Aki netán nem tudja miről van szó, nem hallott még az ún. „himnuszügyről”, azt először is sok szeretettel köszöntjük a Föld nevű bolygón. A Most-Híd parlamenti büfépultot támogató klubjának vitézkedése alaposan felkavarta a felvidéki magyar állóvizet, amitől maguk az érintettek is – a nemzeti imádságunk nyilvános éneklésének betiltására igennel szavazó vegyespárti képviselők – ugyancsak meglepődtek. Értetlenkedve nézték, hogy ezek a birkák bizony már nem azok a birkák, akik még 2016-ban is rájuk vesztegették voksukat.
A Most-Híd képviselőinek gyalázatos viselkedéséről már sokféle vélemény született, az árulótól az alkalmatlanig minden elhangzott, a közös nevező mindenesetre a gyalázat.
No meg az, hogy
ezeknek az embereknek semmi keresnivalójuk a törvényhozásban, mert erkölcsileg totálisan lenullázták magukat.
Az egyetlen kivételt – már ami a parlamentből való távozást illeti – Bastrnák Tibor jelenti, ő jobb, ha ott marad ahol van, talán így a legkevésbé ártalmas mások épségére.
Ezzel ők maguk is tisztában vannak, hiszen a kezdeti hápogás után újabban támadásba csaptak át, hogy a végére kiderüljön:
természetesen ezúttal is a hülye felvidéki magyarja a homályos, értetlen bunkó, aki képtelen átlátni a magasabb rendű dolgok működését.
De szerencsére itt vannak ők, a hídépítők, akik megpróbálják elmagyarázni, lassan mondva, hogy mindenki megértse.
A már említett Bastrnák képviselő úr tegnapi facebook-bejegyzésében pontokba szedve magyarázza el a hülyéjének (azaz nekünk, nem híd-pozitívaknak), hogy miért nincs „himnusz-ügy”. Először is azért, mert több független jogász is megmondta, hogy „az elfogadott törvény NEM veszélyezteti a szabad himnuszéneklést, egyesek félreértették a törvényt, tehát az eddigiekhez hasonlóan továbbra is lehet szabadon magyar himnuszt énekelni! Még ha a törvény hatályba lépne is”. A továbbiakban a doktor úr részletes leckékben kísérli meg alátámasztani meglepő tételmondatait.
A legvégén tulajdonképpen oda lyukadunk ki, hogy nekünk kell elnézést kérnünk a Most-Hídtól, személyesen Bastrnák Tibortól, akihez fogható mártírért mind a tíz ujját megnyalná (bármely) egyház:
„az ügy kirobbanásakor magamra vállaltam a felelősséget, nem mutogattam másokra, nem okoskodtam a jogi megfogalmazással kapcsolatban és nem magyarázkodtam a jogi értelmezéssel kapcsolatosan”.
És persze le a saruval a Nagy Bugár Béla előtt is, aki – ismét csak a leghűségesebb tanítvány szavait idézve – „a köztársasági elnök úrral egyeztetett az ügy gyors megoldása érdekében!”
„Tehát kb. 30 perccel az események kezdete után már meg volt a koalícióban a végleges megoldás!” – írja a végén Bastrnák.
Elvtársak, ez már a demencia első jele. Ennyit gondolkodni egy épkézláb hazugságon? És ennyire nem érteni a lényeget, hogy ez már rég túlnőtt azon, hogy hatályba lép-e a törvénymódosítás vagy sem… Nem lesz így ebből EP-képviselet, de még parlamenti se jövőre.
Mindenesetre az a tény, hogy a vegyespárt parlamenti frakciójának vezetője ennyit gondol a választóiról, tökéletesen igazolja annak a civil kezdeményezésnek a létjogosultságát, amely mögött immáron 21.507 támogató áll
(E mondat írásakor. Mikor e sorokat elkezdtem leírni, 21.492-őn állt a mutató).
Nem csak arról van szó, hogy május 5-én délután 2 órakor közösen énekeljük el a himnuszt a pozsonyi törvényhozás épülete előtt. De legfőképpen arról, amit a bizniszpárt képviselőinek hitványsága okozta közfelháborodás üzen:
Rettegjetek, kutyafülűek, jön a felvidéki magyar tavasz!
