Bugár Béla, a Most-Híd elnöke megszégyenítő és megsemmisítő vereséget szenvedett az államfőválasztás első fordulójában, 3,1 %-os eredményével.
A választási eredményeket elemezgetve viszont pár következtetést le kell vonnunk. Először is le kell szögeznünk, hogy Bugár gyenge eredményét ráadásul jócskán kozmetikázta Menyhárt József visszalépése is, ami nélkül még nagyobb lett volna a bukás.
Számos olyan magyar – többségben idősebb választó – volt úgy, hogy jobb híján, régi reflexből a „magyart” karikázta, akkor is, ha haragudott rá a magyar egység megbontásáért. Szerény becsléseim szerint legalább 1 százaléknyi ilyen kényszerszavazatot kaphatott Bugár. Amennyiben tehát Menyhárt játékban marad, valószínűleg Bugár eredménye a 2%-ot sem érte volna el.
Ebből kifolyólag magyar választói szemszögből Menyhárt rossz döntést hozott, hiszen feltételezhetően Bugáron segített némileg.
Politikai szempontból viszont fájdalmas, ámde hosszú távon bölcs döntésnek bizonyul ez, hiszen megspórolt magának, az MKP-nak és a felvidéki magyar közösségnek egy vereséget és csalódást. Előbbit elfelejtik az emberek, utóbbi viszont lehetőséget teremtett arra, hogy politikai ellenfelét, Bugár Bélát égető szégyenbélyegként kísérje mindez a politikai süllyesztőbe.
Az előzetes eredmények alapján az látszik, hogy a felvidéki magyarok döntő többsége Čaputovára szavazott, egy jó részük távol maradt a választás intézményétől (tiltakozó szavazat), míg egy kis részük voksolt csak Bugárra, illetve František Mikloškóra. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy számos érvénytelen szavazat került leadásra (például ráírtak valamit a szavazólapra, egy helyütt: Horthy Miklóst, mindemellett pedig 0,07 százaléknyian a visszalépés ellenére is Menyhártra adták le voksukat, érvénytelenül.
Ebből az is látszik, hogy Bugár Béla nem összekötő és mindenki által elfogadott személy, amit a választási kampányában előszeretettel hangoztatott, hanem kimondottan egy megosztó,
sőt, ki kell mondani: elutasított politikus, akit a könyörszavazatok sem mentettek meg a totális bukástól.
Nem árt felidéznünk, Bárdos Gyula öt évvel ezelőtt sokkal előkelőbb, 5,1 százalékot szerzett. Zuzana Čaputová pedig már most elnyerte a magyarok többségének a szavazatát, amit értékelnie kell.
Bár számítani lehetett egy efféle bukásra, sokakat mégis meglepett a szavazás eredménye. Mindehhez persze jócskán hozzájárultak a közvélemény-kutatások (vélhetően megvett) preferenciái, melyek sok esetben félrevezetik a társadalmat, igaz, az utolsó két számadat már jósolta Bugár mélyrepülését.
Ugyanakkor, ha a számok mögé nézünk, egyáltalán nincs akkora meglepetés, mint első ránézésre. A Híd 2016-ben 6,5 százalékkal került be a parlamentbe, aminek több mint 60 százalékát szlovák szavazatok tették ki. Ez ellenőrizhető az én és Mózes Szabolcs által készített elemzés alapján is. Azóta viszont a Híd két legnépszerűbb szlovák politikusa, Žitňanská asszony és František Šebej már otthagyta a süllyedő hajót, és távozott a második legtöbb magyar karikát begyűjtő Simon Zsolt is Bugáréktól.
Így ránézésre is 3-4 százaléknyi választó fordult el a szebb napokat is megélt somorjai jellemtől.
Megítélésén pedig az sem segített, hogy mindemellett a leghűségesebb kiszolgálója és fenntartója lett a Robert Fico fémjelezte, botrányoktól, gyilkosságoktól, maffiakapcsolatoktól, telekbizniszektől és pénzelcsalásoktól fulladozó kormánykoalíciónak, amitől Bugár – saját szavaival élve – a világuniverzumban még nem látott jobbat.
Az ilyenektől kiütést kapó polgári, „kávéházi értelmiség” viszont a fentebb felsorolt tényezők miatt már rég lelépett, de a maradók közül is a liberálisabb szemléletűek inkább Čaputovára szavaztak. Hasonlóan a magyarok lakta településeken is toronymagasan nyert, amit értékelnie kell és a minimális elvárás, hogy tegyen is érte (értünk) valamit elnöksége alatt, de messzemenően nem úgy, mint Kiska elnök úr.
Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy sok-sok MKP-s szavazó, aki hű az etnikai szavazás intézményéhez, jobb híján átszavazott Bugárra, így kozmetikázva kissé a rettentően alacsony szavazatszámot.
Végül nincs más hátra, mint hogy kimondjuk, a választók döntöttek, szigorú bírákként ítélkeztek és pálcát törtek Bugár Béla fölött, megpecsételve sorsát: MEGBUKOTT! TÁVOZNIA KELL!
Amennyiben pedig a Híd párt nem akar a mélybe zuhanni pártelnökével együtt, azonnali lépéseket kell tennie ennek elkerülése érdekében.
