Forma és tartalom igei, esztétikai és tematikus összeölelkezése, harmonizálása miatt is szép a Magyar Református Presbiteri Szövetség lapjának októberi ünnepi száma.
Már a címlap méltóképpen idézi elénk Kálvin megállapítását arról, hogy „a szív új vallása a reformáció”, s ez a genfi reformátor szolgálatának helyén, a templomegyüttes erős bástyája elé rajzolódik fel.
Sugallva ezzel is a hitújítás felismeréseinek erejét, bástyaszerű, masszív dacolását századokkal, tanítások és tévtanok áramlásával az idők eszmeviharai közben. S hogy Kálvin reformációja nemcsak igei nagy felismerések megfogalmazása és meghirdetése volt mindenfajta Bibliától idegen okoskodás ellenében, hanem valóban a szív vallását is magával hozta, erre utal a St. Piérre belsejéről, a szószék előtt és oldalában álló imádkozókról készült 19. századi festmény is. Amint már a címlap témái is mutatják, ebben a számban a szép formai elemek mellé szervesen társulnak a témák: a református jellemvonásokkal, a reformáció 500 éves, tavalyi jubileuma utáni időkre vonatkozó kérdéssel és válaszadással: Hogyan tovább?
Valamint a reformálás sajátos szemszögből történő, némiképpen meghökkentő megvilágítása is ide tartozik még: Az öszvér, az autóbusz és a református kapcsolatáról. Maradjunk még egy pillantásra ennél a külső színes borítónál: szinte belemarkol a tekintetünkbe az emberi kézről készült érdekes fotó, s az öt ujjba beleírt imacélok. Ez pedig már átvezet minket Erdélybe, a református imakultúráról tartott sólyomkővári presbiteri tanácskozásra.
Belelapozva az újságba, rögtön látunk két további újdonságot: a második oldalra tartalomjegyzék is került egy teljes hasábban, valamint az, hogy nemcsak énekversek állnak az oldalak kezdetén, hanem idézetek is a reformáció lényegéről. A reformáció korát idézi Kálvinnak egy francia úrhoz írott levele, meg az idei ünnepre hangoló írás, ami a hitvitázó verselőről, Szkhárosi Horvát Andrásról szól. A presbiter könyvespolcára szánt Reformációi anziksz című tanulmánykötet ismertetője is az 500 évvel ezelőtti, s a máig kiható felismerések vonzásában tartja érdeklődésünket.
A színes záróborító miről is szólhatna másról, mint Károliról, a Bibliát fordító magyar reformátorról és Comenius Ámos Jánosról, a csehek kiváló tudósáról, aki Patakon is csepegtetett a hitújítás tudományából az egykori magyar diákok szívébe. Üzenete máig érvényes. S hogy e két látványosan megragadó oldal közé még mi minden fért el? Sok minden, ezért csak utalásszerűen soroljuk a fontos témákat.
A rovatok élén a presbiteri szolgálatot a küldetés felől értelmező írás áll, s folytatódik a főpapi imádságról szóló tanítás. Most is izgalmas kérdéssel foglalkozik a hit és tudomány határán járó sorozatunk, melynek főszereplői a hangyák – nem a fejünkben lévők (bár ezekkel sem ártana egyszer foglalkoznunk!), hanem a természetben szorgoskodók. Szinte hangyányi a mérete annak az írásnak, ami viszont tartalmát tekintve elgondolkodtató és „Az elmulasztott lehetőség”-ről szól. Újra olvashatunk interjút is, melyben dr. Bodnár Ákost szólaltatta meg nagy beleérzéssel munkatársnőnk. A nagykunsági születésű és a péceli gyülekezetben nehéz időkben főgondnoki szolgálatot vállalt, irgalmas szemű Tarnay Endréről rajzol lelki portrét a következő írás.
Majd pedig egymást követik a tudósítások: a szárszói konferenciáról, a nagyváradi kerületi presbiteri összesereglésről, ahol az imádkozó és áldozatvállaló presbiteri szolgálat volt a meghatározó központi gondolat. Maradva még Királyhágó-melléken: a hadadi, évente megrendezésre kerülő német-magyar-cigány testvérek részvételével megtartott alkalmon amerikai-koreai vendégek tettek bizonyságot szóval és zenével. A sarkad-belvárosi presbiteri kisköri találkozón is az imádság volt a fő téma. Különleges, de már hagyománnyá vált szép alkalom volt Baranyában az ötödik drávaszögi fesztivál, a határ mindkét oldaláról érkezett vendégekkel, résztvevőkkel és gazdag műsorral. A dél-borsodi presbiterek őszi, Nyékládházán tartott összejövetelén az egymás terhének hordozásáról, illetve a Krisztusra alapozva újat építésről hallottak értékes gondolatokat a résztvevők. A testi és lelki távlatok foglalkoztatták hollandiai munkatársnőnket mostani írásában, akiért külön is kérjük olvasóink imádságát nagy műtéte utáni felépüléséért.
Olvashatunk még bizonyságtételeket, imákat, verseket, levélrészleteket, bölcs gondolatokat a reformáció korából, továbbá Kárpátaljáról, valamint a vizsolyi gyülekezetből érkezett kéréseket, segélykiáltásokat is. A Szövetségünk életéből eseménynaptár most is elmaradhatatlan része és eszköze presbitereink, illetve Szövetségünk sokrétű tevékenységének a tudatosításában, hírül adásában. Thököly Vajk szilágysági presbiter, tanár lapukban verseivel mutatkozik be. Példaértékű, más gyülekezeteknek is ajánlható az a levél, amivel a gödöllői presbiterek fordultak konfirmációi oktatásra induló fiataljaikhoz. A záró oldal fejlécének mondatával biztatunk mindenkit a Presbiter októberi, ünnepi számának olvasására: „Az egyház csak addig egyház, amíg kész a reformációra”.
