla fizette…
Nem értem én ezt, édes fiam. Milyen világot csinálnak nektek ezek a mindenféle vezetők? Ha azt szidják, aki segít nekünk, akkor ott nagy a baj. Ha majd találkozunk, mondd már el nekem, ugyan hová vezetnek benneteket ezek az urak?
Zárom soraimat, remélem hamarosan találkozunk. Ha jöttök majd anyádékkal, hozd el nekem a szobámból a felső polcról azt a kis könyvet a 93-as komáromi nagygyűlésről. Te akkor még csak négyéves voltál, amikor azt Miklóssal szerveztük, sarkunkban a rendőrökkel. Nagy csalódás nekem azóta is, hogy Laciék akkor elárulták az ügyet. Attól félek, hogy a fajtájuk azóta nagyon elrontotta a Felvidéket, és ti észre sem veszitek, hogy ahová ezek visznek benneteket, az zsákutca!
Remélem, hogy a táborban jól érezted magad, ideje lenne már lassan egy rendes lányt kerítened, a te korodban én már apádat írni tanítottam az udvaron a porban, de ezt majd elmesélem, ha jöttök. Ha megérem… Csókollak: nagyapád
Utóirat: itt, az otthon büféjében nem kapok jó kolbászt, ha a szomszédok vágtak az idén disznót, vegyetek már tőlük egy szálat, mert hiányoznak a hazai ízek…