A kassai Löffler Múzeumban egy érdekes kiállítás tekinthető meg, melynek néhány alkotása külön is figyelmet érdemel. A tárlat címe: Kommunikációs dizájn Kassa/Katowice/Krakkó.
Az ismertető szövegből megtudjuk, hogy az információs társadalom, melyben kénytelenek vagyunk élni, összekapcsolódik a tudományos, kereskedelmi, valamint kulturális és társadalmi ismeretek növekedésével. Ezek naponta burjánzanak, melyeket az embereknek saját szükségleteik szerint kellene feldolgozniuk. A megosztott információk viszont nagyon különböznek egymástól.
Ez a kiállítás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy léteznek nem esztétikus és tartalmilag bizonytalan üzenetek, melyeket vizuális füstködként (szmog) határozhatunk meg.
A Vizualizációs Kommunikációs Műterem a hagyománytól eltérő képi megoldásokra helyezi a hangsúlyt, miközben a minőség megőrzését és a szakmai alapelvek betartását tartja mérvadónak. Ebben a projektben, a kommunikációs dizájn nemzetközi bemutatásában a Kassai Műegyetem Művészeti Kara, illetve a katowicei és krakkói Szépművészeti Akadémia (ASP) vesz részt.
Váratlan fordulat/Az üres fészek szindrómája/Fukusima-Csernobil (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
E sorok írójának sok esetben fenntartásai vannak a kortárs művészet alkotásaival és azok mondanivalójával szemben. Hogy ezek mennyire megalapozottak, vagy sem, az bizony fogas kérdés. Ám ebben az esetben három olyan alkotásra kívánom felhívni a figyelmet, melyek mindannyiunkat meg kellene döbbentsenek és el kellene, hogy gondolkoztassanak. A valódi művészetnek esztétikai feladatain kívül az örök értékeket kellene sugároznia, melyek az életet szolgálják. Megítélésem szerint néhány alkotás ezt tette, melyeket örömmel osztok meg kedves olvasóimmal.
A nálam dobogós alkotásokat két krakkói készítette. Közülük kettő a krakkói Ewa Pawluczuk (*1956) munkája (Nieoczekiwana zmiana mejsc – Váratlan fordulat, Syndrom pustego gniazda – Az üres fészek szindrómája), a harmadik Szymon Kiwerski (*1981) alkotása: (Fukusima-Csernobil).
A tárlatot október 7-ig lehet megtekinteni.
Meggyőződésem, hogy Löffler Béla és felesége mosolyognának, ha láthatnák ezt a tárlatot. Igen, erről beszélni kell!
