Az Úszoron tervezett aszfaltgyár ügyéről olvashattak portálunkon, mivel elsőként tudósítottunk két helyszíni tárgyalásról. Február 14-én tette közzé az Úszor a Családokért a közösségi hálón a hírt, miszerint a D4R7 nem tervez aszfaltgyárat építeni, mivel Úszor és Pozsonyivánka elutasító választ adott az építkezési tervezet bitumenüzemével kapcsolatban, ezért a befektető eltekint eredeti tervétől.
Tavaly nagy felháborodást keltett az úszori aszfaltozó terve, mely Somorja határában húzódott volna, nem messze a Pomlétól, de szerencsére végül mégis a lakosság érdekei kerültek előtérbe.
Bott Domonkos Líviát, az Úszor a Családokért civil kezdeményezés képviselőjét kérdeztük, aki az eseményeket mint aktivista és érintett lakos a kezdetektől figyelemmel kísérte. Somorján és Úszoron egyaránt aktív volt a szervezésben, jelenleg pedig mindkét település környezetvédelmi szakbizottságának tagja, szakmáját tekintve közgazdász, a környezeti gazdaságtan és régiófejlesztés területén a szuburbán települések életmódját kutatja A FutuReg PT keretén belül.
Hogyan élték meg ezt a harcot?
Mozgalmas időszak volt. Dokumentumok szintjén vívott harc volt ugyan, de meg kellett hozzá mozgatni a lakosságot. Mindenki komoly közösségi feladatának tekintette, amit főképp a családjáért tett. Ebből is ered a nevünk, Úszor a Családokért, mivel a petíciós csoport tagjai mindannyian a családjaink egészségéért álltak ki.
Az aszfaltgyár ellen online petíciót indítottunk 2018 februárjában, amit közel 1300 ember írt alá, majd szakmai vonalon próbálkoztunk a befektető által megrendelt tanulmányok cáfolásával. Konkrét feladatomnak tekintettem, hogy mint a csoport egyedüli somorjai tagja, a felső-csallóközi és érintett települések álláspontját, valamint a meghatározó szakmai véleményeket begyűjtsem. Sikerült Somorja, Béke, Nagyszarva esetében a hivatalos véleményt beszerezni. Szakemberek terén pedig a Szlovák Környezetvédelmi Tanács (Slovenský ochranársky snem), a Greenpeace, illetve a Mi Vizünk Polgári Társulás is közvetített szakembereket. A jogászunk, Peter Reisz a jogilag helyes véleményezés folyamatát segítette, a csoport élén álló Olga Novotná orvos pedig az egészségügyi szempontokat hozta nyilvánosságra. Biztosan volt bennem egyfajta félelem is, de akkor nem volt idő ezzel foglalkozni, csak arra gondoltunk, hogy itt nem épülhet aszfaltozó.
Mivel járt az egész folyamat?
A környezetvédelmi hatástanulmány véleményezési folyamata majdnem egy éven keresztül húzódott. Mivel első körben Somorja nem véleményezte, Úszor pedig kissé szokatlanul, sok erőt fektettünk a közösségek megmozgatásába, melyek a testületi ülésen nyomást gyakoroltak. A júliusi nyilvános meghallgatásra pedig alaposan felkészültünk, konkrét érvekkel, dokumentumok olvasásával, értelmezésével. Nagyon sok eltántorító vélemény, tanács érkezett a legelején, hogy lehetetlenre vállalkozunk, hiszen elhangzottak olyan indokok, hogy emiatt majd nem épül fel az R7-es, lassítjuk a fejlődést, amit régiófejlesztőként kifogásnak tartok, nem pedig tényeken alapuló érvelésnek. Ha a környezeti gazdaságtan elveit vesszük figyelembe, ez esetben is érvényes az a mondás, hogy a fák sem nőnek az égig. Ezért nem kellene feleslegesen aszfaltgyáraknak sem kinőniük földből…
Leegyszerűsítve tehát, ha van pár ilyen a környéken, nem szükséges családi házak és kisgyerekek által lakott övezetben újabbat létesíteni, főként ha az gazdaságilag nem indokolt. Létezik egy szint, amikor elég, a környezetnek, a természetnek, az embereknek egyaránt. Ezt a telítettségi szintet a Csallóköz már régen elérte. Tanulmányok igazolják, hogy a jó környezetvédelmi szabályozás kedvezően hat a régió versenyképességére is. Ezért is kellene megtalálni az egyensúlyt, erről szól a környezeti gazdaságtan.
Mi volt a legérdekesebb és legértékesebb tapasztalat a folyamatban?
Ami a leginkább meglepett bennünket és a nyilvános tárgyaláson elhangzott legérdekesebb információ volt számunkra, hogy a spanyol befektetők nem is tárgyaltak létező üzemekkel. Azt állították, nem tudnak róla, hogy egy már működőképes üzem képes lenne ellátni mindezt, ipari környezetben közeli ponton a D4R7-hez, mi hoztuk össze őket. A másik meglepő kijelentés pedig a spanyol beruházó részéről az volt, hogy a pénzmegtakarítás nem ütközik törvénybe.
Amire büszkék vagyunk, az a kitartásunk. Viszont ha nincs az aszfaltgyáras mozgalmunk, akkor ez az összefogás sem létezne ilyen formában. Nincs motivációnk, utazunk a forgalmi dugókban a fővárosba és este hazaérkezünk a lélek nélküli falvainkba, mígnem észrevesszük, hogy a kertvárosunkban a házunk mellett kinőtt a földből egy aszfaltgyár. Mindannyian képesek lettünk volna akár a végsőkig harcolni, minden létező kapcsolatot megmozgattunk. Több szakember és közösség összefogását tapasztalhattuk egy ügy érdekében, s ez erőt adott. A napokban még a kritikusaink is megköszönték, hogy küzdöttünk. Összekovácsolta a falut ez az esemény. A kapcsolatok a legértékesebbek számomra, melyek mindeközben kialakultak.
Most mi várható?
Nehéz megmondani, hogy ez most végleges sikerként könyvelhető-e el. Az idei évtől mint környezetvédelmi bizottsági tag a két érintett településen más szemmel nézem az ilyen típusú „projekteket”. Azóta már más próbálkozások is voltak. Ezért gondolom továbbra is, hogy a Somorja és Úszor között található telkek még hozhatnak pár váratlan meglepetést, míg felépül az R7-es. Ami pedig a társulásunkat illeti, szeretnénk most közös erővel valamiért és nem valami ellen tenni. Rengeteg aktív embert, sok értékes barátot, szakembert ismertem meg a folyamat során. Ahogy az indián közmondás tartja, sokan rájövünk arra is, hogy a pénz nem ehető…
Szeretnénk a helyi családokért tenni, helyi kulturális, közösségi központot létrehozni. Decemberben karácsonyi süticserét rendeztünk a helyi időseknek, ruhagyűjtést a rászorulóknak, valamint karácsonyi kézműves piacot. A felmérések viszont kimutatják, hogy a lélek nélküli szuburbán települések nagy részének sajnos megoldatlan problémája a közösség identitása és kulturális élete.
Mit érez most, hogy mindez sikerült?
Örülök a sikerünknek, de azért nem árt továbbra is résen lenni. Úgy gondolom, hogy az örömmámor mögött az ember tiszta rálátást kap arra, hogyan működik a rendszer. Társadalmunk keresztmetszete ez, ahol bármi megtörténhet és már előre elképzelt forgatókönyveket vetítenek. Valóban, ez az aszfaltgyár most mégsem épült fel a házunk táján, de bármi más, máskor még akár felépülhet, ha nem figyelünk oda. Ezért is lett két tagunk önkormányzati képviselő, jómagam pedig szakbizottsági tag Úszoron és Somorján. Nem bízzuk a véletlenre, hogy mi épül a kertünk végében. Mert sajnos ami még nincs beépítve, majd beépül, ezt mutatja a csallóközi szuburbanizációs folyamat trendje. Másrészt az is igaz, hogy ami „nincs a házam közvetlen közelében, az nem is érdekel”. Ezért is biztatok arra mindenkit, hogy érdeklődjön a községe, közössége ügyei iránt, olvassa a helyi weboldalakat, a hirdetőtáblát, a helyi újságot, hogy időben megtudja, mi vár rá. Nem mindegy, hol és hogyan élünk. Sokkal könnyebb egy környezetszennyező üzem építését petícióval és véleményezéssel megakadályozni, mint azt megélni, ha már felépül a lakott övezetben.
Miért fontos a környezetvédelem és a környezetvédelmi szabályozások?
Erre van egy egyszerű és egy összetett válaszom. Kezdjük a bonyolulttal: A környezeti gazdaságtan, a fenntartható fejlődés stratégiái miatt fontos a környezetvédelmi szabályozás, mely védi a természeti erőforrásokat, amelyektől mindannyian függünk. A környezetvédelmi szabályozás védi és fenntartja az ökoszisztéma megfelelő működéséhez szükséges környezetvédelmi szolgáltatásokat. Ezek gazdasági értéke egy mostanában készült tanulmány szerint Skóciában 22 milliárd euró volt, ami a skót bruttó hazai termék (GDP) egynegyedének felelt meg. Minden ország gazdasága alapvetően függ olyan tényezőktől, mint az éghajlat alakulása, a vizek, a levegő és a talaj állapota.
Ezért a környezetvédelem nem luxus, hanem a gazdaság működésének elengedhetetlen feltétele.
És most jöjjön az egyszerű válasz. Kétgyermekes anyaként azt mondom, hogy fontos a gyermekeink miatt. Elengedhetetlen, hogy felelősségteljesen gondolkodjunk, mert mindaz, amit ma teszünk, kihat a jövő generációjára is, ez pedig Csallóközben hatványozottan is igaz a szennyezett ivóvíz, a sóderbányák, vagy az ilyen kis híján megépített aszfaltgyárak hatása mellett. Tehát mindenki ott harcol, ahol tud, mi éppen így, tollal és papírral. Ha már a környezetvédelmi jogot nem is ismerheti mindenki, legalább próbáljon meg a saját gyerekeinek érdekében gondolkodni.